Az első gumiballonokat (vagyis léggömböket) Michael Faraday készítette 1824-ben egy olyan előadásra, amelyen a londoni Royal Society-ban a hidrogénnel és más gázokkal végzett kísérleteit mutatta be.
A 'kaucsuk rendkívül rugalmas' - írta a Quarterly Journal of Science-ben - 'A belőle készült táskákat… levegővel tágították, amíg a kaucsuk egészen átlátszóvá nem vált, és hidrogénnel kitágítva olyan könnyűek voltak, hogy jelentős felszálló erejű léggömbökké alakultak…. '
Faraday úgy készítette el a léggömbjeit, hogy körbevágott két egymásra helyezett gumilapot, és összenyomta a széleit. A két ragadós gumiréteg automatikusan összetapadt, de a ballon belsejét liszttel dörzsölték be, hogy megakadályozzák az egymással szemben lévő felületek összetapadását.
A játékballonokat már a következő évben bemutatta Thomas Hancock egy 'csináld magad' készlet formájában, amelyben egy üveg gumioldat és kondenzációs (pl. terpentint tartalmazó) fecskendő volt.
1830-ban szabadalmaztatta a formák folyékony latexbe mártását és a gumi öntőformákba öntését léggömbök készítéséhez. 1843-ban Hancock szabadalmaztatta a vulkanizált gumit a nyersgumi felmelegítésével és kén hozzáadásával, amelyet már nem befolyásolt a hőmérsékletváltozás. Gumiból készült léggömböket 1847-ben gyártott először a londoni JG Ingram - ezek tekinthetően a modern játékballonok elődeinek.
A tömeggyártásra persze várni kellett - de az 1930-as években már igazi partitermék volt a gumilufi.
Faraday-t egyébként éppen 1824. január 8-án választották a Royal Society tagjává - persze nem a lufi feltalálásáért. A Royal Society-n tartott nyilvános előadásai rendkívül népszerűek voltak, mert sokak számára érthetően tudta elmagyarázni az alapvetően bonyolult jelenségeket is.
Ennek oka talán abban keresendő, hogy ő maga sem kapott igazán komoly formális oktatást. Apja egy beteges kovács volt, Micheal pedig már 13 évesen dolgozott, hogy megéljenek. A későbbi jórészt autodidakta tanulmányai során meg kellett, hogy értse a bonyolultabb összefüggéseket is, amit így egyszerűen el is tudott magyarázni. Einstein személyes példaképének tartotta.
Sir William Preece kiváló távírómérnök és felfedező azt mondta: „Egy gyertyáról szóló előadásai több romantikát tartalmaztak számomra, mint az összes opera, színdarab és könyv, amelyeket láthattam…”
Kapcsolatban volt a korszak több neves alakjával is, így Charles Babbage is a barátja volt, s egy időben sokat levelezett Ada Lovelace Byronnal is.
Faraday előadásai azonban olyan közlekedési káoszt okoztak, hogy hamarosan az Albermarle Street lett az első egyirányú utca Londonban, így az érkező és távozó kocsik nem okoztak különösebb problémát.
