A Tamás bátyja kunyhója a 19. század legkelendőbb regénye lett, amely a Biblia után a legnagyobb példányszámban eladott mű volt. Az első kiadás 5000 példánya 48 órán belül elfogyott, de a következő egy évben több mint 300 ezer példányt adtak el belőle csak az Egyesült Államokban. Általános vélekedés szerint jelentősen segítette az abolicionizmus ügyét, s amikor Abraham Lincoln a polgárháború kezdetén találkozott az írónővel (Harriet Beecher Stowe a lenti képen), állítólag azt mondta: „tehát ez a kis hölgy csinálta ezt a nagy háborút.”

A regényhez az ihletet egy Josiah Henson nevű rabszolga önéletrajza szolgálta, aki 1830-ban szökött meg Marylandből Ontarioba, s ott segítette a többi szökevény életét.

Az írónő sohasem tagadta ezt, s a mű sikere után Henson újra kiadta önéletrajzát Tamás bátya emlékiratai (The Memoirs of Uncle Tom) címmel. Ennek révén nagy utazásokat tett az Egyesült Államokban és Európában is, ahol Viktória királynő audiencián is fogadta.

A regény először a National Era nevű abolicionista kiadványban jelent meg 1851. június 5-től negyven héten keresztül, majd 1852. március 20-án könyv formájában is megjelent. Az ötezer példány két nap alatt elfogyott, de három hét alatt már húszezer, három hónap alatt hetvenötezer, az első év alatt pedig 305 ezer példányt adtak el csak az Egyesült Államokban. Nagy-Britanniában 1852 májusában jelent meg először, s összesen 200 ezer példányt adtak el pár hónap alatt, de néhány év alatt ez már másfél millió példányt jelentett.

Az első magyar fordítást Irinyi József készítette, s az első kiadás kétezer példányban jelent meg, bár a Bach-korszak természetesen gátolta a terjedését.

A fontosságát úgy fogalmazták meg, hogy „úgy tartozik hozzá az Egyesült Államokhoz, mint Petőfi költészete Magyarországhoz.”

djp