VII. Keresztély dán király már fiatal korától súlyos mentális zavarokkal küzdött. A modern történészek szerint valószínűleg skizofréniában szenvedett, de kortársai is különösen labilis, zavart elméjű uralkodónak tartották. Viselkedésére jellemző volt a kényszeresség, gyakori önkielégítés, hisztérikus rohamok, valamint gyermeteg, néha szinte infantilis megnyilvánulások.
Ezek a szokások már serdülőkorában is feltűnést keltettek, és az udvar orvosai aggódva figyelték romló állapotát.
A királyi udvar abban reménykedett, hogy egy jól megválasztott házasság talán kedvezően hathat rá. Így esett a választás az angol hercegnőre, Caroline Matildára, II. György brit király unokájára, aki másod-unokatestvére volt Keresztélynek. A hercegnő III. György angol király húga volt, így Viktória királynő nagy-nagynénje (vagy dédnagynénje) volt - mondjuk Keresztélyhez hasonlóan III. Györgynek is voltak mentális problémái, csak később jöttek elő.
A frigyet 1766-ban kötötték meg, amikor Caroline Matilda még csak 15 éves volt, de a házasság már a kezdetektől kudarcra volt ítélve.
Keresztélyt egyáltalán nem érdekelte felesége – sem testileg, sem lelkileg nem (igazán) közeledett hozzá. Caroline Matilda idegenként élt a dán udvarban, ahol a nemesség és a nép is hűvösen fogadta, ráadásul férje közönyössége csak tovább növelte elszigeteltségét.
1768 nyarán a király európai körútra indult, magára hagyva a fiatal királynét és közös gyermeküket, a trónörökös Frigyes herceget. Caroline Matilda eközben egyre felszabadultabban kezdett viselkedni: férfiruhában lovagolt, estélyeken jelent meg, és pletykák kaptak szárnyra egy viszonyról egy La Tour nevű francia színésszel.
Keresztély hazatérve nem örült a híreszteléseknek, és – bár ő maga sem volt példamutató férj – száműzte La Tourt az udvarból. Ugyanekkor tért vissza vele egy német orvos és felvilágosult gondolkodó, Johann Friedrich Struensee, aki a király mentális betegségének kezelésére érkezett.
Struensee nem csupán orvosként vált fontossá: hamarosan a király bizalmasává, majd a dán kormányzat tényleges vezetőjévé vált. Reformjai, amelyek a felvilágosodás szellemében a szólásszabadságot, jogegyenlőséget és a kiváltságok felszámolását célozták, nagy felháborodást keltettek az arisztokrácia és a konzervatív körök körében.
Idővel Struensee és Caroline Matilda között szerelmi viszony alakult ki, amit az udvarban mindenki tudott. 1771-ben a királyné világra hozta második gyermekét, Louise Augusta hercegnőt, akiről széles körben hitték, hogy valójában Struensee lánya. A pár befolyása egyre nőtt, a király pedig teljesen háttérbe szorult. Egyes kortársak szerint valóban felmerült a király eltávolításának vagy akár meggyilkolásának gondolata is, bár erre nincs konkrét bizonyíték.
A hatalom e látványos átvétele azonban nem maradt sokáig következmények nélkül. 1772 januárjában a király mostohaanyja, Juliana Maria és szövetségesei puccsot hajtottak végre: Struenseet letartóztatták, megkínozták, majd nyilvánosan lefejezték és felnégyelték. Caroline Matildát is fogságba vetették, majd kihallgatása során kénytelen volt beismerni a viszonyt. A dán egyház felbontotta a házasságát VII. Keresztéllyel, őt magát pedig száműzték.
A királyné végül a németországi Celle városában telepedett le, ahol visszavonultan élt, de egyes források szerint később puccsot tervezett volt férje ellen, hogy visszaszerezze gyermekét és pozícióját. Erre azonban már nem kerülhetett sor: 1775. július 22-én, mindössze 23 évesen, skarlátlázban meghalt.
