Az amerikai polgárháború legészakibb (és legkülönlegesebb) százazföldi akciója egy bankrablás volt, amelyet olyan konföderációs katonák számára találtak ki, akik korábban már kudarcot vallottak az Unió hadseregével szemben.
A küldetés lényege az volt, hogy bankot (vagy bankokat) raboljanak ki, amely egyrészt pénzbeszerzésnek sem lett volna rossz, másrészt arra kényszerítte volna az északiakat, hogy csapatokat küldjenek az északi határra az esetleges további bankrablások ellen.
Az akció az akkortájt négyezer fős vermonti St. Albansban történt 1864. október 19-én, amikor a pénz megszerzése után megöltek egy helybelit és eltűntek, visszaszöktek Kanadába.
Történt ez akkor, amikor Viktória királynő 1861. május 13 -án kijelentette valamint leírta: „És mivel mi, békében az Egyesült Államok kormányával, kijelentettük királyi elhatározásunkat, hogy szigorú és pártatlan semlegességet az említett szembeálló felek közötti vetélkedésben.”
A konföderációs csapatot az a Kentucky államba való Bennett H. Young (a képen) vezette, akit egy évvel korábban elfogtak a Salineville-i csatában, de sikerült Kanadába menekülnie. Ott találkozott konföderációs ügynökökkel, s ott találták ki a tervet. Young, hadnagyként kapott megbízást más megszökött hadifoglyok összegyűjtésére és a bankrablás végrehajtására.
Azért a vermonti bankra esett a választás, mert a város csak 24 kilométerre volt a kanadai határtól.
Az első két bankrabló, már október 11-én reggel megérkezett Philipsburgba, ahol a Lafayette Hotelben szálltak meg, majd szépen sorban érkeztek a többiek is. St. Albans elhelyezkedése ideális volt, hiszen a határhoz nagyon közel helyezkedett el, ráadásul közúton, vasúton és vizi úton is jól megközelíthető volt. A városban három bank is volt, a First National, a St. Albans és a Franklin County-bank, valamint virágzó mezőváros volt. (Más források szerint volt egy negyedik bank is)
Young már október 15-én odaért a városba, s miután bejelentkezett az American House nevű szállodába alaposan megismerkedett a várossal. Az összesen huszonkét bankrabló azt tervezte, hogy mindhárom bankot kirabolja és felgyújtja a várost. A vezető után a többiek jórészt párosával érkeztek a városba vadászfelszereléssel vagy horgászfelszereléssel.
Az akciót eredetileg október 18-ra tervezték, de Young kénytelen volt elhalasztani az akciót, mert túlságosan mozgalmas volt aznap a város, nem számítottak arra, hogy Franklin megyében vásár van aznap. Ehelyett lett a támadás napja október 19., s Young még örült is, hiszen a vásár miatt bizonyára sok pénz került a bankokba.
A társaságot részekre osztotta, minden bankrablásra jutott konföderációs katona, de kilenc konföderációs katonát arra utasított a hadnagy, hogy a városlakókat terelje ki a zöldterületre, s vigyázzanak ott rájuk, amíg a bankokat ki nem rabolják.
Szerda délután három órakor Young fegyvert ragadott, s az American House előtt kijelentette egy járókelőnek, hogy 'Ez a város most az Amerikai Szövetségi Államok birtokában van!' - szavait megerősítette a belovagló húsz konföderációs katona is. St. Albans-ban a legtöbb vermonti azt hitte csak tréfál, de ők ekkor kijelentték, hogy "mi konföderációs katonák vagyunk, ti pedig a foglyaink".
A St Albans Bankot tizenkét perc alatt kirabolták, de alaposak voltak, mert az ott lévő emberektől is elvettek minden pénzt, a vágatlan bankjegyeket azonban ott hagyták. Távozás előtt a foglyokat arra kényszerítették, hogy esküdjenek föl az Amerikai Szövetségi Államokra (a fenti képen), majd bezárták őket a bankba. Közben a másik két bankot is hasonlóan gyorsan kirabolták. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy egy Elinus J. Morrison nevű férfi, figyelmeztetni akart másokat a támadásra, az egyik bankrabló pedig lelőtte (a lenti képen). A golyó átlyukasztotta a zsebben lévő kezét, a beleit és a gerincében állt meg. Az 52 éves férfi néhány nappal később belehalt a sérüléseibe..
A zöldterületre kitereltek közül azonban az egyik férfi, George Conger az 1. Vermonti gyalogezred szabadságon lévő kapitánya volt, aki ellenállt és erre hívta fel a lakosságot is. Young és csapata az ellenállás hírére visszavonult és Kanada felé vette az irányt. Miután átkeltek a Missisquoi folyón, 21 óra körül értek Kanadába. Azt tervezték, hogy visszatérnek Montreálba, de az eseményekről már értesült kanadai rendőrség, amely elfogott 13 személyt a csapatból. Young úgy döntött, hogy feladja magát, de aztán rájött, hogy akár fel is akaszthatják.
Egy Philipsburg melleti házba fészkelte be magát, de a ház tulajdonosa riasztotta Congert, aki a határon túl is üldözte a bankrablókat. Nem volt nehéz dolga, mert az egyik táskából (mint egy humoros filmben) szépen lassan hullottak a bankjegyek.
A kapitány csapata foglyul ejtette Youngot, aki menekülni próbált, de az összegyűlt tömegtől megrettenve inkább feladta magát a kanadaiaknak. Végül egy brit tiszt tartóztatta le, s hét másik társával együtt hamarosan Saint-Jean-sur-Richelieu-be szállították, ahol "hősként" kezelték. Conger és kísérete visszatért Vermontba. (a képen néhány déli katona a bírósági tárgyaláskor).
A kanadai hatóságok, miután letartóztatták a bankrablókat 88.000 USD-t szolgáltattak vissza (ami közel másfél millió dollár lenne ma), ugyanakkor a bíróság 1864 decemberében úgy döntött, hogy katonák, így a hivatalosan semleges Kanada nem adhatja ki őket, sőt szabadon is bocsátotta őket.
Lincoln utasítására az amerikai külügyminiszter, William H. Seward üzenetet küldött Londonba "lehetetlen ezeket az eljárásokat jogszerűnek, igazságosnak vagy barátságosnak tekinteni az Egyesült Államokkal szemben".
Hivatalosan ugyan nem történt semmi különös további reakció, azonban az eset sok kanadait a Konföderáció ellen fordított, mert úgy érezték, hogy Kanadát is bele akarták rángatni a polgáháborúba.
Az ottani ügynökök ezt érzékelve, több ilyen akciót nem terveztek.
Ma már egyik bank sem létezik - de nem emiatt az esemény miatt, viszont 1954-ben forgattak egy "The Raid" című filmet, amely erre az esetre épül, bár csak lazán követi az eseményeket. (egy filmkocka a filmből a lenti képen)
Az eset következtében egy bankrabló megsebesült, míg a városlakók közül egy meghalt és kettő megsebesült.
