Viktória királynő és Albert herceg második gyermeke, de első fia, Albert Edvárd 1841. november 9-én délelőtt 10:48-kor született Londonban, a Buckingham-palotában. Első keresztnevét apjáról, a másodikat pedig anyai nagyapjáról kapta.

„A kisfiúnk csodálatosan erős és nagy gyerek” – írta a királynő - "Remélem és imádkozom, hogy olyan legyen, mint a legkedvesebb papája."

Még egy hónapos sem volt, amikor 1841. december 8-án édesanyja kinevezte Wales hercegévé, amely címet több mint 59 éven keresztül viselte, mint trónörökös. Mindezek mellett már születése percétől Cornwall és Rothesay hercege volt, de Chester grófja, majd Dublin grófja is lett. Persze ezek a csak az angol és brit címek, hiszen édesapja után Szászország hercege és Szász-Coburg-Gotha hercege is volt.

1842. január 25-én keresztelték meg a windsori kastély Szent György-kápolnájában.

A családban az első perctől Bertie-nek hívott herceg egy évvel idősebb nővérével együtt tanult, de korántsem volt olyan szorgalmas, mint Viktória hercegnő. A szülők mintaszerű nevelést akartak adni gyermekeiknek, különösen a trónörökösnek, de kis Bertie nem jeleskedett a tanulásban. Bár elsősorban a szorgalma hiányozhatott, mert jóval később Disraeli miniszterelnök tájékozott, intelligens és kellemes modorú embernek tartotta.

Viktória igazi mintának tartotta a családját és saját magát is: „Azt mondják, soha egyetlen uralkodót sem szerettek jobban, mint engem (elég bátor vagyok ezt kijelenteni), és ez a boldog otthonunk és az általunk bemutatott jó példa miatt van.”

A királynő és férje már csecsemőkoruktól sokat foglalkozott a gyerekek nevelésével, s olykor nem riadtak vissza a testi fenyítéstől sem. Albert herceg szerint: „itt a fő cél a testi fejlődésük, a tényleges nevelés és az engedelmességre nevelés”.

Ebben az engedelmességre nevelésben fontos szerepet kapott a testi fenyítés, hiszen a gyerekek gyakran kaptak "büntetés-korbácsolást" s a herceg maga ütötte meg a gyerekei kezeit, ha rossz hangot játszottak a zongorán.

Mindezek mellett azonban számtalan játékot is játszottak, s az apa gyakran játszott oly módon a gyerekeivel, ahogyan akkortájt nem volt szokás. A merev etiketthez képest sokkal közelebb engedte őket magához. A királynő pedig szinte bálványozta gyermekei előtt férjét és tulajdonképpen szabad kezet adott neki a nevelésben.

Természetesen volt illemtan óra is, s ahogyan nőttek a gyerekek az angol mellett a német és a francia nyelv megtanulása is kötelességük volt. Ezen kívül latinnal, földrajzzal, matematikával és a természettudományokkal is sokat foglalkoztak.

A szülők nagy örömére a legnagyobb gyermek, Vicky rendkívül tehetséges volt, hiszen már 18 hónapos korában elkezdte a francia nyelvórákat és alig néhány évesen már Shakespeare-t olvasott.

Bertie azonban kissé más volt, s nem igazán tudtak rá hatni, már kiskorától makacs volt és nem szeretett a tanulással foglalkozni.

Oktatója, Frederick Gibbs emlékei szerint „szenvedélyes volt, a ceruzát a terem másik végébe dobta, a zsámolyt elrugdosta, és alig tudta magát türtőztetni.”

Albert nevelése csődöt mondott. A polihisztornak álmodott fiú helyett teljesen mást kaptak. Az aggódó szülők frenelógushoz fordultak, aki a fej formája alapján megállapította, hogy „Az agy gyenge minősége miatt a herceg nagyon izgatott időnként … az értelmi szervek csak közepesen fejlettek. Ez erős akaratot, időnként makacsságot eredményezett.”

Persze ez csak tudománytalan hókuszpókusz volt, de a szülők teljesen kétségbeestek.

Különösen akkor, amikor a legnagyobb lányuk, Viktória hercegnő férjhez ment és Bertienek kellett (volna) átvennie az udvari kötelességeket.

