Az emberek évszázadok óta küldenek egymásnak képeslapokat és karácsonyi üdvözleteket. Az első "Boldog karácsony" üdvözletet a jelenlegi ismeretek alapján a Tudor-korban, 1534-ben használták egy karácsonyi levélben. A szerző egy John Fischer nevű angol katolikus püspök volt, aki 1534. december 22-én Thomas Cromwellnek írta sorait: "És ez a mi Urunk Istenünk, boldog karácsonyt és kényelmes karácsonyt kíván neked, szíved vágya szerint."

Az első olyan tárgyat, amelyet ma karácsonyi üdvözlőlapnak neveznénk, már a Stuart-korszak első angol királya, az utolsó Tudor-uralkodó, I. Erzsébet által kivégzett Stuart Mária fia, I. Jakab angol király (aki VI. Jakab néven skót király is volt) kapta 1611-ben. Ez egy nagy dísztávirathoz hasonló (84*60 cm méretű) összehajtogatott lap volt. A közepén egy rózsa képe, a rózsába és köré pedig karácsonyi és újévi üdvözlet volt írva a királynak és a fiának. Az üdvözlet mellett négy verset és egy dalt is tartalmazott. De ez csak egy egyedi eset volt - két évszázadig nem sok változás történt.

A viktoriánusok azonban már imádták a képeslapokat, s ennek bizonyítékát is adták.

Az egyenruhás postások Angliában már 1793-tól járták az utcákat, de csak az 1840-es évtől szaporodott meg igazán a küldemények száma. Ekkor hozott egy olyan jogszabályt az angol parlament, amely a küldemények árát 1 penny-ben határozta meg, s ezt egy bélyeg vásárlásával kellett megfizetni, amely Viktória királynőt ábrázolta.

Az is változott, hogy már nem a címzettnek kellett fizetnie, hanem a feladónak a bélyeg megvásárlásával. Ezzel a küldemények száma rohamosan nőni kezdett, viszont eléggé időigényes foglaltosság volt a számos üzenet megírása. Azelőtt csak a gazdagok engedhették meg, hogy levelet írjanak, de ez már az átlagember számára is elérhetővé vált. A levélküldés árának csökkenésében komoly szerepe volt a vasútak elterjedésének is, amelyek nagyobb mennyiségű levelet tudtak olcsón és gyorsabban elszállítani.

1843-ban Sir Henry Cole, aki egy magas rangú kormányzati alkalmazott volt, s komoly szerepe volt a postabélyegek bevezetésében is, azon töprengett, hogyan lehetne az embereket segíteni a levélírásban. Barátjával, John Horsley-vel, aki művész volt, előrerajzolt kártyát készített a küldés felgyorsítására. Megtervezték az első ilyen kártyát és darabonként 1 shillingért adták el.

A kártyán egy család volt látható, miközben karácsonyi vacsorát fogyasztanak el. Voltak akiknek a kártya nem tetszett, másoknak az, hogy a kártyán egy gyereknek is adtak egy pohár italt. Az ötletét így nem fogadták jól, mert a kinyomtatott alig 1000 darab sem nagyon fogyott. (Manapság több ezer fontba kerül egy ilyen képeslap) Az első lapot azzal hirdették: "Most jelent meg, karácsonyi gratuláció; vagy egy régi angol ünnep emblematikus képe, kedves barátok közötti kedves emlékezés megörökítésére"!

Nemsokára azonban az emberek közül sokan rájöttek, hogy ezzel jelentősen lehet gyorsítani a folyamatot, így lassan mégis népszerű lett. Ahogyan egyre nagyobb számban volt rájuk szükség, egyre jobban lehetőséget teremtett a művészek kreatívitásának kibontatkoztatására. Az 1860-as években már nagy példányszámban keltek el, de az igazi áttörést akkor érte el, amikor 1870-ben fél pennyre csökkent a képeslapok feladási ára. 1875-ben egy német származású nyomdász, Louis Prang tömegesen gyártani kezdte a képeslapokat, így még többen megengedették maguknak. A képeslapok beköltöztek az otthonokba.

Mindebben természetesen nagy szerepe volt a királyi párnak is.

Források – djp