Leopold vagy Lipót, Albany hercege, Clarence grófja és Arklow bárója a királynő negyedik, legkisebb fiaként született a Buckingham-palotában 1853. április 7-én. Nevét Viktória kedvenc nagybácsija, Lipót belga király után kapta, s 1853. június 28-án megtörtént a keresztelő is, a Buckingham-palota kápolnájában.
Néhány év múlva kiderült, hogy hemofíliás, amely női vonalon öröklődik, de fiúágon okoz betegséget, s valóban ő távozott el az élők sorából a királynő fiai közül elsőként.
Mindez persze várható volt, s számítottak is rá, attól kezdve, hogy kiderült a hemofíliája, amely gátolja a test véralvadást, így egy egyszerűbb sérülés következtében is elvérezhetett. Nem ő volt az egyetlen a királyi családban, aki örökölte ezt a betegséget, de ő volt az első, akinél ez megjelent.
Hasonló problémái voltak még Aliz hercegnő fiának Friedrich-nek vagy Alekszej cárevicsnek, aki Viktória királynő dédunokája volt.
Viktória királynő először értetlenkedett, de később kiderült, hogy édesanyja családjában jóval korábban már előfordult a kór.
Amikor Viktória királynő 1837-ben trónra lépett, az országban rendkívül puritán módon ünnepeltek, amelyen ő szeretett volna változtatni. Számtalan régi szokást felélesztett, s még több új hagyományt teremtett.
Ilyen új szokás volt a tojáskeresés hagyománya, amelyet (nem meglepő módon) Németországból vettek át.
A tojáskeresés alkalmával a szülők színes tojásokat rejtettek el, amelyeket a gyerekeknek meg kellett keresniük, s a legtöbbet összegyűjtő, gyakran még jutalmat is kapott.
Ez a királyi családban is szokás volt, amelyre ékes bizonyíték, hogy a fiatal Viktória hercegnő egy 1833 április naplóbejegyzésében azt írja, hogy a „Mama szép festett és díszes tojásokat készített, és mi megkerestük őket”.
A királynő hatodik gyermeke, Louisa Caroline Alberta hercegnő az éppen forrongó Londonban született 1848. március 18-án, s első királyi gyermekként a kloroform segítségével. A királynő meg is jegyezte, hogy Louise "valami különös" lány lesz.
Egyetlen olyan hercegnő volt, akinek nevében ott édesapja neve is, s bár Louisa-nak keresztelték 1848 május 13-án, egész életükben Louise-nak nevezték.
Nagyobb testvéreihez hasonlóan őt is Stockmar báró oktatási programja alapján nevelték, aki a hercegi feladatok mellett olyan dolgokkal is megismertette a hercegnőket és hercegeket, mint a főzés, gazdálkodás, háztartási feladatok vagy az asztalosmunka.
Louise már kisgyermekkorában kitűnt intelligenciájával és tehetségével, elsősorban gyönyörűen rajzolt, de szobrászként és táncban is kiváló volt. Kíváncsi természete miatt a család "Miért kisasszonynak" nevezte.
Apja halála után a királyi udvarra hosszan tartó komor hangulat telepedett, amelyet Louise nehezen viselt. Hamarosan elkerült az udvartól Alice, így a királynő legidősebb hajadon lányként őt kérte fel nem hivatalos titkárának. Viktória félt, hogy Louise nem lesz képes elég diszkrét lenni, hiszen legbelsőbb titkaiba is beleláthatott, de néhány év múlva már azt írta naplójába "Okos, kedves, finom, erős karakterű lány, önzetlen és szeretetteljes."
A későbbi IV. György egyetlen (törvényes) lányának, Sarolta walesi hercegnőnek a halála után, valóságos verseny indult azért, hogy (törvényes) trónörökös születhessen. A 'versenyben' elsősorban, az akkor még hivatalosan uralkodó III. György idősebb fiai vettek részt
A királynő és családtagjai számos állatot tartottak kedvtelésből, s ebből következően nagyon sok olyan festmény, rajz és fénykép is van, amelyen valamilyen házikedvenc is szerepel.
