Zipernowsky Károly, a magyar mérnöki tudományok kiemelkedő alakja, 1853. április 4-én született Bécsben. Bár születési helye Ausztria, Zipernowsky életének és munkásságának döntő része Magyarországhoz kötődik. Gépészmérnökként és feltalálóként a váltakozó áramú rendszerek területén ért el forradalmi eredményeket, és jelentős szerepet játszott az elektromos energia elosztásának fejlődésében.
Zipernowsky Károly legismertebb találmánya a váltakozó áramú transzformátor, amelyet kollégáival, Déri Miksával és Bláthy Ottó Titusszal együtt fejlesztett ki az 1880-as évek végén. Az 1885-ben szabadalmaztatott készülék alapelve az volt, hogy a váltakozó áram feszültségét különböző szintre alakítva lehetővé válik az energia hatékony szállítása nagy távolságokra.
A hármas találmány lényege az úgynevezett zárt vasmagos transzformátor volt, amely az energiaveszteség minimalizálása mellett nagy teljesítményt biztosított. Az általuk kidolgozott transzformátor és az ehhez kapcsolódó váltakozó áramú rendszer lehetővé tette az elektromos energia gazdaságos továbbítását, szemben az egyenáramú rendszerekkel, amelyek jelentős veszteséget szenvedtek.
Zipernowsky és munkatársai a Ganz Villamossági Műveknél dolgoztak Budapesten, ahol megalkották a háromfázisú váltakozó áramú energiaelosztási rendszert. Az 1889-es Párizsi Világkiállításon bemutatták a találmányt, amely nemzetközi elismerést aratott. A transzformátoros rendszer gyorsan elterjedt világszerte, és alapvető szerepet játszott a modern villamosenergia-hálózatok kiépítésében.
Zipernowsky Károly munkássága így alapvetően formálta meg a villamos energia elosztásának elméleti és gyakorlati alapjait. Bár a transzformátor feltalálását gyakran a hármas együttműködés eredményeként említik, Zipernowsky szerepe kiemelkedő volt a technológia elméleti kidolgozásában és gyakorlati alkalmazásában.
Zipernowsky Károly nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi villamosmérnöki tudományok egyik úttörője volt. Az általa kidolgozott váltakozó áramú transzformátor és az ehhez kapcsolódó energiaelosztási rendszer a modern villamosenergia-hálózatok alapjává vált. Munkássága időtálló és meghatározó jelentőségű, hiszen a mai elektromos hálózatok működése is az általa kidolgozott elveken alapul.
Kapcsolódó posztok
Egy kicsiny útitárs 1957-ből – a Szutnyik-1 indulása
Nadar, a XIX. század fotográfusa
Neumann János – a legokosabb marslakó
Babbage – a különc matematikus
