Minden idők legnagyobb (feljegyzett) hóvihara kezdődött Anglia nyugati részén 1891. március 9-én, amely heves viharokat, komoly havazást és kemény hideget hozott.
A The Times szerint 'ilyen vihar nem volt Nyugat-Angliában emberemlékezet óta'.
A viszonylag kellemes, tavaszias időjárás hirtelen romlott el. A hóvihar öt napon keresztül, 1891. március 9. (hétfő) és március 13. (péntek) között tombolt, s Cornwallban, Devonban valamint Somersetben több mint 200 ember halt meg és több mint hatezer állat pusztult el. Annyira zord volt az időjárás, hogy birkák és szarvasmarhák ezrei pusztultak el, szinte egy teljes birkageneráció került kiírtásra a hőmérséklet által.
Akár 15 láb (majdnem öt méter) magasságú hótorlaszok is voltak, így vonatok tucatjait temette be a hó (csak Devonban 14 vonat ilyen volt), s akár 36 óráig is be voltak zárva az utasok. Hajók tucatjai (kb. 65) csapódtak a parthoz a hóviharban, s komoly sérüléseket szereztek vagy akár el is süllyedtek. A Bay of Panama nevű hajó a cornwalli partoknál csapódott a sziklákhoz, s csak ott 23 ember hunyt el.
Még a távírórendszer is megsérült, hiszen az oszlopok közül is sokat kidöntött a szél vagy hó, amely még nehezebbé tette a kommunikációt.
A penzance-i St CIare Street-i Polly Blewettnek 1891. március 10-én, kedden kellett volna férjhez mennie, és több vendég is Cornwallba utazott. A vonat azonban nem érkezett meg Penzance-ba azon a félelmetes hétfőn. 11:45-kor indult el Londonból, és a menetrend szerint 15:00-ra érte el a cornwalli végállomást, de Camborne közelében már havazott. Igazi vészhelyzet volt - politikailag is.
Ahogyan a vőlegény testvére jellemezte a helyzetet a The Cornishman riporterének: „Több mint négy órája esett a hó Plymouthban. Megdöbbenésünkre, minél közelebb értünk a szokásos enyhe időjárású Cornish kerületethez, egyre nőtt a havazás és több lett a havas eső... A vonat végül kedden 15 órakor érkezett meg Penzance-ba s az élmény olyan volt, amit nem szívesen ismételnék meg."
A pusztító vihar hirtelen érkezett, hiszen a hétfő délelőtt még nyugodt volt az idő, aztán kora délutánra keleti-északkeleti szél kezdett fújni, amely estére felerősödött. Késő este már igazi hóvihar tombolt, s a délutántól eső finom, porszerű havat felkavarta, amely hamar szinte járhatatlanná tette az utakat.
Hatalmas hótorlaszok alakultak ki, a vonatok megrekedtek, a tetők beomlottak a hó súlya alatt. Még a tengerparti városokban (mint Dartmouth, Torquay vagy Sidmouth) is 11 lábnyi (több mint három méternyi) hótorlaszok alakultak, amely a szárazföld belsejében még rosszabb volt.
Az öt nap alatt az emberek alig tudtak közlekedni, sőt kimozdulni is, így hamarosan kifogytak az élelemből, s ami még fontosabb volt, kifogytak a szénből és fából is, amelyet nem vagy csak nehezen tudtak pótolni.
A szél hurrikán erejű volt, így a közlekedés majdnem lehetetlen volt, aki pedig megpróbálta, jó eséllyel halálra fagyott.
A vihar március 14-én kissé csendesedett, s másnap már beállt az olvadás, de egyes tájakon csak júniusban tünt el teljesen a hó.