Viktória királynő, az Egyesült Királyság egyik leghíresebb és leghosszabb ideig uralkodó királynője, 1819. május 24-én született Alexandrina Victoria néven a Kensington-palotában, Londonban.
Születése jelentős történelmi eseménynek számított, hiszen az uralkodó Hannover-ház tagja volt, és később egész korszakot neveztek el róla: a viktoriánus kort. Viktória világra jövetele azonban nem volt politikailag sem jelentéktelen esemény: a brit trónöröklés kérdése ekkoriban különösen bizonytalan volt.
1817-ben III. György kedvenc unokája, Sarolta hercegnő (a trón várományosa) tragikusan elhunyt a szülés után, a halva született (vagy hamar elhunyt) kisbabája után. Ez válságot idézett elő a trónöröklésben: hirtelen nem maradt egyértelmű örökös. Ennek következményeként több királyi herceg – köztük Edward, Kent hercege – házasodni készült, hogy biztosítsa a dinasztia folytatását.
Viktória apja Edward Augustus, Kent hercege volt, aki III. György király negyedik fiaként született. Édesanyja, Viktória hercegné, a német származású Saxe-Coburg-Saalfeld hercegnője volt, aki már özvegy volt, s két gyermek anyja korábbi házasságából (egyikük, Feodora, később is közeli kapcsolatban maradt Viktóriával). A házasságuk tehát pragmatikus döntés volt, amely célzottan az örökös nemzését szolgálta – Viktória születése emiatt nem csupán családi öröm, hanem politikai szükségszerűség is volt.
Viktória ennek ellenére nem született egyértelmű trónörökösnek, mivel apja csak sokadik volt a trónöröklési sorban. Azonban mivel több magasabb rangú trónvárományos sem hagyott maga után törvényes örököst, Viktória néhány év alatt az első helyre került az öröklési sorban.
A hercegné terhessége alatt szigorú udvari protokollokat követtek, ahogyan az ilyenkor szokás volt az uralkodói családokban. A hercegné terhességét a kor szokásainak megfelelően szigorúan ellenőrizték, és már hetekkel a szülés előtt visszavonult a nyilvánosságtól. A hercegné állapota különös figyelmet kapott, mivel férje, Edward herceg, Kent hercege, a trónöröklési sorrend egyik kulcsfigurájává vált, Viktória tehát politikailag „reménység-gyermeknek” számított.
Korabeli sajtófeljegyzések szerint a Kensington-palota környékén egy kisebb tűz keletkezett pár nappal azelőtt, amikor Viktória megszületett. A tűz nem fenyegette közvetlenül a palotát, de az esemény feszültséget és babonás aggodalmat keltett az udvarban – egyesek szerint ez rossz ómen volt, mások szerint „tüzes életet” jósolt a kislánynak.
A szülést is nagy körültekintéssel és formális előkészületekkel vezették le, melyen több magas rangú személy – köztük politikusok és udvari hivatalnokok – jelen voltak, hogy hitelesítsék a gyermek nemét és életképességét, ezzel is elkerülve a trónöröklés körüli vitákat vagy csalásokat.
A legmagasabb rangú személy Frederick Augustus, York hercege, a születendő kislány egyik nagybátyja volt. Ez a „nyilvános születés” egyfajta uralkodói rituálé volt – de Viktória születésekor ez a jelenlét már jóval formálisabb volt, a szülőszobába ténylegesen csak az orvosok és a szolgálók léphettek be.
Viktória hercegné a szülés előtt részletesen irányította, hogyan alakítsák ki a Kensington-palotában a szüléshez szükséges teret. A német udvari szokások szerint a légmozgás minimalizálása, a megfelelő textíliák, páratartalom és hőmérséklet szabályozása kulcsfontosságú volt. A hercegné naponta ellenőrizte a takarítókat – volt, hogy személyesen is utasításokat adott, ami az angol személyzet körében szokatlan volt és némi megütközést keltett.
