A magyar származású, evangélikus vallású tábornok, az Abaúj vármegyei Csákányban született 1802. július 2-án egy ősi nemesi család sarjaként. Kassán és Eperjesen tanult, majd 18 éves korában a császári hadsereg Radetzky huszárezredébe került kadétnak.

Később a tüzérezred aknászaihoz, majd újra a huszárezredhez került. Mivel azonban a katonai karrierje nem ívelt eléggé felfelé, 1839-ben kapitányként nyugdíjaztatta magát és megnősült, majd Eperjesen gazdálkodott.

A felesége unokahúga, Újházy Antónia volt, aki öt gyermeket is szült neki, de mivel tüdővészes volt, férje 1847-ben Velencébe vitte gyógyulni, azonban gyógyulás helyett Antónia elhunyt. A tábornok haláláig megőrizte emlékül felesége evőeszközeit, karóráját és néhány bútorát.

II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg 1947. november 20-án kötött házasságot, így most lett volna a házasságkötésük 74. évfordulója, de ezt a herceg már sajnos nem élhette meg.

A boldog házasságban együtt eltöltött több mint 73 év is nagyon hosszú idő, hiszen ez több, mint a magyar férfiak várható átlagos élettartama 2020-ban. 

II. Erzsébet jelenleg a leghosszabb ideje regnáló brit uralkodó, aki így természetesen a leghosszabban uralkodó nő is, s az ő nevéhez fűződik a leghosszabb házasság is az angol és brit uralkodók között.

Majdnem húsz év telt már el felesége, Sisi halála óta, amikor 1916. november 21-én Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király életének 87. évében elhunyt.

Még nem volt húszéves, amikor már a leggyűlöltebb ember volt Magyarországon a szabadságharc leverése és az azt követő megtorlás után, amilyen az aradi vértanúk kivégzése is volt.

Viktória királynő és Albert herceg második gyermeke, de első fia, Albert Edvárd 1841. november 9-én délelőtt 10:48-kor született Londonban, a Buckingham-palotában. Első keresztnevét apjáról, a másodikat pedig anyai nagyapjáról kapta.

„A kisfiúnk csodálatosan erős és nagy gyerek” – írta a királynő - "Remélem és imádkozom, hogy olyan legyen, mint a legkedvesebb papája."

A Ziegler Gézaként született író, költő, pedagógus, aki a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja is volt, Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án, de az anyakönyvezés már Gárdonyban történt.

Hivatalosan még Ziegler Géza volt amikor 1882-ben megszerezte a tanítói oklevelét, de az 1884-es sárvári osztálytanítói bizonyítványa és 1885-ös házasságlevele is erre a névre szólt. Azt, hogy miért lett éppen tanító és író nem pontosan tudni, hiszen egy alkalommal éppen magyarból bukott meg a főiskolán, amikor egyik tanára azt találta mondani: „Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.”  Nos, Répássy Jánosnak nem lett igaza.

Minden idők egyik leghíresebb tengerésze Horatio Nelson, a trafalgari csata hőse és győztese, s egyben áldozata is volt.

Nelson 1758. szeptember 29-én született az angliai Norfolk grófság egy Burnham Thorpe nevű kis falujában Edmund Nelson tiszteletes tizenegy gyermeke közül hatodikként. Nevét édesanyja nagybátyja, Horace Walpole után kapta, aki az első "angol miniszterelnök"-ként emlegetett Robert Walpole fia volt.

1838. december 14-én hajnali öt óra körül a reggeli szürkületben az egyik őrszem egy vigyorgó arcot látott meg a Buckingham-palota egyik ablakában, amely szinte azonnal el is tünt. Gyors ellenőrzés után kiderült, hogy a palota egyik szobáját kissé feldúlták, így az őrszem azonnal riadót fújt és elkezdték keresni a betolakodót.

Az egyik palotaőr észrevette, hogy egy fiú szaladt át a palota melletti pázsiton, azonnal utánaeredt és hamar el is fogta. Bevitte a konyhába, hogy jobban lássa és kihallgathassa.

A fiú arca és ruhája csillogott s zsírtól, s gyorsan észrevette, hogy két nadrágot is visel.

Az amerikai polgárháború legészakibb (és legkülönlegesebb) százazföldi akciója egy bankrablás volt, amelyet olyan konföderációs katonák számára találtak ki, akik korábban már kudarcot vallottak az Unió hadseregével szemben.

A küldetés lényege az volt, hogy bankot (vagy bankokat) raboljanak ki, amely egyrészt pénzbeszerzésnek sem lett volna rossz, másrészt arra kényszerítte volna az északiakat, hogy csapatokat küldjenek az északi határra az esetleges további bankrablások ellen.

Erzsébet magyar királyné és osztrák császárné valamint Viktória királynő, a XIX. század második felének legfontosabb személyiségei közé tartoztak, akik között azonban kevés hasonlóság volt, s még kevesebb összhang.  Mindez már az első találkozáson kiderült, amikor Sisi 1873-ban Angliába látogatott.

A császárné ekkortájt rengeteget utazott, s szenvedélyes lovasként elbűvölte a szigetországi táj. Férje kérésére azonban látogatást tett a királynőnél is, de nem volt túl sok köszönet benne.