A leghosszabb ideig uralkodó férfi az angol trónon III. György angol király 1738. június 4-én született George William Frederick néven Londonban a Norfolk House palotában.
Születésekor II. György angol király uralkodott, s hét hónapra született kisfiú a walesi herceg első fia volt. Apjának Frigyes Lajos walesi hercegnek és feleségének szász-gothai Augusztának már volt egy kislánya, de a kisfiú születésekor, az angol törvények értelmében a nővére elé került a trónöröklési rendben.
Mivel hét hónapra született, féltek attól, hogy nem sokáig él, azért már születése napján megkeresztelte Thomas Secker oxfordi püspök.
Egy hónappal később, amikor már bíztak abban, hogy életben marad a nyilvánosság előtt is megkeresztelték a palotában.
A kisfiú zárkózott és félénk, de egyébként teljesen egészséges gyerek volt, aki már nyolcéves korában tudta értelmezni a kor politikai eseményeit és folyékonyan beszélt és írt angolul és németül is. Tanulási nehézségekkel küzdött, de rendkívül szorgalmas volt.
A hagyományos királyi tanulmányok mellett, komoly természettudományos oktatásban részesült, amelyet életében később hasznosított is.
Így tehát a gyermekkorában francia és latin nyelvet, történelmet, földrajzot, kereskedelmet, mezőgazdasági ismereteket, alkotmányjogot, matematikát, kémiát, fizikát és csillagászatot tanult, ugyanakkor a tánc, a vívás és a lovaglás sem maradhatott el.
A család közben átköltözött a Leicester House palotába, ahol a magántanárok hada tanította, de mivel nagyapja (a király) nem kedvelte a fiát, nem foglalkozott az unokáival sem.
A fiatal György apja, 1751-ben váratlanul elhunyt, s felesége ott maradt nyolc gyermekével egyedül és várandósan. Apja halála után György első számú trónörökös lett, s ezzel Wales hercege.
Tizennyolc éves korában a király felajánlotta neki, hogy költözzön a Szt. Jakab-palotába, de ő anyja tanácsára visszautasította.
1759-ben beleszeretett Richmond herceg leányába, Sarah Lennoxba, de egy bizalmasa (Lord Bute) tanácsára nem kérte meg a kezét "Egy nagy nemzet boldogsága vagy nyomorúsága függ tőlem, és ennélfogva gyakran kell saját szenvedélyeim ellenére tennem." - írta a lánynak.
A király a következő évben, 1760 októberében furcsa körülmények elhunyt, így György, III. György néven trónra lépett, s azonnal elkezdtek neki feleséget keresni. Korábban már visszautasított egy feleségjelöltet, de most hirtelen felgyorsultak az események, s 1761. szeptember 8-án feleségül vette Mecklenburg-Strelitzi Saroltát, akit a házasságkötés napján látott először.
Két héttel később megkoronázták őket, s elkezdődött egy hosszú és boldog házasság, amelyben összesen tizenöt gyermek született. A király nem tartott szeretőket, amely a kort tekintve rendkívüli jelenség volt. 1762-ben megvásárolta a Buckingham House-t, amelynek helyén felépült a Buckingham-palota.
A fiatal pár első fia már 1762-ben megszületett, majd hamarosan újabb gyermekek követték. A király első három gyermeke fiú volt, így a trónöröklés kérdése elég gyorsan elintézettnek tűnt.
A király legnagyobb örömére a negyedik gyermeke végre kislány lett, a következő újra fiú, de a következő újra kislány lett, majd még egy kislány született.
Mindezek közepette az országban jelentős események történtek. A hétéves háború miatt az országban komoly politikai viták voltak, de mindenki örült a király személyének. Persze voltak nézeteltérések, de jelentős változások is történtek. A király birtokainak felügyeletét a parlamentre bízta, ezért cserébe évjáradékot kapott, akárcsak udvartartásának tagjai. Az évek alatt összesen 3 millió fontnyi adósságot halmozott fel, amelyet a parlament rendszeresen kiegyenlített, s az évjáradékokat is megemelte időnként. Saját vagyonából hatalmas összegeket költött a tudományra és művészetekre. Mindezek mellett, jövedelme több mint felét, jótékony célra adományozta.
