A 19. század eleji Európa társadalmi rendje merev szabályokkal határozta meg, ki milyen pályát választhat magának. Az orvostudomány a férfiak privilégiuma volt; a nők előtt zárt ajtók álltak az egyetemeken és a kórházakban. Ebben a világban bukkant fel egy fiatal ír nő, Margaret Ann Bulkley, aki nem törődött a korlátozásokkal: férfiruhába bújva és James Barry néven új életet kezdve áttörte a legszilárdabb akadályokat, és a Brit Birodalom egyik legelismertebb katonai orvosává vált.
A kezdetek – kényszer és lehetőség
Margaret Ann Bulkley körülbelül 1790-ben született Írországban, szerény körülmények között. Szegény, de művelt környezetben nőtt fel és a lány már gyermekkorától kiemelkedő intelligenciát és tanulási vágyat mutatott. A környezetében elő reformerek – köztük nagybátyja, James Barry festő, valamint más radikális gondolkodók – nagy hatással voltak rá. Ezek a kapcsolatok sokszor nemcsak inspirációt jelentettek, hanem konkrét támogatást is, amikor elhatározta: orvos lesz, bármi áron. Hasonlóan, mint kétezer évvel korábban Agnodice, az ókori Athénben.
A döntés akkoriban forradalmi volt. A 19. század elején a nők még az ápolónői pályára sem léphettek könnyen, az orvosi hivatás pedig teljesen elérhetetlen volt számukra. Margaret ezért drasztikus lépésre szánta el magát: férfi ruhát öltött magára, felvette a nem sokkal korábban elhunyt nagybátyja nevét, és James Barryként jelentkezett az Edinburgh-i Egyetemre, hogy aztán majd Venezuelában praktizálhat.
Közben azonban egyes feltételezések szerint azonban más is történt: 13. születésnapja előtt megerőszakolták (talán éppen a nagybátyja), s megszületett gyermekét, Julianát, a húgaként nevelték fel, majd közben az is kiderült, hogy 'csalárd módon' szerzett diplomájával Venezuelában sem dolgozhat majd nőként.
Az orvosi pálya
Mégis, hihetetlen kitartással és tehetséggel végezte tanulmányait. 1812-ben, mindössze 21-22 évesen, az egyetem egyik legfiatalabb diplomásaként szerzett orvosi oklevelet. Ezt követően Londonba költözött, hogy sebészeti képzését elmélyítse, majd 1813-ban belépett a Brit Hadsereg Orvosi Szolgálatába sebészhadnagyként. Ez a döntés egész életét meghatározta: katonai orvosként több kontinensen szolgált, és végig férfiként élt, még a legközelebbi kollégái sem tudtak valódi, születési neméről. Férfi álruhában lett az első nő, aki orvosi diplomát szerzett és tagságot kapott a Királyi Sebészeti Kollégiumban, végül pedig ő lett az első, aki elérte a brit hadsereg tábornoki rangját. De a döntése sokba került neki érzelmi szempontból.
Barry karrierje gyorsan ívelt felfelé. Szolgálata során megfordult Indiában, Jamaicában, Málta szigetén, Kanadában, de a legjelentősebb állomáshelye Dél-Afrikában volt. Fokvárosban 1816-ban már főorvosként dolgozott, és itt hajtotta végre azt, ami pályafutásának egyik legnagyobb szakmai teljesítménye volt: az első sikeres császármetszések egyikét, amely során mind az anya, mind a gyermek életben maradt – amely a korabeli orvostudományban szinte példátlan eredmény volt. Persze az ő helyzete kortársainál annyival kedvezőbb volt, hogy anyaként tudta mi játszódhat le a szülő nő fejében.
A gyermek az ő tiszteletére a James Barry Munnik nevet kapta, s Barry egyetlen fennmaradt portréja a mai napig a Munnik család birtokában van.
Fokvárosban a Fokföld gyarmat kormányzójának, egy Lord Charles Somerset nevű özvegyembernek, Beaufort hercegének testvérének az orvosa is volt. És ekkor, amikor Margaret beleszeretett a férfiba, a döntése, szinte elviselhetetlennek bizonyult. Úgy ismerkedtek meg, hogy az orvos megmentette Lord Somerset legidősebb lányának életét, és Somerset – aki úgy tűnik, tudta az orvos valódi nemét – a pártfogója és védelmezője lett.
