Az adósok börtöne már a középkorban is hozzátartozott az angolok mindennapjaihoz. A kormány nem szabályozta a működését, s csak a haszonszerzés szabályai szerint működött. Minden börtönnek megvoltak a saját szabályai, amelyet a vezetője állapított meg.
A fogvatartottak fizettek az ételért, fenntartásukért és minden egyéb szolgáltatásért - például a bilincsek eltávolításáért is. Alapvetően a fizetőképesség határozta meg a börtön körülményeit. Akinek volt elegendő pénze, akár magánszobákban is lakhatott, s a falakon kívülről szállítottak számára ételt és italt, s akár ki is mehettek egy időre a börtönből. Sőt, volt aki a börtön falain kívül lakott. Az őrök persze mindenért kenőpénzt kaptak.
A legszerencsétlenebbek további adósságokat halmoztak fel, s szalmán aludtak.
Egyes börtönök azt is megengedték, hogy a rabok egy vasrácsos ablakon keresztül könyörögjenek a járókelőknek egy kis alamizsnáért.
A bebörtönzés időtartama legtöbbször nem konkrét időhöz volt kötve, hanem ahhoz, hogy mikor tudta az adósságot visszafizetni. Ha azt sikerült, akkor is ki kellett fizetnie a börtönnel szembeni adósságát.
Londonban 1779-ben már öt fontnyi adósság miatt börtönbe lehetett valakit küldeni, amely három hét is lehetett, de akár húsz hét is. A hosszabb börtönbüntetés után sokan elhagyták Angliát a társadalmi megbélyegzés miatt. Így járt Daniel Foe is, aki szabadulása után elhagyta Angliát, majd visszatért de már Defoe néven, s megírta a Robinson Crusoe-t és a Moll Flanderst. (De megjárta a börtönt a korábban adóbeszedő Cervantes is.)
Londonban számos börtön volt, így a Flotta, a Marshalsea, a King's Pad vagy a Clink is. A winchesteri püspök egész komoly bevételt szerzett a Clink adósainak befizetett összegeiből, valamint az eretnekektől, akiknek megengedte, hogy ott zárják őket börtönbe.
Defoe mellett Charles Dickensnek is személyes tapasztalatai voltak az adósok börtönéről, ahová 1824-ben az apja is bekerült. John Dickens a Marshalsea nevű börtönbe került, ahová felesége, Elizabeth és négy kisebbik gyermeke is követte.
A családfenntartó a tizenkét éves Charles lett, vagyis de facto családfő és kenyérkereső. Charles otthagyta az iskolát és munkát vállalt, napi tíz órát dolgozott heti hat napon keresztül és közben egy lerobbant panzióban lakott, amelyet Mrs Roylance vezetett. A munkájáért (címkéket ragasztott az edényekre) hetente hat shillinget kapott. John Dickens végül az anyja halála miatt szabadult, aki 450 fontnyi összeget hagyott rá, amelyből rendezni tudta az adósságát.
Az adósok börtönét sokszor hívták "szivacsháznak", mert igyekeztek mindél több pénzt kiszorítani az adósból.
A férfiak számára kiút lehetett a katonasághoz vagy haditengerészethez való csatlakozás, mert a törvény betűje szerint, a katonaság tagjait nem lehetett börtönbe zárni adósság miatt.
Szintén Londonban, a hírhedt Flotta nevű börtönben ült Charles Hall kilenc évig egy 157 fontos (mai értéken 20.00 fontos) tartozás miatt. Ott tartózkodása alatt kidolgozta elméletét a gazdasági és társadalmi folyamatokról, amelyet aztán (a legenda szerint) Karl Marx fejlesztett tovább A tőke és a Kommunista Kiáltvány című műveiben.
Az egyik leghíresebb bebörtönzött azonban (talán) Lord Nelson szeretője, Emma Hamilton volt. Nelson végrendeletében kérte az angol kormányt, hogy gondoskodjon Emmáról és lányáról Horatiaról, de ezt nem vették figyelembe, így 1810 körül Emma már nélkülözött.
Majdnem két évig volt a King's Ben börtönben, majd különleges engedéllyel a börtön falain kívül élhetett, de közel 15.000 fontnyi adóssága megmaradt.
Végül 1814-ben Franciaországba menekült, ahol a katolikus egyház támogatta, de 1815 januárjában elhunyt.
1869-ben a Parlament elfogadott egy törvényt, amely valamelyest korlátozta ugyan az adósok bebörtönzését, de nem szüntette azt meg. Akkortájt évente még mindig 10-11 ezer fő tartózkodott az adósok börtönében, amely 2000 fővel több volt, mint amennyire hely volt.
Kapcsolódó posztok
Dickens és a nők – a királynőtől a szüzességi vizsgálatig
Cervantes – az igazi Don Quijote, az adóbeszedő
Amikor a politikai szatírát pellengérre állították
A halálbüntetés története Nagy-Britanniában
A király szeretője, aki a börtönben végezte
Amikor a francia király fizetett váltságdíjat az angoloknak
A Bastille és foglyai
Az utolsó nyilvános akasztás Angliában
Oscar Wilde börtönbüntetése – egy társadalmi ítélet története
Aki halála előtt megtette a kötelességét – Horatio Nelson
