Az Egyesült Államok, a 18. század második felében felszabadult a gyarmati sorból és egy demokratikusabb ország lett, amelyet eddig több mint félszáz elnök vezetett.

Az első amerikai elnök, akit egyébként százszázalékkal választottak meg, George Washington volt, aki a függetlenségi háború hőse volt. A másik igazán híres elnök, a sokat próbált Abraham Lincoln pedig a polgárháború hőse volt.

Az ország egyetlen (nem hivatalos) császára Joshua A. Norton, egy csődbe ment vállalkozó volt, aki 1859. szeptember 17-én kiáltotta ki magát az Egyesült Államok császárának egy kiáltvány segítségével.

„Az Egyesült Államok polgárainak önkéntes kérésére és kívánságára én, Joshua Norton […] ezen Egyesült Államok császárává kiáltom ki magamat; és e rám ruházott hatalomnál fogva arra utasítom és rendelem az Unió különböző államainak képviselőit, hogy február elsején gyűljenek össze e város hangversenytermében…”

A császár 1818 körül (egyes információk szerint 1818. február 4-én) látta meg a napvilágot Nagy-Britanniában, de Dél-Afrikában nevelkedett, ahonnan 30 éves kora körül érkezett az Egyesült Államokba 40.000 dollárral és saját hajóval, a Franzeskával, így a vagyona 250.000 dollárra (mai értéken közel 8 millió dollárra) volt tehető. A tekintélyes vagyont hamar megsokszorozta különböző telekspekulációs vállakozásaival, így 1852 végére a város egyik leggazdagabb polgára lett.

1852 decemberében egy balszerencsés vállalkozás miatt azonban mindenét elvesztette. Pereskedett ugyan, de végül vesztett. Ez 1858-ban volt, s alig egy év múlva a San Francisco Bulletin nevű lapban bejelentette az igényét a császári trónra. A hír komolyságát mutatja, hogy az újság a humor-oldalon jelentette meg az olvasói levelet.

Az 1860. február 1-re meghirdetett nemzetgyűlés nyomán rendeleteket adott ki a kongresszus feloszlatásáról és felszólította a keresztény egyházakat uralma elismerésére. Eközben az országban éppen kezdődőben volt a szecessziós háború, s az emberek kevéssé foglalkoztak az ügyével. A polgárháború után, 1869-ben kemény hangú határozataiban betiltotta Repbulikánus és Demokrata pártot is - bár azok nem igazán foglalkoztak vele. Közben a francia-mexikói háború idején "Mexikó védelmezője" is lett.

Más komoly döntéseket is hozott, 1872-ben például megtiltotta, hogy San Francisco lakói a várost "Frisco" néven hívják (25 dolláros bírsággal járt), de olykor aktuálpolitikai dolgokban is döntött. Elítélte John Brown meggyilkolását, véget akart vetni a polgárháborúnak és a vallási és etnikai feszültségeket is elítélte. Elrendelte, hogy a város alatt alagút épüljön és az öböl felett híd, amelyek később meg is épültek - bár nem miatta.

A legtöbb san francisco-i elmebetegnek tartotta (talán nem minden alap nélkül), de mégis komoly tekintélyre tett szert a városban. Az alig néhány dollárral visszatérő "császár" két évtizeden keresztül fényűző életet élt: drága ruhák, drága éttermek és díszpáholy a színházakban. A gondozásába vett két kóbor kutyát, akiket fejedelmi külsőségek között temettetett el - az egyik számára maga Mark Twain írt nekrológot.

Népszerűségét növelte, hogy saját pénzt (50 cent és 10 dollár közötti névértéken) nyomtatott és nemesi címeket osztogatott. A pénzét a városban szinte mindenhol elfogadták.

A hatását jól mutatja, hogy amikor 1867-ben egy Armand Barbier nevű rendőr őrizetbe vette és pszichiátriára szerette volna vinni, a városiak tiltakoztak. A rendőrfőnök végül szabadon engedte, a rendőrnek pedig bocsánatot kellett kérnie. Norton nagy kegyesen "császári kegyelemben" részesítette.

Voltak olyan hírek, amelyek szerint Norton III. Napóleon gyermeke volt, de felmerült, hogy feleségül akarja venni Viktória királynőt, esetleg II. Péter brazil császár szövetségese lett.

A "császár" végül 1880. január 8-án hirtelen rosszul lett és San Francisco egyik utcáján életét vesztette. A másnapi újságok nekrológjai igazi császárként búcsúztatták, s a temetésen 30 ezer fő vett részt. Halálakor a "kincstára" pár dolláros volt.

Kalifornia történelmének egyik legkülönlegesebb alakja lett, alakját megörökítette Robert Louis Stevenson, Selma Lagerlöf és Mark Twain is. (a sírkő sokkal később készült, s rossz rajta a születési dátum)

djp