Viktória királynő, aki uralkodása idején az Egyesült Királyság leghosszabb ideig regnáló uralkodója volt, 1901. január 22-én hunyt el.
Halála nem csupán egy uralkodó elvesztését jelentette, hanem egy egész korszak lezárását is, amely mély nyomot hagyott az Egyesült Királyság és a világ történelmében is. Viktória uralkodása, amely 1837-ben kezdődött, az ipari forradalom, a brit birodalom gyarapodásának és a viktoriánus erkölcsök megerősödésének korszaka volt. Halála után az egész nemzet gyászba borult, és ezzel véget ért a híres "Viktória-korszak".
A királynő hosszú betegeskedés után hunyt el, állapota 1901 elején már jelentősen romlott, s orvosai egyre nagyobb aggodalommal figyelték állapotának hanyatlását.
Halálának napján, január 22-én az állapota tovább súlyosbodott, és az esti órákban, 18:30-kor bekövetkezett a halála. Mellette tartózkodott fia, Albert Edward (a későbbi VII. Edward király), valamint unokája, Vilmos német császár is. Viktória királynő állítólag, utolsó szavaiban férjére, a közel négy évtizeddel korábban elhunyt Albert hercegre emlékezett, akit egész életében mély szeretettel és tisztelettel övezett.
Az uralkodó halálhíre azonnal eljutott az ország minden pontjára, és a brit birodalomban megkezdődtek a gyászszertartások előkészületei. Az emberek gyászruhát öltöttek, a középületeken félárbocra eresztették a zászlókat, és az egyházi intézményekben megemlékező istentiszteleteket tartottak.
A királynő, aki mélyen vallásos volt, előre meghatározta temetésének részleteit. Rendelkezett arról, hogy nem a hagyományos fekete gyászruhában, hanem fehérben temessék el, ezzel is a remény és az örök élet szimbólumát közvetítve. Különösen fontos volt számára, hogy a temetési szertartás egyszerű és visszafogott legyen, kerülve a pompát.
A kívánsága szerint számos személyes tárgyat is elhelyeztek a koporsóban, köztük férje fényképét, néhány kedvenc ékszerét és a családjától kapott emléktárgyakat. A hagyaték gondos összeállítása is azt mutatta, hogy Viktória egész életében erős családi kötelékeket ápolt.
A temetésre 1901. február 2-án került sor, amely az addigi egyik legnagyobb gyászszertartás volt a brit történelemben. Viktória koporsóját az Osborne House-ból Portsmouth kikötőjébe vitték, majd onnan különvonattal szállították Windsorba.
Végső nyughelyén férje, Albert herceg mellé került a Frogmore Mauzóleumban. A királynő koporsóját fehér virágokkal díszítették, és egy fehér hintón szállították, ezzel is teljesítve kívánságát. A temetési menetet katonai díszkíséret vezette, és az egész birodalom területén istentiszteleteket tartottak.
A szertartáson számos európai uralkodó és államfő vett részt, köztük Ferenc József osztrák császár és II. Vilmos német császár, ami bizonyította Viktória hatalmas politikai és diplomáciai befolyását.
Viktória királynő uralkodása alatt az Egyesült Királyság politikai és gazdasági hatalma csúcspontjára ért. Az ipari forradalom során az ország gazdasága virágzott, a gyarmati terjeszkedés pedig megerősítette a Brit Birodalom világhatalmi státuszát. Viktória személye az erkölcsi értékek és a hagyományos családi élet szimbólumává vált, amely a mai napig meghatározza a viktoriánus korszak megítélését.
Viktória királynő halála világszerte nagy visszhangot váltott ki. Az Egyesült Királyságban és a Brit Birodalom területén gyásznapokat rendeltek el, és számos ország vezetője részvétét nyilvánította. Az újságok szerte a világon kiemelték Viktória örökségét és az általa megtestesített értékeket.
A világ más pontjain, például az Egyesült Államokban és a Brit Nemzetközösség országaiban is megemlékeztek róla, tisztelegve az általa képviselt stabilitás és erkölcsi szilárdság előtt.
Viktória halálát követően fia, VII. Edward került a trónra, megnyitva az úgynevezett Edward-korszakot, amely a modernizáció és a társadalmi változások új időszakát hozta el. Az új korszak eltávolodott a viktoriánus kor szigorú erkölcsi normáitól, és nyitottabb, dinamikusabb társadalmi fejlődést hozott.
Viktória királynő neve ma is fennmaradt az emlékezetben, számos közterület, épület és intézmény őrzi az emlékét világszerte. Uralkodása alatt megszilárdult a brit monarchia szerepe, és példát mutatott az utókor számára hűségből, kötelességtudatból és elkötelezettségből.
