Wilmer McLean (1814. május 3. – 1882. június 5.) amerikai nagykereskedő volt Virginiában, aki véletlen folytán különös szerepet kapott az amerikai polgárháborúban.
A keleti hadszíntér első nagyobb összecsapásakor, 1861. július 21-én, a Manassas-kereszteződésnél találkozott az északi és a déli sereg a Bull Run-patak mentén, mintegy 40 km-re Washingtontól.
A csata előtt és alatt a Konföderáció főhadiszállása McLean házában volt, a virginiai Manassas közelében. Egy alkalommal egy északi ágyúgolyó a ház konyhájának tűzhelyére esett. Beauregard, a déli parancsnok a csata után így írt: „Ennek a tüzérségi harcnak egy komikus hatása volt, hogy egy szövetségi lövedék tönkretette az én és a személyzetem vacsoráját, amikor a McLean-ház kandallójába csapódott.”
McLean a virginiai milícia nyugdíjas őrnagya volt, de 47 évesen (úgy érezte, hogy) már túl idős volt ahhoz, hogy a polgárháború kitörésekor visszatérjen az aktív szolgálatba. A háború alatt cukor-nagykereskedőként tevékenykedett, a Konföderáció hadseregének ellátásában. A harcok és a kereskedelmet megnehezítő körülmények miatt döntött úgy, hogy elköltözik, mivel üzleti tevékenysége főként Dél-Virginiára összpontosult, ám az Unió hadseregének fokozódó jelenléte Észak-Virginiában megnehezítette a munkáját. Kétségtelen, hogy az is motiválta, hogy megóvja családját a háborús tapasztalatok megismétlődésétől.
Mindezek miatt 1863 tavaszán McLean családjával együtt mintegy 120 mérfölddel (kb. 190 km-rel) délre költözött a virginiai Appomattox megyébe, az Appomattox Court House nevű kis közösség közelébe. Ez azonban csak részben bizonyult sikeresnek.
1865. április 9-én a háború ismét „meglátogatta” McLeanéket, amikor Robert E. Lee, a Konföderáció tábornoka meg kívánta adni magát Ulysses S. Grant altábornagynak. Előző nap egy hírnök bekopogott McLean ajtaján, és az otthona használatát kérte a megadás lebonyolításához – amibe McLean vonakodva ugyan, de beleegyezett.
Így történt, hogy Lee Grant előtt McLean házának szalonjában tette le a fegyvert, amivel gyakorlatilag véget ért a polgárháború.
Az eseménynek azonban sajátos következménye is volt: a Potomac hadsereg katonái elkezdték magukkal vinni a ház berendezési tárgyait – székeket, asztalokat, sőt bármit, ami nem volt lecsavarozva – emléktárgyként. A tiltakozó McLeannek egyszerűen pénzt nyomtak a kezébe, miközben elvitték a holmiját. Végül is az egyik aláíró később amerikai elnök is lett - ha nem is a legjobbak közül való.
Edward Ord vezérőrnagy 40 dollárt (mai értékben kb. 796 dollárt) fizetett azért az asztalért, amelynél Lee aláírta a megadási dokumentumot, míg Philip Sheridan vezérőrnagy 20 dollárért (mai értéken kb. 398 dollár) vette meg azt az asztalt, amelynél Grant a dokumentumot írta. Igaz, aranyban fizettek. Sheridan ezután megkérte George Armstrong Custert, hogy az asztalt lovon vigye el – amelyet végül Custer feleségének ajándékoztak. Az asztal ma a Smithsonian Nemzeti Amerikai Történeti Múzeumban található.
Két évvel a háború után, 1867-ben McLean és családja eladták a házat, mivel nem tudták fizetni a jelzáloghiteleket, és visszatértek Manassas-i otthonukba. Később a virginiai Alexandriába költöztek, ahol McLean 1873 és 1876 között az Adóhivatalnál dolgozott.
Wilmer McLean végül Alexandriában halt meg, és ott is temették el a Szent Pál püspöki temetőben.
Állítólag egyszer így fogalmazott: „A háború a konyhámban kezdődött – és a nappalimban ért véget.”
Kapcsolódó posztok
Grant tábornok furcsa szokásai
Az amerikai elnök, akit talán orvosai öltek meg
Egy amerikai elnök különleges halála
Két elnök, aki szinte egyszerre halt meg – július 4-én
A százszázalékos amerikai elnök – George Washington
Az amerikai alapító atya, aki belehalt a férfiasságába
