Amikor Viktória, királynővé válásával kiszabadult az anyja és Conroy kontrollja alól, úgy gondolta, hogy sohasem fog férjhez menni, mert szabad akar maradni. Persze a királyi házasságok nem pontosan így működnek, s ezt Lord Melbourne és kedvenc nagybátyja, Lipót belga király is folyamatosan mondogatta neki.

Eltelt két év, s a még mindig csak húszéves Viktória elhatározta, hogy férjhez megy, így elkezdett férjet keresni, s ekkor Lipót az unokatestvérét, Albert herceget javasolta neki. Egy korábbi találkozáskor kissé esetlennek találta a fiút, de alapvetően kedvesnek, azonban talán Ernő, Albert bátyja jobban érdekelte.

A húszéves királynő ekkor, 1839 májusának végén találkozott Sándor orosz nagyherceggel, aki ekkor 21 éves volt, s Európát járta, hogy feleséget keressen. A körútján Londonba is ellátogatott, ahol bemutatták a királynőnek, akinek nagyon szimpatikus volt, s ettől kezdve reggelente együtt mentek lovagolni a Windsor Great Parkba, majd egy udvari bálba is hivatalos volt, ahol többször is táncoltak egymással.

A bál után a nagyherceg adjuntánsa, Szemjon Jurijevics ezredes azt írta a naplójában „Másnap a bál után az örökös csak a királynőről beszélt… és biztos vagyok benne, hogy ő is kellemesnek találta társaságát.”. Néhány nappal később még bizonyosabbá tette a dolgot: "A cárevics bevallotta nekem, hogy szerelmes a királynőbe, és meg van győződve arról, hogy a nő osztozik az érzéseiben...” Ugyanekkor Viktória azt írta a naplójába „ezt a kedves és udvarias fiatalembert, akinek olyan édes mosolya van” csak szeretni lehet.

Ez a hír hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, s ez okozott némi riadalmat a királynő udvarában. A leendő cár minden bizonnyal azt szeretné, hogy a felesége Oroszországban éljen, amely így Nagy-Britanniában okozna problémát. Az udvar tagjai gyorsan gondoskodtak arról, hogy a királynő a nagyherceg látogatásának hátralévő idejében a windsori kastélyba költözzön, így minél messzebb legyen Sándor nagyhercegtől.

A távolságtartásban mindkét udvar egyetértett, hiszen a brit királyi udvar nem fogadta volna el, hogy Viktória Oroszországba költözzön, s az anglikán egyház fejeként áttérjen az ortodox kereszténységre és Szentpéterváron éljen. Mindezzel az orosz cár is egyetértett, így parancsba adta, hogy a nagyherceg térjen haza.

Ennek ellenére a távozása előtt Viktóriának még sikerült találkoznia vele, s aznap azt írta a naplójába: „Sápadt volt, és remegett a hangja, amikor azt mondta nekem franciául: 'Nincsenek szavaim, hogy kifejezzem, amit érzek' – és azt is hozzátette, mennyire értékeli a meleg fogadtatást. ... Aztán az arcomhoz szorította magát, és olyan melegen és olyan szívből jövő érzéssel csókolt meg, majd ismét nagyon melegen megráztuk egymás kezét. Nagyon úgy éreztem, hogy egy közeli rokonomnak intek búcsút, nem egy külföldinek, és nagyon fel voltam háborodva, hogy megváljak ettől a drága, kedves fiatalembertől, akibe egy kicsit szerelmes voltam, és akihez kétségkívül erősen kötődtem. Olyan őszinte, olyan igazán fiatal és vidám, olyan kedves, nyitott arca van, édes mosollyal, és olyan férfiasan szép alakja és megjelenése.” persze egy másik alkalommal azt is írta, hogy „Tényleg nagyon szerelmes vagyok a nagyhercegbe”.

Az orosz trónörökös az adjuntánsa szerint feldúltan távozott Londonból: "Amikor Alekszandr cárevics egyedül maradt velem, az ölelésembe esett, és mindketten sírtunk. Azt mondta, soha nem fogja elfelejteni Victoriát. Búcsúzóul megcsókolta a királynőt. 'Ez volt életem legboldogabb és legszomorúbb pillanata' – mondta nekem."

Viktória kapott egy albumot a nagyherceg portréival, valamint egy Kazbek nevű pásztorkutyát, amelyet személyesen a nagyhercegtől kapott. A királynő mindkettőt imádta.

Hamarosan azonban újra találkozott Alberttel, aki hamarosan a férje is lett, s aki majd húsz évnyi házasság után máig tisztázatlan okból elhunyt.

Sándor nagyherceggel azonban csak 35 évvel később találkozott újra, amikor az akkor már II. Sándor cár Londonba érkezett, hogy elkísérje Alfrédot, Viktória királynő fiát, aki az ő leányát, Máriát vette feleségül - bár ennek sem mindenki örült.

djp