London egyik legismertebb büntetésvégrehajtási intézménye volt a Newgate börtön, amelyben 1783 és 1902 között 1169 személyt végeztek ki, 1120 férfit és 49 nőt.
Eredetileg egy római fal volt a helyén, amelyet előbb újjáépítettek, végül pedig, 1904-ben lebontották. Maga a börtön 1188-tól 1902-ig volt használatban.
Ez a börtön is II. Henrik jogi reformjának részeként épült, s az első ilyen jellegű intézmény volt, amely megépült a király uralkodása alatt. 1236-ban jelentősen bővítették, majd a 15. században, 1419-ben ideiglenesen bezárták, mert nagyon rosszak voltak az egészségügyi körülmények, és a túlzsúfoltság miatt egy év alatt 22 fogoly halt meg a "börtönláz"-ban.
Dick Whittington polgármester ekkor engedélyt adott a felújításra.
A börtön koedukált volt, vagyis egyaránt voltak benne női és férfi rabok, s akkortájt összesen közel 300 fogoly lakhatott benne. A királyok gyakran használták az eretnekek, árulók és lázadók bebörtönzésére.
A börtön 1666-ban a nagy londoni tűzvészben jórészt elpusztult, majd 1672-ben ezt is újjáépítette Sir Christopher Wren, sőt ki is bővítette. 1770-ben a Parlament 50.000 fontot adott az újabb költségek fedezésére, a londoni City pedig egy 1600 láb hosszú és 50 lábnyi területet biztosított a börtön további bővítésére.
A terveket George Dance készítette, s bár már 1780 júniusában majdnem elkészült, egy zavargás következtében megsérült, s újabb 30.000 fontnyi összeget költöttek a javításra.
A börtön végül 1782-ben készült el.
Ekkortájt tőrt rántani 15 napnyi elzárás volt, valakit megsebesíteni pedig 40 napnyi. 1800 körül, elméletileg több mint kétszáz bűncselekményt büntettek halállal, bár a gyakorlatban csak körülbelül húszat büntettek így.
Sok bűncselekményt ugyanis eredetileg halállal büntettek, de jellemzően megváltoztatták a büntetést, s fegyenctelepre szállították az elítélteket. A hosszabb börtönbüntetés, mint opció, csak 1840 körül terjedt el, s 1888 körül a fegyencek deportálása is befejeződött.
A Newgate első kivégzését 1783. december 9-én hajtották végre az Old Bailey néven ismert részen, miután a tyburni akasztások befejeződtek.
Az első alkalommal, egy keddi reggelen, 9 férfit és egy nőt (Frances Warren) akasztottak fel egymás mellé a New Drop-on. 1809 után szinte az összes akasztás az Adósok Ajtaja előtti hordozható akasztófán történt, s ez egészen 1868. május 26-ig így folytatódott.
Azon a keddi reggelen az utolsó akasztott Michael Barrett lett, aki részt vett Clerkenwell-robbantásban, amelynek során 12 ember meghalt és 120 megsebesült.
A Newgate utolsó áldozata pedig George Wolfe lett, akit 1902. május 6-án akasztottak fel (a változatosság kedvéért egy keddi napon), mert megkéselte a barátnőjét.
A nyilvános kivégzések mindig nagy tömegeket vonzottak, de ezeket 1868-tól már beszüntették. Az utolsó rab kivégzése után a börtönt bezárták, majd 1904-ben lebontották.
