A XIX. század korabeli Anglia városaiban, s főként Londonban rendkívül gyorsan növekedett a népesség, amely azzal is járt, hogy hihetelen mértékben megszaporodtak a nyomornegyedek.
Az ott élő népességnek a zsúfoltság mellett a különböző fertőző betegségekkel is meg kellett küzdenie, amelyek ugyan a főúri és királyi családokban is előfordultak, de a zsúfolt negyedekben sokkalta gyakrabban.
A különböző fertőző betegségek egyik fontos terjesztői voltak az egerek és patkányok, amelyeket szinte lehetetlen volt kiírtani, s amelyek még a Buckingham-palotában is gyakran előfordultak.
Viktória királynő a trónra lépése után alig tizennyolc évesen kevés tapasztalattal rendelkezhetett a nép életéről és rájuk leselkedő veszélyekről, de később férje, Albert herceg támogatásával sokat tett az áldatlan állapotok felszámolásáért - ilyen volt a munkásnegyedek építése vagy a csatornahálózat kiépítése.
Ebben bizonyára szerepe volt annak is, hogy a királynő gyereklányként a Kensington-palotában, uralkodóként pedig a Buckingham-palotában tapasztalta a patkányok jelenlétét. Ott voltak mindenhol: a pincékben, a kamrákban vagy a csatornákban egyaránt. Tönkretették a termést és megfertőztek szinte mindent. Ezért Viktória a trónra lépése után igyekezett tenni ez ellen.
A rengeteg patkány miatt keresett foglalkozás volt a patkányfogó, amely elsősorban gyermekmunka volt.
Ez, bármennyire is veszélyes volt (hiszen a csapdába esett patkányok haraptak és így fertőzéseket terjesztettek) még így is sokkal jobb és kevésbé veszélyes volt, mint a kéménytisztítás vagy a szénbányákban végzett munka. A patkányfogók édes illatú olajok keverékével dörzsölték be a kezüket és a szénakazalkban turkáltak, hogy kézzel fogják meg a patkányokat.
Ezen patkányfogók egyike volt Jack Black , aki a Regent Parkban kezdte pályafutását, ahol ügyesen bánt az általa megfogott patkányokkal a járókelők nagy meglepetésére. Tízéves korára már komoly jutalékot kapott, hogy minél több patkányt fogjon el, de ettől is többet kapott azért, hogy a megfogott példányokat eladta patkánycsalinak, amely a korabeli London kedvelt szórakozása volt.
Ebben a "játékban" egy nagy gödörbe vagy karámba tettek meghatározott számú patkányt és fogadásokat kötöttek, hogy egy kutya mennyi idő alatt őket elkapni.
A város egyik legnépszerűbb patkánybeszállítója volt Jack Black. London leghíresebb patkánycsalit tartó kocsmárosa Jimmy Shaw évente 26.000 patkányt vásárolt - jelentős részét Jacktől.
Nem csak a patkányokkal foglalkozott, de ez volt az elsődleges foglalatossága.
Kutyákat és görényeket képzett ki a patkányok elfogására. A görények bejárták a patkányalagutakat, s a kizavart patkányokat a kutyák kapták el. Próbálkozott majommal, borzzal és mosómedvével is, de végül maradtak a kutyák és görények.
A hatásfokra jellemző, hogy egy átlagos patkányölő évente átlagosan 8000 patkányt ölt meg, így Jack ennek bizonyosan többszörösét. Ennek eredményeképpen a királynő kinevezte a legfőbb patkányfogó posztjára.
A patkányfogás mellett igazi showman volt, hiszen egy kis szekérrel járta a várost, ahol egy óriási ketrecben patkányokat vitt. Ezekkel a rágcsálókkal játszott az elképedt tömeg előtt, s nagyon ritkán harapták meg, akkor is leginkább csak véletlenül. A mutatvány után pedig elkezdett házi készítésű patkánymérget árulni - nagy sikerrel.
Mindezek mellett, amikor különös színű patkányokat fogott, nem ölte meg, hanem tenyészteni kezdte őket. Az ő tenyészetéből származott az első fehér példány is.
A pletykák szerint Viktória királynő gyermekei (elsősorban a walesi herceg) számára is tenyésztett fehér patkányokat.
Jack színes megjelenésű egyéniség volt, hiszen házi készítésű fehér bőrnadrágban, zöld kabátban és skarlátvörös mellényben járta a várost. A kalapja körül aranyszínű szalag volt, s patkány alakú fémből készült medalionokkal díszített vállszalagot viselt, amelyen ott volt a V. R. jelzés a királynő tiszteletére.