Eközben a londoni színházak (mint a Covent Garden vagy Drury Lane) amelyek gyakran játszottak aktuálpolitikai utalásokat tartalmazó szatírákat, 1819 májusában egy népszerű kabaréjelenetben egy szenilis király, egy makacs hercegné és egy feledékeny bába formájában figurázták ki a valós királyi helyzetet. Az udvar ezt rendkívül sértőnek találta, de hivatalos betiltás nem történt.
1819. május 24-én, hétfőn hajnalban, 4 óra 15 perckor született meg Alexandrina Victoria, a későbbi Viktória királynő. A szülés helyszíne a Kensington-palota egyik étkezője volt, amelyet előzetesen átalakítottak a szüléshez szükséges higiéniás és társadalmi követelményeknek megfelelően.
A Kensington-palotát ekkoriban elöregedett, hideg, dohos helynek tartották – messze nem volt olyan pompás, mint a Buckingham-palota vagy Windsor. A hercegi család lakosztályait sietve rendezték be a szüléshez. A bábák és udvari orvosok már napokkal előtte készenlétben álltak, mivel az akkori orvostudomány nem tudott pontos szülési időt jósolni.
A szülés során – az akkori arisztokrata gyakorlat szerint – a szülő nő félig ülő helyzetben volt elhelyezve, és nem volt érzéstelenítés. Egy korabeli feljegyzés szerint forró borogatásokat, erős teákat és kamillát is alkalmaztak a fájdalmak enyhítésére. A szülés természetes úton zajlott le, és meglehetősen gyors volt. Viktória hercegné jó fizikai állapotban volt, és a szülés különösebb komplikációk nélkül zajlott le, különösen ahhoz képest, hogy (az akkori felfogás szerint) nem volt már fiatal (több mint 30 éves volt ekkor). A korszak szokásainak megfelelően több szülésznő és udvari orvos is jelen volt, Sir Matthew Tierney királyi orvost gyakran emlegetik a források,
Az újszülött kislány egészséges volt, 3–3,5 kg körüli súllyal jött világra (pontos adat nem maradt fenn, de a források „egészséges gyermekről” számolnak be). Nevét csak később, keresztelőjén jelentették be, de a születés után hamar elterjedt a híre, hogy a gyermek egy lehetséges jövőbeli uralkodó lehet.
Az újszülöttet hamarosan elvitték lemosdatni és melegen tartani (ez fontos volt a túléléshez, mivel a paloták gyakran huzatosak voltak), majd anyja mellé helyezték. Az akkori orvosi protokoll szerint különösen figyeltek az első 24 órára, mert a csecsemőhalandóság még a királyi családban is gyakori volt.
Viktóriát levendulás vízben fürdették meg az első napon, amit akkoriban egyfajta királyi rituálénak tartottak. A levendula a béke, tisztaság és a hosszú élet szimbóluma volt. A szokás francia és német udvarokból szivárgott át, és a hercegné német származása miatt alkalmazták Angliában.
A kis Viktóriát abban a bölcsőben fektették le, amelyet eredetileg Sarolta hercegnő (a korábbi trónvárományos) számára készítettek. Ez szimbolikus gesztus is volt, mintha a sors folytonosságát próbálták volna hangsúlyozni – ugyanakkor egyesek szerint „balszerencsés” választásnak tartották.
Kortárs beszámolók szerint Viktória nagyon sokat sírt az első hetekben, és az udvarban többen úgy tartották, hogy „ez a gyermek túl érzékeny lesz a világra”. Ez azért is ironikus, mivel Viktória uralkodóként szívós, határozott és keménykezű nőként vált ismertté.
A gyermek nevéről komoly vita bontakozott ki. A keresztelőn III. György fia, Clarence hercege (későbbi IV. Vilmos király) kifejezetten neheztelt, amikor Viktória anyja „Alexandrina” nevet választotta – az orosz cár után. Ő inkább „Charlotte”-ot vagy „Elizabeth”-et akart. A végső kompromisszum szerint lett Alexandrina Victoria, de az uralkodói nevét sosem „Alexandrina”-ként használta.