A királyi udvar 1697-től évi 700 ezer fontot kapott a Parlamenttől, de a király döntése után a Parlament vállalta, hogy az udvar teljes fenntartási költségét fizeti a továbbiakban, összeghatártól függetlenül.
1763-ban a hétéves háborút lezárta a párizsi béke, mindezek mellett az angol kormány több adót szeretett volna a gyarmatokról beszedni, ahol az angol adó ötvened részét fizették. Ekkor a gyarmat lakói 1800 font adót fizettek, a gyarmati hadsereg pedig 225 ezer fontba került. Ez, valamint a 'bélyegtörvény' (a sajtótermékek és hivatalos dokumentumok adóztatása) elindította az önállósági törekvéseket.
Közben a családban is akadtak botrányok, hiszen a mélyen vallásos király öccsei korántsem voltak ilyen hitbuzgóak. Henrik nevű öccse egy közrendű nőt vett feleségül, így a király 1772-ben áterőltetett egy házassági törvényt a parlamenten, amely a király engedélyéhez kötötte a királyi ház közrendűekkel való házasságát. Ez egészen 2013-ig érvényben volt.
1773-ban a bostoni teadélután már előrevetítette a közelgő háborút. Egy legenda szerint a király aznap azt írta volna a naplójába "ma semmi fontos dolog nem történt", ami azért lett volna nehéz, mert nem vezetett naplót.
1776-ra az észak-amerikai gyarmatok kikiáltották a függetlenségüket és elkezdődött a hétéves harc Amerikában. Végül a gyarmatok elnyerték a függetlenségüket, s 1783-ban megkötötték a párizsi békét.
Ebben a függetlenség elismerése mellett Floridát visszaszolgáltatták Spanyolországnak.
Komoly politikai csatározások után végül a király által támogatott William Pitt a miniszterelnök, amelyet a király nagy győzelemként értékelt, s még azt is megtette, hogy időnként azért adományozott főnemesi címeket, hogy a Lordok Házában az ő (már Pitt) támogatói számát növelje.
A király az országban rendkívül népszerű volt, hiszen egyszerű, de boldog családi életet élt, hűséges maradt a feleségéhez és nagyon vallásos volt. A gyermekei is komoly vallási nevelésben részesültek, s ezért volt probléma később, hogy gyermekei nem foglalkoztak a vallással és nem voltak elég istenfélőek.
Ekkortájt György király egészsége is megrendült. Évekkel korábban, 1765-ben már voltak jelei egy kezdődő porfíriának, de a komolyabb problémák 1788 nyarán kezdődtek.
2005-ben egy vizsgálat nagy mennyiségű arzént talált a király hajában, amely akár gyógyszer vagy akár kozmetikum révén is bekerülhetett a szervezetébe, s ez is okozhatta a betegségét. a porfíria ellene szól, hogy nincs igazán adat a vizelet elszineződéséről, amely betegség egyik legfontosabb jele.
Van azonban egy személyes aspektusa is az ügynek, amely szintén jelentős szerepet játszhatott a király állapotában.
A királynak 1780-ig összesen tizennégy gyermeke született, de 1782-ben Alfréd nevű, alig kétéves legkisebb fia, majd 1783-ban alig négyéves, kisfia Octavius hunyt el.
A két legkisebb gyermek halála nagyon megviselte a királyt és a királynőt, aki Octavius halálakor ráadásul már állapotos volt legkisebb gyermekével.
Amalia megszületése után azonban már nem vállaltak több gyermeket.
1788 novemberére György király már nagyon súlyos mentális állapotba került, órákig beszélt folymatosan, nem ismerte meg a gyermekeit sem, s az orvosok tehetetlennek mutatkoztak. Már a legnagyobb fiát akarták régensnek kinevezni, amikor a király állapota hirtelen javulni kezdett.
Közben 1786-ban és 1790-ben sikertelen merényleteket követtek el ellene, de a király mindig megbocsátott a támadóknak, ahogyan 1800-ban is egy újabb merénylőnek.
