1821. február 3-án az angliai Bristolban született Elizabeth Blackwell, aki egy cukorfinomító gyáros harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot.
1832-ben a család New Yorkba emigrált, mert Samuel Blackwell cukorfinomitója egy tűzvészben odaveszett. Az apa aztán aktívan részt vett az abolicionista munkában, s a családi vacsorákon is olyan témákról beszélgettek, mint a nők jogai, a rabszolgaság és a gyermekmunka.
A család eléggé liberálisan nevelte a gyerekeket, akiket nem megvertek az esetleges rossz viselkedés miatt, hanem azt egy fekete könyvben rögzítették, s a vacsoraidőben az adott gyereket a padlásra küldték. Az apa azt vallotta, hogy minden gyereknek, a lányoknak is szükségük van az oktatásra, s nemcsak nevelőnőt alkalmaztak, hanem magántanárt is.
Később Cincinnatiba költöztek, majd amikor Elizabeth 17 éves volt, az apja váratlanul meghalt.
A családnak elég kevés pénze volt, így a három legidősebb lány, Anna, Marian és Elizabeth egy iskolát indítottak el, amely minden tárgyból oktatta a tanulókat, akik ezért tandíjat fizettek, ahogyan a kosztért és kvártélyért is.
Az iskola viszonylag biztos jövedelmet nyújtott, majd megismerkedett William Henry Channinggel, egy íróval és filozófussal, aki inspirálta az oktatás és reformok irányába. Számos felekezet vallási szertartásaira járt, s egyre többet kezdett foglalkozni a nők jogaival és részt vett William Henry Harrison elnöki kampányában is.
A rabszolgasággal a maga valóságában 1844-ben találkozott a Kentucky állambeli Hendersonban, amely mélyen megrendítette: "Bármilyen kedvesek is voltak az emberek velem, az igazságérzetem folyamatosan felháborodott, és az első megbízási időszak végén lemondtam az állásomról."
Később Észak-Karolinában tanított zenét és elhatározta, hogy orvos lesz. Ezen elhatározását helyeselte és támogatta John Dickson tiszteletes, akinél lakott, s aki korábban maga is orvosként praktizált. A tiszteletes azt is megengedte, hogy az orvosi könyveit tanulmányozza.
Az oktatásban nem mindig volt sikeres, de ennek inkább a körülmények változása volt az oka, így ő mindig talált magának újabb munkát. A fiatal lányokat általában nem érdekelte a tanulás, csak a férjkeresés, így pedig nehéz volt igazán jó eredményeket felmutatnia. 1845-ben meglátogatta egy rákban haldokló barátnőjét, aki azt tanácsolta neki, hogy legyen orvos, amely akkor még lehetetlennek tünt, de Elizabeth elindult az úton. Pedig egyik barátnője, Harriet Beecher Stowe írónő is azt mondta neki, hogy „Ezt nem tudod megtenni.”
Ennek megfelelően több elutasítást is kapott az orvosi tanulmányaival kapcsolatban, s a legtöbben azt tanácsolták, hogy menjen Párizsba vagy öltözzön férfinak, hogy orvos lehessen.
Végre 1847 októberében felvételt nyert a New York állambeli Genf orvosi főiskolájára, ahová szintén nem volt egyszerű bekerülnie. A dékán szavazásra bocsátotta a kérdést és a kar 150 férfi hallgatója szavazta meg a bekerülését - azzal a nehezítéssel, hogy ha egyetlen is ellene szavaz, akkor nem lehet diák.
Sokan viccnek tartották a jelentkezését, ezért is szavazták meg.
Elizabeth viszont komolyan vette az iskolát és előbb az udvarlókat, majd a barátokat is kizárta az életéből, csak a tanulással foglalkozott. A klinikai tapasztalatokat a Blockley Almshouse-ban szerezte, ahol azonban néhány fiatal férfi rezidens nem akart vele együttműködni.
Leginkább a szifilisz és a tífusz foglalkoztatta, s a tífusz volt a témája a diplomamunkájának is. Elizabeth a testi egészséget a társadalmi-morális állapottal kapcsolta össze, s később ezzel volt kapcsolatban a reformtevékenysége is.
Végül sikerült a férfitársadalom ellenszenvét valamelyest csökkentenie, s 1849. január 23-án ő lett az első nő, aki orvosi diplomát szerzett az Egyesült Államokban. Ennek jelentőségét mutatja, hogy a helyi sajtó is fontos hírként számolt be a vizsgájáról, dr Charles Lee dékán pedig, amikor átvette a diplomáját, felállt és meghajolt előtte.
Később Európába utazott, majd visszatért az Egyesült Államokba, ahol más nőket is segített az orvosi pályára kerülni. Később számos előadást tartott a nők nevelésének és oktatásának a fontosságáról, majd Angliában segített egy nőgyógyászati iskola létrehozásában, ahol többszázan tanultak a kezei alatt.
Sokáig aktív életet élt, majd 1907-ben egy balesetet szenvedett, amely miatt súlyos sérüléseket szerzett, de 1910. május 31-én hunyt el, egy agyvérzés következtében. Ekkor az Egyesült Államokban már közel 7000 nő praktizált orvosként.
