A Childe Harold zarándokútja 1812-ben jelent meg, s az addig is ismert költő egyik napról a másikra egy nemzetközileg ismert költővé vált, akinek nagyon nagy hatása volt a korszakra, s nemcsak Angliában, hanem egész Európában.

Byron igazi sztárrá vált, akit a közvélemény szinte hiszterikusan imádott, s a legexkluzívabb körök is üdvözölték, a nők pedig szinte ostromolták. A gyermekkorában szinte nyomorgó, mozgássérült költő csak belépett feketébe öltözve, sápadt arccal egy nappaliba és sokakat szinte már az ájulás kerülgetett. Persze eléggé különc volt egyébként is.

A sérült lába miatt nem igazán tudott keringőt táncolni, mégis szinte tolongtak körülötte a lányok a fogadásokon és bálokon. Persze ebben bizonyosan szerepe volt a szebbik nemmel való falánkságának is.

Az őt imádók közé tartott Lady Melbourne, aki már nem volt teljesen fiatal, de baráti és bizalmas kapcsolatba került a költővel, ahogyan a menye, Lady Caroline Lamb (a lenti képen) is.

Caroline igazán különös jelenség volt, aki rövidre nyírva viselte a haját és gyakran viselt férfiruhát. A kissé bizarr stílusú, ugyanakkor törékeny és szeszélyes Lady Caroline életében egymást váltották az izgalmi fázisok és a depresszió.

Emellett azonban rendkívül művelt volt, aki folyékonyan beszélt franciául, olaszul, de a görög és latin nyelvben is járatos volt. Érdekelte és értette a zenét és drámát, ugyanakkor mind prózát, mind verseket is írt, de portrékat is készített, ahogyan kivételesen szellemes is tudott lenni. (a lenti képen) 

Az 1785. november 13-án született Caroline tizenkilenc évesen lett William Lamb felesége, s hamarosan három gyermekük született, de csak az egyikük élte túl a csecsemőkort. Minden szülés nagyon megviselte, az életben maradt fia pedig mentális problémákkal küzdött.

Byron Lady Melbourne-t meglátogatva ismerte meg Caroline-t, akinek a férje, William Lamb (a lenti képen) egy feltörekvő politikus volt, aki aztán később többször is miniszterelnök lett, s az első években a fiatal Viktória királynő legfontosabb tanácsadója volt.

Azt hamar észrevette mindenki, hogy Byron kitüntetett figyelemmel kíséri Lady Caroline-t, de úgy gondolták ez hamar el fog múlni, aztán másképpen történt.

A költő alaposan beleszeretett, hiszen azt írta egy alkalommal neki „…a szíved, szegény Caro-m (egy kis vulkán!) lávát önt az ereidbe, mégis Nem akarom, hogy kihűljön… tudod, hogy mindig is a legintelligensebb, legkellemesebb, abszurd, szeretetreméltó, megdöbbentő, veszélyes, elbűvölő kis lénynek tartottalak, aki most él…”

Mindig Caro-nak hívta Caroline-t. (a lenti képen) 

Byron azt javasolta Lady Caroline-nak, hogy szökjenek el, de azt gondolta, hogy a nő visszautasítja, így meglepve tapasztalta, hogy Caro szót fogadott. Elkezdte az ékszereit árulni, hogy legyen miből utaznia, azonban ekkor Byron átgondolta a dolgot, s már nem is akart megszökni.

Caro egyre jobban ragaszkodott hozzá, s egyre inkább el akart szökni, Byron azonban már szakítani akart.

Ezt Caro nem fogadta el, s ostoba, megalázó dolgokat kezdett művelni - ha meghívást kapott egy-egy olyan vacsorára, amelyre Byron (a lenti képen) is, akkor megvárta, míg a költő elmegy, majd besurrant a szobájába. A St. James's Street-i szobában aztán a levelei között keresett bizonyítékokat, hogy kivel csalja meg.

Az egyik alkalommal Byron egy barátja, Hobhouse volt tanúja annak, hogy Caro a padláson keresztül akart bejutni a költő házába és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha meg akar előle szökni. Ennek megerősítésként Byron másnap vérrel szennyezett szeméremszőrzetet kapott.

Amikor aztán Caro teherbe esett, s az addig türelmes férje néhány hónapra elköltöztette egy írországi családi házba, távol Londontól. Amikor egy családtag meglátogatta, úgy tudta csak leírni, hogy "bőr és csont, sápadt, mint a halál, kidülledt szemekkel ". (a lenti képen) 

Eközben Byront levelekkel bombázta - különösen mikor megtudta, hogy kapcsolatba került Lady Oxforddal (a lenti képen) , egy magas rangú hölggyel. Azzal ostromolta, hogy szenvedélyük újra lángoljon fel. "A mi vonzalmunkban nincs hatalmunk ... nem dönthetünk"

Amikor visszatért Londonba számos alkalommal próbált újra közel kerülni a költőhöz, amelynek voltak botrányos pillanatai is. Egy alkalommal egy törött üveggel próbálta a csuklóján lévő eret elvágni, de komolyabb sérülés nélkül, ahogyan Byron írta "Lady Caroline játszotta az öngyilkossági jelenetet".

Az utolsó csapás akkor érte, amikor Byron feleségül vette unokatestvérét, Anna Isabella Millbanke-t, a gazdag örökösnőt, hogy pénzügyeit rendbe rakja. Az ő gyermekük lett a zseniális matematikus, Ada Lovelace, a költő egyetlen törvényes gyermeke.

Ezzel azonban még nem értek véget a viharok, hiszen Byron hamarosan elköltözött a feleségétől és újszülött kislányától, majd Európában tett egy nagy körutat - Lady Caroline-t pedig eközben férje, William Lamb vigasztalta.

Amikor Byron már nem reagált, akkor megírta a Glenarvon című regényt, amelyet álnéven adott ki, de amelyről mindenki tudta, ki írta és kiről szól. Ebben Byront gyilkosságtól, vérfertőzésig mindennel megvádolta, még csecsemőgyilkossággal is. Nem lehetett azonban olyan rossz, mert több kiadása is volt, s Goethe is érdemesnek tartotta az olvasásra.

A sikere után még több regényt is írt, s férjétől különválva élt. Az alkohol és ópium rabja lett, de férje haláláig szerette, s mellette volt akkor is, amikor 1828. január 25-én meghalt.

Életéről 1972-ben készült film Lady Caroline Lamb címmel Sarah Miles és Richard Chamberlain főszereplésével.

 djp