1849. október 6-án Ferenc József osztrák császár parancsára kivégezték Aradon Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József,Török Ignác és Vécsey Károly tábornokot valamint Lázár Vilmos ezredest.
A néphiedelem szerint a császárt életében 13 nagy tragédia fogja érni a kivégzett vértanúk miatt, s ezt (később) nevesítették is. Nézzük melyek voltak ezek!
Brigham Young egy amerikai vallási vezető volt a XIX. században, aki számtalan feleségéről ismert.
Ha egy vezetőnek, uralkodónak sok felesége van, óhatatlanul is VIII. Henrik jut mindenkinek az eszébe, aki uralkodása röpke negyven éve alatt összesen hat feleséget fogyasztott el, s amelyet az átlagember soknak tart.
Mindez azonban jelentősen elmarad Brigham Young teljesítményétől, akinek összesen 55 felesége volt, s összesen 56 gyermeke született.
Széchenyi István, a legnagyobb magyar (ahogyan Kossuth Lajos nevezte) Bécsben született 1791. szeptember 21-én Festetich Julianna grófkisasszony és Széchényi Ferenc gróf legkisebb gyermekeként.
Édesanyja, akinek testvérbátyja alapította a keszthelyi Georgikont, eredetileg gróf Széchényi József felesége volt, de férje két év házasság után elhunyt, így három évvel később, 1777. augusztus 17-én (pápai engedéllyel) feleségül ment elhunyt férje öccséhez, gróf Széchényi Ferenchez. Két és fél évszázaddal korábban VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házassága volt hasonló.
A házaspárnak összesen hat gyermeke született, s közülük öt élte meg a felnőttkort.
A legkisebb fiú leginkább Nagycenken és Bécsben töltötte a gyermekkorát, s magántanítók oktatták. A családban magyarul beszéltek, de összességében jóval többet beszélt németül, mint magyarul. Ennek következtében a naplóját is jórészt németül írta, s beszélni is jobban tudott németül, mint magyarul, s csak élete második felében (elsősorban Wesselényi hatására) kezdett magyarul alkotni.
Az Egyesült Államok, a 18. század második felében felszabadult a gyarmati sorból és egy demokratikusabb ország lett, amelyet eddig több mint félszáz elnök vezetett.
Csingacsguk vagy Bőrharisnya, ma már a világirodalom része, s írójuk az amerikai irodalom egyik első képviselője, aki egy nappal 62. születésnapja előtt hunyt el 1851. szeptember 14-én.
Mindebből következik, hogy James Fenimore Cooper, 1789. szeptember 15-én született a New York állambeli Burlingtonban, ahonnan egy év múlva Cooperstown-ba költöztek.
A város neve (Cooperstown) nem véletlen, hiszen a tizenkét gyermekes család az egyik leghíresebb őstelepes volt, hatalmas birtokokkal. A várost is apja alapította, s a tizenegyedik gyermekként született kis James nevelését házitanítók végezték, de számtalanszor együtt játszott az indián gyerekekkel.
Az 1880-as évekre már egyértelműnek tűnt, hogySisimentális betegségben szenved. Gyakran beszélt öngyilkosságról és különböző médiumokhoz fordult segítségért. Mindez nem lett volna példa nélküli a családban, hiszen nagyapja, Pius herceg szellemileg kissé visszamaradott volt, apja is eléggé különc volt, unokatestvére pedig II. Lajos néven eléggé különleges bajor király lett.
Első gyermekének tragikus halála után lelke kissé megkeményedett, s Mária Valéria születése után, férje is rendszeresen csalta, amelyet olykor még maga is támogatott, hiszen keveset tartózkodott az udvarban, s ha igen, akkor sem vágyott a testiségre.
William Buckland eléggé sokoldalú viktoriánus személyiség volt, aki számtalan foglalkozással rendelkezett, egyszemélyben volt geológus, paleontológus, zoológus és pap, ráadásul egy olyan olyan különc volt, aki fejébe vette, hogy mindenféle állatot megkóstol.
Az 1784-ban Devonshire-ben született Buckland 1801-ben kapott ösztöndíjat Oxfordba, s ő lett az első, aki geológiát tanulhatott ott. Az egyetem elvégzése után pedig ott maradt oktatóként.
Szokatlan tanítási stílusával jelentős hírnevet szerzett, hiszen nem volt megszokott, hogy egy egyetemi oktató hiéna koponyát nyom a hallgató arcába, miközben üvöltve teszi fel a kérdéseit.