Bertie azonban inkább szeretett a kedvteléseinek élni, így sokat utazgatott a világban, 1859 első hónapjait még Rómában töltötte, majd nyáron Skóciában, Edinburghben tanult, októberben pedig felvették az Oxfordi Egyetem Christ Church College-be, ahol aztán le is érettségizett. Nem sokkal később már Észak-Amerikába látogatott a kanadai kormány meghívására, így ő volt az első brit trónörökös, aki Amerika földjére lépett. A vidám, humoros herceg nagyon jó benyomást keltett a látogatása során.

Az ott töltött idő alatt rendkívül sok programon vett részt, hiszen felavatta a montreáli Viktória-hidat, lerakta az ottawai kormányzati negyed alapkövét a Parliament Hillen, de megtekintette Charles Blondin vállalkozását is, ahogyan egy szál kötélen átsétált a Niagara-vízesés felett.

Sőt arra is szakított időt, hogy egy három napos program keretében tárgyaljon James Buchanan amerikai elnökkel a Fehér Házban, lerója kegyeletét George Washington előtt és az amerikai kultúra jeles képviselőivel találkozzon.

A New York-i Szentháromság-templomban újra imádkoztak a brit királyi családért, közel egy évszázad után.

A herceg útját mindenhol ünneplő tömegek kísérték, amelyben bizonyára nagy szerepe volt elbűvölő személyiségének is. Bertie teljesen megváltozott az amerikai útja alatt - a kisebbségi komplexusa, amely a kiváló képességű nővére és a szülei elvárásai miatt volt, eltűnt, s a saját bőrén érezte az emberek szeretetét, amely talán felnyitotta szemét. Gazdag, magabiztos és karizmatikus királyfiként tért haza.

Első számú trónörökösként nem volt lehetősége katonai pályát választani, mert Viktória királynő megtiltotta számára, de 1858-ban mégis kinevezték a királyi hadsereg ezredesévé.

Mindez persze jó ürügy volt arra, hogy 1861 szeptemberében Németországba küldjék egy hadgyakorlatra. Az igazi ok persze nem ez volt, hiszen nővére, Viktória hercegnő nem sokkal korábban feleségül ment a porosz trónörököshöz, s fejébe vette (anyjával egyetértésben), hogy kiházasítja öccsét. A kiszemelt menyasszony IX. Keresztély dán király lánya volt, Alexandra, aki éppen akkor arrafelé járt - egészen véletlenül, s Speyerben találkoztak is 1861. szeptember 24-én - szintén teljesen véletlenül. (Az is csak a véletlen műve lehet, hogy Viktória hercegnő és Alexandra júniusban már találkoztak egyszer Strelitzben a királynő kérésére/utasítására)

A két fiatal azonban valóban rokonszenvezett egymással, így a családok már el is kezdték szervezni a házasságkötés részleteit.

Mindez nem volt egyszerű Viktória számára, mert a német rokonsága és a dánok éppen Schleswig-Holstein miatt konfliktusban álltak egymással.

A királynő azonban ennek ellenére vállalta a házasság miatt kialakulandó konfliktust, de hamarosan újabb problémák következtek.

Bertie szeretett volna még egy kis kalandot a házasságkötés előtt (nem mintha a házasság ebben később megakadályozta volna ebben) így 1861 őszén, amikor egy írországi hadgyakorlaton vett részt, a tiszttársai becsempésztek egy színésznőt (és kurtizánt) hozzá. Nellie Clifden és ő három napot töltött együtt (titkosírásos naplója alapján szeptember 6.,9. és 11. volt a három nap), amely hír természetesen eljutott a szüleihez is.

Apja, Albert herceg, éppen beteg volt, de betegségével nem törődve Cambridge utazott, hogy fiát felelősségre vonja a viselkedéséért.

November 25-e volt és egy hosszú sétát tettek, jórészt szakadó esőben, miközben folyamatosan korholta fiát, annak első szeretője miatt. Az apa kimerülten és bőrig ázva tért vissza a sétáról, a saját szavai szerint „recht elendben” (elég nyomorultan)

A találkozó egyetlen igazi eredménye az volt, hogy Albert herceg hazatérése után ágynak esett, s néhány hét múlva, 1861. december 14-én elhunyt.

A királynő a fiát okolta szeretett férje haláláért és hosszú évekre visszavonult a közélettől.

Bertie-nek azonban emlékezetes lehetett az első szexuális élménye, mert 1862-ben újra kapcsolatban került Nellie Clifdennel. Persze ő csak az első volt a kurtizánok tucatjai, talán százai között.

Testvérei

djp