Amikor Napóleon az orosz invázióra készült, a legnagyobb kihívást az ellátmány biztosítása jelentette a számára. Főként azért volt mindez probléma, mert az addigi európai történelem legnagyobb inváziós hadseregének ellátását kellett biztosítani, amelyhez mindössze 3500 fő és 891 jármű állt a rendelkezésére.

Mindezt a császárt is érezte, hiszen egy nap a St-Cloud teraszán bizalmasan félrevonta a hadügyminiszterét és megosztotta vele az aggodalmait: "Nagyszerű expedíciót tervezek. Nagyon könnyen találok rá embereket. Az egész nehézség az ellátmány szállításának előkészítésében rejlik."

Való igaz, hatalmas mennyiségű rizs, liszt és kétszersült volt szükséges, s nem az ehhez szükséges pénz volt a legnagyobb problémája, hiszen hatalmas mennyiségű aranyat szerzett az 1805-ös és 1810-es osztrák és 1806-os porosz hadjárata során.

Ezen összegek ott hevertek a Tuileriák pincéiben, amelyek kulcsait csak maga Napóleon és hihetetlenül szorgalmas és tehetséges Pierre Daru tábornok-intendáns kaphatta meg.

1812. márciusára azt látták, hogy 270.000 mázsa búzát, 12 ezer mázsa rizst és 2 millió köböl zabot gyűjtöttek össze, amely összesen 20 millió adag kenyérnek és rizsnek felelt meg. Ez a 400 ezer mázsa közel 50 millió ember és 50 ezer ló ellátására volt elegendő. Persze az embereknek inniuk is kellett, amely 28 millió palack bort és 2 millió palack erősebb alkoholt is jelentett. A bor 200 napig, az erősebb alkohol pedig 130 millió ember számára volt elegendő, bár ebben az orvosi beavatkozások során felhasznált 'fájdalomcsillapító' is benne volt, hiszen még nem léteztek érzéstelenítők.

Ehhez azonban 1500 nagykerekű zászlóaljkocsi és kocsinként nyolc ló is szükséges volt, amelyek tízezer adagot voltak képesek szállítani egyenként.

Ez összesen 25 napnyi ellátmány volt, amely egy gyors hadjárathoz elegendőnek tűnt.

Később azonban Napóleon újra átgondolta, s rájött ha egy ilyen kocsi "kétszersülttel van megrakva, annak hordóban kell lennie, különben tönkremegy és az emberek panaszkodni fognak. A gabona, liszt, zab, szénabálák, boros vagy vodkás hordók szállítására sem alkalmas. Ezért minden zászlóaljnak tartania kell egy kocsit a szokásos szükségleteihez. A többit jó, ha nagy kerekű kocsikra rakjuk, mindegyiket nyolc ló húzza és négy ember vezeti, vagy ha nagyon muszáj, három, de lehetőleg külföldi hajtsa."

Persze ez már korábban is foglalkoztatta, hiszen már 1811. július 4-én írt az ellátó hadtest vezetőjének, s arra a következtetésre jutott, hogy egy új típusú kocsit kell kitalálni, amely sokkal könnyebb, mint az eddigiek, amelyek négyezer, esetleg hatezer adag szállítására voltak alkalmasak. Ezeket két férfi vezette és négy ló húzta, s ebből alakult ki nyolc ló húzta nagyobb kocsi.

djp