A francia forradalom idején az angolok kissé aggódtak, de végül Angliában nem voltak hasonló események (illetve voltak, csak másfél évszázaddal korábban). A franciák elleni háborúk jelentősen megterhelték az államkasszát, így hadiadót vetettek ki és katonákat soroztak be. A király népszerűségét is jelzi, hogy nagyon sok önkéntes jelentkezett.
Közben 1801-ben létrejött az Egyesült Királyság, a parlament egy része császárságot akart, de a király ezt elutasította.
Nelson tönkreverte a franciákat, így a francia invázió veszélye elmúlt, de a király betegsége újra kiújult egy időre, amely kissé hátráltatta a felkészülést.
A betegség sok problémát okozott a hazai politikában és a napóleoni háborúkban, de a helyzet 1810-re súlyosbodott igazán.
Ekkorra a király elmebetegsége újra elhatalmasodott, de megromlott látása, majdnem megvakult és a reumája is erősödött. Ekkortájt hunyt el a régóta betegeskedő legkisebb lánya, amely még jobban elszomorította. Olyannyira, hogy őrültsége alatt gyakran beszélt a lányához vagy könyörgött, hogy beszélhessen vele. Ebben bizonyára szerepe volt annak is, hogy lánya, halála előtt egy "Emlékezz rám" feliratú gyűrűt adott apjának.
Ekkorra már ő is belátta (tiszta pillanataiban) hogy ez, így nem mehet tovább, ezért 1811. február 5-től legnagyobb fia, már régensként kormányzott helyette.
A király 1811 májusában egy időre jobban lett, majd véglegesen visszatértek mentális problémái, így egészen haláláig elzárva élt a windsori kastélyban.
Közben Hannover királya lett, de már nem tudta felfogni, ahogyan felesége halálát sem 1818-ban.
1819 karácsonyán már szinte magán kívül volt, s 58 órán keresztül értelmetlenül beszélt. Ekkor már nem volt képes járni, s azt sem fogta fel, hogy elhunyt Edvárd nevű fia, akinek lánya, Viktória később királynőként lépett trónra. A király 1820. január 29-én 20 óra 38 perckor elhunyt, s kedvenc fia, Frigyes yorki herceg végig mellette volt.
Utódja a régens lett IV. György néven, majd Frigyes halála után Vilmos nevű fia, aki Edvárd lánya Viktória királynő követett.
A király összesen 81 évet és 239 napot élt, amelyből 59 évet és 96 napot töltött az angol trónon. Utódai közül is csak unokája Viktória, s II. Erzsébet előzte meg.
A király közkeletű gúnyneve György gazda volt, mert a nagypolitika helyett a mindennapi dolgok érdekelték, s egyszerű, takarékos életet élt, amely jelentősen különbözött a régens fényűző életmódjától.
Nomen est omen, hiszen a George név a görög geōrgos szóból származott , jelentése „gazda vagy földmunkás”.
Uralkodásának értékelése megosztja a történészeket, az amerikaiak zsarnoknak tartják a Függetlenségi Nyilatkozatban felsorolt sérelmek miatt, az angolok egy része vesztesnek tartja az amerikai gyarmat elvesztése miatt, azonban az uralkodása alatt történt fejlődés tagadhatatlan.
Uralkodása alatt az ország jelentős tudományos és technikai fejlődésen esett át, amelyet a király maga is segített azzal, hogy pl. gyűjtötte a matematikai és egyéb mérőműszereket
Mivel tudta, hogy sok angol ellenérzéseket támasztott a németekkel szemben, próbált angol lenni. Ő volt az első hannoveri uralkodó, aki Angliában született, s akinek anyanyelve az angol volt, s valóban angolnak is tartotta magát. Utazni sem szeretett, Londontól egész életében maximum száz mérföldnyi távolságra távolodott el.
Rendkívül lelkiismeretes volt, s az aláírásra elérakott dokumentumokat mindig elolvasta, s gyakran fűzött hozzájuk észrevételeket. Soha nem lépte túl az alkotmány nyújtotta jogköröket, de sok esetben elment a falig, vagyis a végletekig kihasználta őket. Ennek eredménye volt, amikor 1801-ben lemondásra kényszerítette a fiatalabb Pittet, amikor nem értettek egyet a katolikusokkal kapcsolatban.