Bár a hivatalos beszámolók „zavartalan szülésről” írnak, több magánlevél és naplóbejegyzés szerint Viktória hercegnének a szülés után vérzése volt, és egy ideig gyengélkedett. Emiatt a kislányt nem az anyja fogta először kézbe, hanem a dajka.
Apja, Edward herceg, állítólag rendkívül meghatódott volt a születés után, különösen azért, mert addigra már érződtek rajta az egészségromlás jelei, végül nyolc hónappal később el is hunyt. Végül a hercegné is gyorsan felépült a szülésből, és a gyermekágyas időszak után teljes figyelmét a kislánynak szentelte.
Viktória hercegné a szüléshez német nyelvű imakönyvet használt, és a személyzet jelentős része is német volt, ami kissé eltért az angol udvari hagyományoktól. A gyermek első éveit is német nyelvű környezetben kezdte. A születés napján a hercegné egyik német udvarhölgye egy kis tálka „védelmező vizet” helyezett a szoba sarkába, benne egy rézkereszttel és egy mágiaellenes talizmánnal. Ez a szokás dél-német (bajor) és frank területekről származott, ahol népi vallási elemek keveredtek a kereszténységgel. Bár a hivatalos egyház nem nézte jó szemmel, az anyai ág német tagjai fontosnak tartották a babonás védekezést az „árnyak” ellen a születéskor.
Viktória születésekor az Egyesült Királyság politikai válságban volt: így Viktória születése nem volt egyszerű magánesemény – azonnali politikai és közéleti visszhangot váltott ki.
A szülés után az udvar külön dokumentumban jelentette be a születést, amit több példányban szétküldtek a birodalom kormányzóinak, diplomatáknak és sajtóorgánumoknak. Ez nem csak rövid híradás volt – hanem egy retorikailag gondosan szerkesztett „boldogságnyilatkozat”, amelyben hangsúlyozták a szülés „természetességét”, a „jó egészséget” és „a királyi ház dicsőségét”. Ez az egyik első példája annak, hogyan használták a királyi családot tudatos médiareprezentációra.
A korabeli brit sajtó – például a The Times, a Morning Chronicle, és más napilapok – örömmel és megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy egy új trónörökös potenciálisan megszületett, még ha kislány is.
Némi csalódottság persze érződött néhány politikai körben, mivel nem fiúgyermek született, ami a patriarchális öröklési rendszerben kedvezőbb lett volna. A német származású hercegné szereplését többen gúnyos megjegyzésekkel illették – a xenofób hangok különösen a radikális sajtóban jelentkeztek. A sajtó egy része hamarosan el is kezdett találgatni: vajon egy nő is alkalmas-e trónra lépni? – bár a brit történelem már ismerte I. Erzsébet, I. vagy II. Mária, sőt Anna példáját, mégis kérdéses volt Viktória elfogadottsága a jövőben.
Mivel nem volt még távíró, a Viktória születéséről szóló hivatalos hír futárokkal, lóháton, kézbesítőkkel jutott el vidéki nemesi házakba. A születés utáni napokban a vidéki arisztokrácia tagjai külön ünnepségeket rendeztek, főként ha személyes kapcsolatuk volt a Kent hercegi házzal.
Viktória születése nem csupán egy uralkodó életének kezdete volt, hanem egy új történelmi korszak előhírnöke is. Hosszú uralkodása alatt Nagy-Britannia ipari, kulturális és politikai átalakuláson ment keresztül, és a brit birodalom a világ egyik vezető hatalmává vált.
Kapcsolódó posztok
Viktória, a trónörökös
Házasságkötési és utódnemzési verseny a brit trónért – trónörökösöknek
Hogyan kerültek a németek az angol trónra avagy a Hannover-ház uralkodásának kezdetei
Sarolta, a walesi hercegnő és fia tragédiája
Edvárd kenti herceg – Viktória királynő apja
Viktória hercegnő – a királynő édesanyja
Viktória királynő útja a trónig