Az egyik legismertebb történet szerint egyszer egy névtelen tábla jelent meg egy hídon Fokvárosban, amely nyíltan vádolta Somersettet és Barryt szexuális kapcsolattal. A vádak olyan mértékűek voltak, hogy hivatalos vizsgálat is indult Somerset ellen „erkölcstelen viselkedés” miatt, de bizonyíték hiányában ejtették az ügyet. Ez a pletyka a 19. században rendkívül súlyos volt, hiszen a 'homoszexualitás' illegális és stigmatizált volt.
Így Somerset végül visszatért Angliába, de Barry továbbra is odaadó maradt iránta, sőt, amikor 1829-ben súlyos betegen feküdt, egy évre feladta posztját, hogy ápolja. Somerset 1831-ben halt meg, s odaadó orvosa megtört szívvel maradt egyedül, nehéz életének hátralévő 34 évében.
Barry nemcsak sebészként, hanem egészségügyi reformerként is kiemelkedőt alkotott. Következetesen küzdött a kórházi higiénia javításáért, a fertőtlenítő eljárások bevezetéséért és a betegek emberségesebb ellátásáért. Fellépett a rabszolgák és az őslakosok egészségügyi jogai mellett is, ami abban a korban szokatlan, sőt sokszor botrányosnak számított. Heves természetű, impulzív ember hírében állt, nem riadt vissza a konfrontációtól – még párbajra is kihívták –, ugyanakkor szenvedélyesen védte a betegeit. Barry híresen heves természetű volt, és gyakran összeütközésbe került a hatóságokkal. Florence Nightingale is panaszkodott rá, hogy viselkedése „durva és nehéz”, sőt azt is írta egyszer, hogy „az egyik legfurcsább személy, akivel valaha találkoztam”
Titok és rejtett élet
Barry élete végéig fenntartotta férfi identitását. Ez a döntés minden szempontból veszélyes volt: egyetlen lelepleződés tönkretehette volna karrierjét és becsületét. S ő évtizedeken át titkolni tudta valódi származását. Ez részben annak köszönhető, hogy az akkori társadalmi környezet nem számolt nemi átmenettel vagy női orvosokkal; az emberek egyszerűen elfogadták Barry törékenyebb alkatát, s alig 152 cm magasságát.
1859-ben nyugdíjba vonult, majd hat évvel később, 1865-ben halt meg Londonban. Halála után, amikor testét a temetésre előkészítették, egyértelművé vált, hogy nő volt. Barry egész élete és pályafutása során végig ragaszkodott egy furcsa utasításhoz. Ha majd meghal, a testét nem szabad megvizsgálni, és abban a ruhában és állapotban kell eltemetni, amelyben meghalt, az őt meglelő szobalány azonban nem tudott erről a kérésről.
A felfedezés óriási szenzációt keltett, de a brit hatóságok igyekeztek elhallgatni az ügyet: lezárták az aktáit, és hivatalosan nem kommentálták a történteket.
Dr. Barry halála után a régi utazóládát, amely az orvossal körbeutazta a világban, kuriózumként adták el, és az új tulajdonos a fedél belső oldalára ragasztva felfedezte a női magazinokból válogatott divattáblák kollázsát. Itt, ebben a titkos szentélyben összegyűjtötte és szeretettel, vágyakozva ragasztotta össze az összes olyan ruha és főkötő, szalag és sál, cipő és frizura képét, amelyeket soha nem volt lehetősége viselni.
Öröksége
Dr. James Barry öröksége ma több szempontból is izgalmas és vitatott. Egyesek szerint Barry elsősorban korai feminista úttörő, aki nőként törte át az orvosi pálya zárt kapuit. Mások szerint Barry transznemű férfiként élt és halt meg, ezért története a modern nemi identitásról szól. Akárhogy is értelmezzük, élete mindenképpen példát mutat arról, hogy egy elszánt ember miként tudja áthágni a korszellem korlátait és maradandó nyomot hagyni az orvostörténetben.
Barry nemcsak a nők jogaiért, hanem minden elnyomott és kiszolgáltatott ember egészségügyi ellátásáért küzdött. Reformjai – a higiénia, a megelőzés, a betegjogok hangsúlyozása – jóval megelőzték korukat, és hozzájárultak a modern orvosi szemlélet kialakulásához.
Kapcsolódó posztok
Agnodice, az első női orvos Athénban
Hydna, a görög Búvár Kund
Tomürisz – Szkítia királynője, aki a szabadságért harcolt
Boudica, a lázadó kelta királynő – aki majdnem legyőzte a rómaiakat
Zoé, a férjfaló bizánci császárnő
Szent Olga, aki többezer embert gyilkoltatott meg – bosszúból
