1695. december 31-én vezették be Angliában az ablakadót, amely a korabeli kormányzat egyik új adóneme volt, és az épületek ablakainak számához kötötte az adófizetést. Ez az adó az angol társadalom történetének egyik különleges, ugyanakkor eléggé vitatott fejezete.
Az angol kormányzat a hétéves háború és más költséges konfliktusok miatt súlyos pénzügyi gondokkal küzdött, s az új adónem célja az állami bevételek növelése volt.
Az ablakadó egyszerű módja volt az adókivetésnek, mivel a vagyonosság egyik látványos jelének – a nagyobb és több ablakkal rendelkező épületek – meglétére épített.
Az ablakadó a „gazdagabbaktól több adót” elvét követte, hiszen a nagyobb ház több ablakkal több adó megfizetését jelentette.
Az adókat az épület ablakainak száma alapján számították ki. Az 1695-ös törvény szerint a kisebb házak, amelyek kevesebb ablakkal rendelkeztek, alacsonyabb adót fizettek, míg a nagyobb házak magasabb adókulcsot kaptak. A legszegényebbek lakásai mentesülhettek az adó alól, ha csak nagyon kevés ablakkal rendelkeztek.
Az 1695-ben meghatározott adómértékek a következők voltak:
- alapadó: 2 shilling évente minden ház után
- 10-nél több ablak esetén: az alapadón felül további 4 shilling évente
- 20 vagy több ablak esetén: az alapadón felül további 8 shilling évente
Az adó alól mentesültek bizonyos csoportok, például:
- az alacsony jövedelműek, akik kis értékű vagy egyszerű épületekben laktak, ha nem volt tíznél több ablak (eleinte csak a két ablak jelentett mentességet, aztán szépen fokozatosan emelték)
- az egyházi épületek, mint például templomok és kolostorok, valamint az egyházi személyek saját és családjuk lakhatását szolgáló épületek
- közhasznú létesítmények, például kórházak és szegényházak, ahol az adó fizetése aránytalanul nagy terhet rótt volna az intézményekre
- s persze az uralkodó és udartartása
Az emberek sok esetben úgy reagáltak az adóra, hogy befalazták ablakaikat, hogy csökkentsék az adó mértékét.
Ezáltal számos épületen ma is láthatók 'álablakok', amelyek emlékeztetnek az ablakadóra.
Az ablakkal rendelkező helyiségek számának csökkentése rontotta az épületek szellőzését és természetes megvilágítását, ami hosszú távon negatív hatással volt az egészségre és az életminőségre.
Az ablakadó hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek láthatóbbá tételéhez, mivel a szegények kis ablaktalan házakban éltek, míg a gazdagabbaknak több ablakuk volt – bár közülük sokan szintén igyekeztek elkerülni az adófizetést - pedig ez nem volt luxuadó.
Az ablakadó évszázadokon keresztül érvényben maradt, de egyre több bírálat érte annak egészségügyi és társadalmi következményei miatt. Végül 1851. július 24-én törölték el Nagy-Britanniában, részben a közegészségügyi reformok hatására, valamint az iparosodás és városiasodás új kihívásai miatt.
Az „ablakadó” kifejezés számos nyelvben és kultúrában a mai napig használatos, gyakran szinonimája a megterhelő, igazságtalan adóknak. Az angol építészetben megmaradt befalazott ablakok pedig máig emlékeztetnek erre az egyedi adózási intézkedésre.
