A 19. század magyar irodalmának egyik legmeghatározóbb alakja 1817. március 2-án született Nagyszalontán egy szegény református családban. Kései gyerek volt, s mivel nyolc előző testvére már elhunyt, nagyon nagy gonddal nevelték.

A gondos nevelés eredményeképpen a kiváló képességű fiú már 14 éves korában segédtanítóskodott, amely révén a szüleit is tudta támogatni.

Kiváló nyelvérzéke volt, így a latin, görög, német, angol és francia műveket is eredetiben olvashatta, valamint sokat fordított.

Irodalmi pályája későn indult, hiszen 1845-ben jelent meg egy műve, Az elveszett alkotmány című szatirikus eposz, de igazán csak egy évvel később lett ismert, amikor a Toldi megjelent. A Toldi nem csak ismertséget, hanem Petőfi barátságát is meghozta számára.

Ő nem volt olyan lánglelkű, mint barátja, de a forradalom és szabadságharc alatt nemzetőrként és fogalmazóként vette ki a részét a feladatokból.

Ez elegendő volt ahhoz, hogy a szabadságharc leverése után egy ideig bujdosson, majd Nagykőrösre került, ahol tanárként dolgozott.

A Kisfaludy Társaság elnökeként már Pestre költözött, s felügyelte a Szépirodalmi Figyelő és Koszorú megjelenéseit.

A csendes ellenállás egyik vezető alakja volt, aki fontos szerepet játszott a közéletben is. Előbb tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, majd titkára, végül főtitkára, amely megtiszteltetést jelentett, ahogyan az is, hogy egyetemi tanszéket ajánlottak neki, amelyet végül egészségi állapota miatt nem tudott elfogadni.

Talán az sem véletlen, hogy 1857-ben őt kérték fel a Magyarországra látogató Ferenc József és Erzsébet királyné részére egy üdvözlőbeszéd írására, amely elől azonban kitért. Cserébe megírta A walesi bárdok című balladáját, de ekkor még talán az asztalfióknak.

A mű végül csak 1863-ban jelent meg a Koszorúban, de a cenzúra kikerülése miatt nem saját műként, hanem egy óangol ballada fordításaként.

Nem sokkal később elhunyt Juliska, a leánya, amely nagyon megviselte, s az is csak kevéssé vigasztalta, hogy fél évvel korábban megszületett Juliska kislánya, Szél Piroska (akinek édesapja egy református esperes Szél Kálmán volt).

A költő szeretett volna verset írni leánya emlékére, de a negyedik sornál megakadt és nem tudott tovább haladni, így abbahagyta a próbálkozást. Hamarosan hozzájuk került az unoka, aki azonban 21 éves korában tüdőbajban elhunyt.

A kiegyezés előszeleként Ferenc József 1866-ban kitüntette a költőt az Arany Érdemkereszttel, amelyet nem akart elfogadni, de a koronázás után az immár magyar király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki.

Ezt sem akarta elfogadni, de két miniszter is felkereste személyesen, hogy ezt nem teheti meg, így kelletlenül, de elfogadta.

Ekkortájt keletkezett az az anekdota, amely szerint egy főrend nehezményezte, hogy egy nem főrangú kapja a kitüntetést, amelyre Andrássy Gyula miniszterelnök megkérdezte tőle, hogy tudja-e ki volt Raffaelo korában a külügyminiszter - ez eléggé csattanós válasz volt.

Feltételezhetően Ferenc József pontosan tudta, hogy A walesi bárdok miért keletkezett, hiszen Sisi tökéletesen tudott magyarul, s ha más nem, akkor Andrássy gróf bizonyosan beszélt neki Arany Jánosról - így ez a gesztus ennek is szólhatott.

Egy évtizednyi pihenés után újra írni kezdett, jórészt a Margitsziget tölgyfái alatt, s ekkor keletkezett a Toldi szerelme is. Különböző betegségek támadták meg, de rendületlenül írt és fordított, míg egy Petőfi-szobor avatásánál meg nem betegedett. Egy héttel később a kialakuló tüdőgyulladásba belehalt, így 1882. október 22-én déli tizenkét órakor a magyar irodalom szegényebb lett egy zsenivel. Két nappal később a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra és később a margitszigeti tölgyfákból ültettek a sírja fölé.

A walesi bárdok nyomán a walesi herceg 1873-ban meglátogatta a magyar költőt. Edvárd herceg, Viktória királynő legnagyobb fia éppen a bécsi világkiállításon járt, mint a brit szekció elnöke, amikor öccsével Artúr herceggel átugrott (az akkor már) Budapestre.

Sok fontos emberrel találkoztak és ellátogattak a Magyar Tudományos Akadémiára is, ahol többek között Arany Jánossal is találkozott.

A walesi herceg egyébként több magyarral is baráti kapcsolatban volt, elegendő Vámbéry Ármin utazóra gondolni vagy Széchenyi Bélára esetleg Károlyi István grófra vagy Esterházy Lajos hercegre.

djp