1838. december 14-én hajnali öt óra körül a reggeli szürkületben az egyik őrszem egy vigyorgó arcot látott meg a Buckingham-palota egyik ablakában, amely szinte azonnal el is tünt. Gyors ellenőrzés után kiderült, hogy a palota egyik szobáját kissé feldúlták, így az őrszem azonnal riadót fújt és elkezdték keresni a betolakodót.
Az egyik palotaőr észrevette, hogy egy fiú szaladt át a palota melletti pázsiton, azonnal utánaeredt és hamar el is fogta. Bevitte a konyhába, hogy jobban lássa és kihallgathassa.
A fiú arca és ruhája csillogott s zsírtól, s gyorsan észrevette, hogy két nadrágot is visel.
Amikor a felsőt levetették vele, a két nadrág közül több női alsónemű esett ki.
Kiderült, hogy amikor bejutott a palotába, úgy sétált ott a szobákban és folyosókon, mintha otthon lenne. Többek között bejutott a királynő hálószobájába is, ahonnan a fehérneműjével együtt, ellopta a portréját, egy levelét és az ágynemű egy részét is. Szerencsére azon az estén Viktória éppen Windsor kastélyban tartózkodott.
A kihallgatás során a fiú Edvárd Cotton néven mutatkozott be, s hamar kiderült az is, hogy már közel egy éve élt a palotában. Nappal a bútrorok mögé bújt vagy a kémények belsejébe bújt el, míg éjszaka a folyosókon ténfergett és nézelődött, olykor el is vett ezt-azt. Számtalan alkalommal fordult elő, hogy amikor a királynő és miniszterei tárgyaltak, az asztal alá bújva hallgatta ki őket. Ha megéhezett, akkor belopózott a konyhába, ha pedig már túl koszos volt az egyetlen inge, akkor kimosta a mosóhelységben.
A fiú december 19-én jelent meg a bírósági tárgyaláson, ahol a nézőtér tele volt újságírókkal. Egy tanú azonosította, hogy Edward Jones névre hallgat. Hosszas, de kissé vicces tárgyalás után az esküdtszék megállapította, hogy nem (nagyon) bűnös, de a rendőr őrmester arra kérte, hogy ügyességét máshol kamatoztassa, ne a palotában.
Két évvel később Jones újra bejutott a palotába, ahol a királynő éppen két héttel korábban megszülte első gyermekét, Viktória hercegnőt. Most éppen a királynő hálószobája melletti szobában fedezték fel a kanapé alatt. 1840. december 3-án a királynő azt írta a naplójába, hogy "Ha feltételezzük, hogy bejött a hálószobába, mennyire meg kellett volna ijednem!"
A fiú ismét bíróság elé került, s ezúttal három hónapra ítélték, mert őrültnek feltételezték. Márciusban újra próbálkozott, s újra három hónapot kapott, de ezúttal kényszermunkát.
Jones furcsa alak volt, s a királynőn kívül nem érdekelték a nők, viszont amit tett, az nem volt bűncselekmény, csak szabálysértés, így nem lehetett hosszabb időre brit börtönbe zárni.
Megpróbálták meggyőzni, hogy csatlakozzon a haditengerészethez, de nem sikerült.
Végül, az utolsó próbálkozás után a kormány Brazíliába szállíttatta, de hat év múlva, miután alkoholista és betörő lett - visszatért Angliába. Ezután Ausztráliába deportálták, ahol előbb lepényeket árult, majd visszaszökött Angliába. Ezután (némi meggyőzés után) már önként tért vissza Ausztráliába, ahol Perth város kikiáltójaként dolgozott, s nevét is megváltoztatta Thomas Jones-ra. Már nagyon bánta fiatalkori kalandját, mert még idős korában is ezt hallgathatta. 1893-ban halt meg, miután részegen leesett egy hídról.
Viktória királynő több, mint hat évtizedes uralkodása alatt számtalan érdekes kalandja volt, de ez a humorosabbak közé tartozott.