Buckland a dékáni hivatalban sokféle állatot tartott, közöttük kígyókat, sasokat, majmokat és egy Billy nevű hiénát is. Oldhatatlan vágya volt az állati hús iránt, s egyik kedvenc lakomája volt a piritott egér, de szerette a disznó és párduc húsát is, ahogyan a tengeri csiga és kenguru is a kedvencei közé tartozott.
A végső célja az volt, hogy az összes Földön élő állatot megkóstolja. A legrosszabb, amit evett (bevallása alapján) a közönséges vakond és a légy volt, de ezek sem vették el a kedvét a további próbálkozástól.
De Buckland itt nem állt meg, hiszen egy ízben megkóstolta egy olasz székesegyház mészkőfalát, amelyről azt mondták, hogy a szent vérrel van átítatva. Buckland arra jutott, hogy csak denevérvizeletet érzett.
A leghíresebb amit megevett, mégsem kapcsolódott az előzőekhez.
Lord Harcourt, York érseke (ezoterikus gyűjtőként) 1848-ban hozzájutott a Napkirály szívéhez, amelyet egy 13. századi francia hagyományt követve a testtől elválasztottak és mumifikáltak. A temetése után XIV. Lajos szíve az apja szíve mellett egy bársonypárnán nyugodott egy ezüst és bronz angyalokkal díszített ládában egészen 77 évig.
A francia forradalomban nem sok embert érdekeltek a francia királyok, így a Napkirály szíve is elkezdte keringését a "műtárgy"-kereskedelmben. A ládát a pénzverde parancsára beolvasztották, a két francia király szívét pedig Alexandre Pau tájképfestő vette meg. Ő elsősorban azért, mert volt egy különleges árnyalat (Mummy Brown) amelyet csak egyiptomi múmiák őrlésével lehetett kikeverni. Pau úgy gondolta, hogy a királyok szíve is megfelel a múmiák helyet. Aztán a szív egyes darabjai járták a további útjukat.
Így került egy közel diónyi része egy ezüstszelencében Edward Venables-Vernon-Harcourt birtokába, aki egy különleges vacsorán a Nuneham House-ban, amelyen számtalan különc vett részt, bemutatta barátainak a szerzeményét.
Buckland nem hagyta ki az egyedülálló lehetőséget és a vacsora közben egy adag babbal kerítve elfogyasztotta a francia Napkirály szívének egy darabját.
A hírek szerint azt mondta a többieknek, hogy "Sok furcsa dolgot ettem, de még soha nem ettem király szívét."
1797. augusztus 30-án született a klasszikussá vált Frankenstein romantikus írója, Mary Wollstonecraft Godwin, aki a romantikus költő, Percy Bysshe Shelley második felesége lett. Szinte az irodalomba született bele, bár születése után néhány nappal édesanyja, Mary Wollstonecraft, az ismert feminista író, gyermekágyi lázban elhunyt.
A 18 éves uralkodó némileg váratlanul került a trónra, s korántsem olyan viszonylag nyugodt körülmények között, mint egy évtizeddel korábban Viktória királynő, hiszen a birodalmához tartozó Magyarországon éppen szabadságharc zajlott.
A gyűlölt uralkodóból a "mi Ferenc Jóskánk" lett a 68 éves uralkodása alatt, amely ma is az egyik leghosszabb időtartam nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, sőt világszerte is.
Sarah Forbes Bonetta, vagyis eredeti nevén Aina, 1843-ban a joruba népcsoport Egbado nevű klánjának hercegnőjeként született Nyugat-Afrikában, de ötéves korában a szomszédos Dahomey királyság fegyveresei a családját megölték, s ő is csak egy véletlennek köszönhette az életét.
Ghezo király emberáldozatot akart rajta bemutatni, de Frederick E. Forbes kapitány, egy brit haditengerész, meggyőzte, hogy a kislányt küldje el Viktória királynőnek ajándékba.
A kapitány a kislányt megkeresztelte, s ezzel a Sarah nevet adta neki, majd saját családnevét, s hajója, a Bonetta nevét, így lett a kislányból Sarah Forbes Bonetta.
Az Angliába vezető úton a kislány hamar megtanult angolul, amely nagy meglepetés volt Viktória királynő számára, amikor 1850. november 9-én találkoztak.