Robert Cocking (1776–1837) angol akvarellfestőként kezdte pályafutását, ám szíve mélyén mindig is a tudományos felfedezések és az aerodinamika vonzották. Bár nem volt képzett mérnök, rendkívüli lelkesedéssel vetette bele magát a kor legújabb találmányaiba, különösen az ejtőernyőzés témájába, amely a 19. század elején még csupán kísérleti fázisban járt.
1802-ben Londonban szemtanúja volt Anglia első ejtőernyős ugrásának, amelyet André-Jacques Garnerin, a francia ejtőernyőzés úttörője hajtott végre. Ez az élmény mély nyomot hagyott benne, és ettől kezdve élete hátralévő részét az ejtőernyő tökéletesítésének szentelte. (a képek jórészt csak illusztrációk, nem feltétlenül pontosan a szövegben lévő eseményt ábrázolják)
Az ötlet és a kivitelezés hibái
Cocking úgy vélte, hogy Garnerinernél látott kupola alakú ejtőernyő instabil, és saját elméletére alapozva egy kúpos, merevített ejtőernyőt tervezett, amelyet szerinte sokkal nagyobb stabilitás és biztonság jellemez majd. Az elgondolásában az volt a kulcs, hogy a lefelé szűkülő szerkezet hatékonyabban szorítja ki a levegőt, így csillapítja az esést.
Sajnos Cocking nem végzett megfelelő fizikai és aerodinamikai számításokat, és nem tesztelte előzetesen az eszközt kisebb magasságokból vagy bábuval. Az ejtőernyő túl nehéz volt, az anyag és a szerkezet gyenge, a légellenállás kiszámítása pedig hibás. Az elmélet elegáns volt – a gyakorlat azonban kegyetlenül cáfolta.
A végzetes ugrás – 1837. július 24.
1837. július 24-én, a 61 éves Cocking nyilvános bemutatót szervezett, hogy demonstrálja találmányát. Egy hőlégballonhoz rögzítve emelkedett a magasba a híres ballonkormányos, Charles Green társaságában. A starthely London mellett, a Vauxhall Gardens közelében volt, és a látványos esemény több ezer nézőt vonzott.
Amikor a léggömb megközelítette az 5000 láb (kb. 1500 méter) magasságot, Cocking levált a ballonkosárról, és beleugrott az általa tervezett ejtőernyőbe.
A zuhanás azonnal tragikus fordulatot vett: az ejtőernyő felfordult, mint egy kifordult esernyő, teljesen elveszítette stabilitását, összecsuklott, és megállíthatatlanul zuhant a föld felé. Cocking néhány percen belül halálra zúzta magát, ezáltal ő lett a történelem első ismert ejtőernyős halálos áldozata.
Utóélet és tanulságok
Robert Cocking halála megrázta a kortárs közvéleményt. Sokan kérdőjelezték meg az ejtőernyőzés jövőjét, mások viszont éppen az ő tragédiájából vonták le a megfelelő tanulságokat. Az eset ráirányította a figyelmet a precíz mérnöki számítások és biztonsági tesztek szükségességére. Később bebizonyították, hogy a Cocking által tervezett ejtőernyő elvileg működhetett volna, ha más anyagokból, könnyebb szerkezettel és jobb súlyelosztással készül.
Bár neve leginkább tragikus kísérletéhez kötődik, Cockingot ma már sokan a bátrak közé sorolják, akik – akár végzetes áron is – hozzájárultak az emberiség technikai fejlődéséhez. Az ejtőernyőzés történetében az ő neve is ott van az úttörők sorában, ha nem is sikerrel, de elszántsággal és szenvedéllyel.
