Robert Cocking egy úttörő ejtőernyős és művész volt, aki Kennington és Stockwell között élt. Charles Dickens barátját, Robert Morleyt már kisfiúként tanította, aki szerint Cocking háza „egy kis kertben állt, a Kennington és Stockwell közötti egyik mellékútban”.

Cocking „alacsony, kerek és kellemesen rendetlen” volt, de nagyon szerették fiatal tanítványai és jó tájfestő is volt, valamint további pénzt keresett azzal, hogy virágmintákat rajzolt a kozmetikai termékek csomagolására, nyilván azért, hogy eltartsa feleségét és a vele együtt élő két idős nőrokonát.

Emellett Cocking egyértelműen a léggömbök megszállottja volt, és a háza tele volt, az azokról készült rajzaival.

Cocking szemtanúja volt André-Jacques Garnérin veszélyes zuhanásának, aki az első ejtőernyős ugrást hajtott végre Angliában. A zuhanás közben Garnérin ejtőernyője veszélyesen megremegett, de Cocking meg volt győződve arról, hogy javíthat a kialakításon.

Olyan formát talált ki, mint „egy olvasólámpa fordított ernyője”, 107 láb kerülettel, amelyet három karika kötött össze. Aztán megkérdezte egyik bálványát, a híres ballonost, Charles Greent, hogy le tudná-e ereszteni ballonjáról, a Royal Nassau-ról a Vauxhall Gardensben. Green beleegyezett és Cocking ejtőernyős próbáját egy ünnepi nap fő attrakciójaként hirdették meg.

Cocking meg volt győződve arról, hogy nincs igazi kockázat. Újra és újra végigvette a számításokat, és több méretarányos modellt is készített, amelyeket a Hampstead Heath-en és a Monumentnél tesztelt, ahol a 12-ből egy modellje „hibátlanul” ereszkedett alá.

Amikor 1837. július 24-én 17 órakor a Vauxhall Gardensben megkezdte az emelkedőt, Morley ezt írta:

"Láttam, ahogy a léggömb, az ejtőernyővel, felszáll a nyári esti levegőbe; láttam, hogy a szegény fickó utolsó búcsút int e világnak; azt kívántam, bárcsak ne lebegett volna elhamarkodottan ilyen messzire, és ne ment volna olyan magasra, mielőtt lezuhant; majd láttam, amint roncsként zuhan alá, olyan gyorsan, hogy az agyára mutatott pisztoly ravaszának meghúzása sem ölhette volna meg gyorsabban."

Cocking egy kosárban volt az ejtőernyő alatt, amelyet a Green és Edward Spencer által vezetett Royal Nassau kosarára függesztettek fel. Ám a ballon és az ejtőernyő, valamint a három ember súlya annyira lelassította az emelkedést, hogy csak 5000 láb (1524 m) magasságot értek el, mire a léggömb Greenwich fölé ért (pedig 8000 láb magasságot kellett volna elérnie).

Green ekkor azt mondta Cockingnak, hogy nem tud feljebb jutni, ezért Cocking elengedte a kosarat. Amikor leugrott, a léggömb felszökkent a levegőben, de Cocking és meghibásodott ejtőernyője zuhant lefelé.

Morley erről ezt írta:

"Közel laktam hozzájuk, ott voltam, ahol a ház tetején lévő teraszról a lényeg, a veszedelmes leereszkedés a maga teljes menetében látható volt, nem zavarta a tömeg, és semmi sem akadályozta a kilátást. Elfordítottam a tekintetemet annak a dolognak a látványától, mint egy tompa részeg nap-meteor, amely gyorsan és bizonytalanul zuhan a földre, középpontjában egy baráti élettel, amely láthatóan a végéhez közeledik."

Az ejtőernyő végül Lee-ben esett le, nyolc mérföldre délkeletre Vauxhalltól, ahol a tolvajok elrabolták Cocking ejtőernyőjének maradványait, valamint pénztárcáját, óráját, tubákdobozát, szemüvegét, cipőjét, sapkáját és a kabátja gombjait. Később egy helyi hivatalnok, hat pennyt kért az emberektől, hogy megnézhessék Cocking összezúzódott testét.

Később a kiváló tudós, Michael Faraday írt egy újságnak, hogy ismerte Cockingot a Filozófiai Társaságban való tagságuk révén, és hogy a Vauxhall Gardensben járt az emelkedéskor. Cocking megkérdezte az ő véleményét is az ejtőernyő biztonságáról, de részletes számítások elvégzése nélkül erre nem tudott rá válaszolni. Megjegyezte azonban neki, az eszköz gyengeségeit, és valóban ez volt az egyik hiba, amelyet a halála miatti vizsgálat során találtak.

djp