George Gordon Noel Byron 1788. január 22-én született és hamar az angol romantika vezető alakjává vált. Manapság az egyik legnagyobb brit költőnek tartják és ma is rendkívül olvasott.

Apja, "Mad Jack" Byron kapitány a család fekete báránya volt, akinek első felesége Amalie Osborne, egy mesésen gazdag márkinő volt, akit már a nő első házassága alatt elcsábított, majd a válása után feleségül is vett. Három gyermekük született, de a harmadik gyerek születése után nem sokkal a feleség elhunyt, így a férj egy másik gazdag skót nőhöz költözött, s gyermekei mellett magával vitte életben maradt mostohalányát, Augusta Leigh-t is.

Az apa angol arisztokrata családból származott, azonban részeges és szenvedélyes párbajozó volt. Bár a botrányok a Byron családban nem voltak szokatlanok, hiszen sok hírhedt nőcsábász és szerencsejátékos volt közöttük, ő még ott ott is kitűnt. A második feleség, Catherine Gordon azonban egy skót kálvinista családból származott, akit így Byron anglikán családja elutasított. Közben Catherine családjában néhány év alatt elhunytak a szülei és két nővére is és hamar ellenségeskedés költözött a házastársak közé.

A fentiek miatt a szülei házassága hamar megromlott, bár eleinte próbálták az ügyet megoldani. Ugyanabban az utcában, de külön házban laktak, amely természetesen nem oldotta meg a problémákat, így az apja elhagyta őket, Franciaországba ment, ahol egy szabálytalannak tartott párbajban megölte ellenfelét, így gyilkossággal vádolták meg, ő pedig (egyes hírek szerint) elvágta a saját torkát.

Anyját a házasság miatt a saját és a férje családja is kitagadta, így szegénységben éltek. Ráadásul Byron egyik lábfeje torz volt (a történészek szerint talán diszplázia miatt), amely miatt sántított, így nyomoréknak is tartották, ő maga gyakran "sántikáló ördögnek" (le diable boiteux) nevezte magát.

Nemcsak emiatt volt boldogtalan gyermekkora, hanem azok miatt is, akik gyermekként bántalmazták. Az első egy May Gray nevű ápolónő volt, aki állítólag "örökösen" verte, de annyira, hogy néhány olyan szemtanút is sokkolt, aki látta őket. A másik, aki folyamatosan bántalmazta, egy Lavender nevű férfi volt, akit azzal bíztak meg, hogy a lábát gyógyítsa, de ehelyett folyamatosan verte őt. Végül a kisfiú elmondta a veréseket az anyjának, aki elbocsátotta a férfit.

Talán ez az oka, hogy fiatalkorától elkötelezett sportoló volt, főként a boksz, a lovaglás és az úszás volt a kedvence.

Életének első évtizedében Aberdeen-ben megismerte a nélkülözést és a gúnyolódás célpontja is volt, de anyja már kisgyermekkorától belenevelte az olvasás szeretetét. Emellett azonban gyakran voltak dührohamai, amelyet feltehetően anyjától örökölt, de igyekezett ezeket elfojtani, s egy alkalommal olyan jól sikerült, hogy a porcelán csészéből kiharapott egy darabot a dühe leplezése miatt. Nyolcéves korában skarlátos lett, s anyja hazavitte a Felföldre, hogy a skót felföld tiszta levegője javítson az állapotán. A fiút mélyen megérintette a skót táj szépsége, amely később is megjelent a verseiben.

Mindez azonban egy csapásra megváltozott, amikor 1798. május 2-án meghalt a dúsgazdag nagybátyja, akinek nem voltak utódai, így a hatalmas vagyon és a bárói cím örököse a tízéves fiú lett.

Következhetett a rövid, de szenvedélyes és viharos élete.

(folyt. köv.)

DJP