Talán a legműveltebb angol uralkodó volt, akinek 65 ezer kötetes könyvtárát a British Múzeum kapta, s 1768-ban megalapította a Királyi Művészeti Akadémiát, amelynek kezdeti költségeit magánvagyonából fedezte.
Annyira érdekelte a természettudomány, hogy saját obszervatóriummal rendelkezett, s maga is számításokat végzett az 1769-es Vénusz átvonulásról, de az 1874-es és 2004-esről is. A számításai pontosak voltak.
Richmondban és Windsorban saját farmokat üzemeltetett. Talán nem véletlen, hogy uralkodása alatt tette korszakalkotó felfedező útjait James Cook.
Európa nagymamája, Viktória brit királynő és indiai császárnő, 1901. január 22-én, este 18:30-kor, egy nappal édesapja halálának évfordulója előtt hunyt el, agyvérzésben.
Uralkodása szinte teljesen végigkísérte a XIX. századot, s országa éppen fénykorát élte, soha nem volt nagyobb, mint éppen akkor. S mindezek mellett Viktóriának még sok másban is szerencséje volt.
Soha nem ült még senki hosszabb ideig az angol trónon előtte, pedig nagyapja, III. György majdnem, hatvan éven keresztül volt király.
Amikor III. György végignézett a népes családján, valószínűleg nem gondolta, hogy negyedik fiának a leánya lesz az, aki több, mint hatvanhárom évig fog uralkodni a XIX. században. György és Sarolta mindent megtettek, amit lehetett, hiszen összesen tizenöt gyermekük született (kilenc fiú és hat lány)
III. György nagyobb és kisebb fiainak, valamint lányainak élete dióhéjban (a képen csak 13 gyermek van)
Nem csak életében fordultak elő váratlan és szokatlan dolgok, hanem már a megszületése is teljesen váratlan volt. Édesapja nem szándékozott megnősülni, nyugodtan élte életét, amikor egy tragikus esemény, mindent megváltoztatott.
Sarolta walesi hercegnő, aki III. György egyetlen törvényes unokája volt, 1817-ben tragikus körülmények között elhunyt. Az angol parlament szinte parancsba adta a hercegeknek, hogy kössenek házasságot és nemzzenek utódot.
Ennek eredményeképpen vette feleségül Viktória apja, Edvárd herceg Viktória német hercegnőt, s így születhetett meg, a későbbi királynő.
Persze azért ettől kissé bonyolultabb volt az ügy, amelynek részletei a mellékelt videóban láthatóak-hallhatóak.
Ilyen körülmények között született meg Alexandrina Viktória hercegnő, akinek egyik keresztapja Sándor orosz cár volt. Édesanyja, annak a Lipót hercegnek volt a nővére, akinek a korán elhunyt Sarolta walesi hercegnő volt a felesége.
Mindezek mellett leendő férjének apja, szintén édesanyja testvére volt. Szóval, eléggé bonyolultak voltak a családi viszonyok.
Persze a születésekor, egyszerűbb volt a helyzet. Volt két féltestvére, viszont édesapja, születése után néhány hónappal elhunyt, így anyja majdnem egyedül nevelte, Lipót hathatós támogatásával. Gyermekkora eléggé rideg volt, s engedelmes bábot akartak belőle faragni, de jelleme ezt nem engedte, hiszen már akkor is eléggé akaratos természetű volt.
Szerencséjére nevelőnője, Lehzen bárónő, szinte anyja helyett anyja volt, akiben megbízhatott, így volt kihez menekülnie Sir Conroy ármánykodásai miatt.
Conroy, hivatalosan anyja intézője volt (valójában talán szeretője) akarat nélküli bábot akart Viktóriából csinálni, ahogyan később, a lány egyik nagynénjével is tette.
Viktória (s talán Anglia) szerencséjére IV. Vilmos király csak a hercegnő nagykorúsága után halt meg, így nem volt szükség régensre - amelynek hátrányait nem sokkal korábban már láthatta az ország.
Tizennyolc évesen, nagy szerencsével került a trónra, mert apja három bátyjának már nem voltak törvényes utódai, aki pedig korábban született - hamar elhunyt. A hercegek, akiknek tucatnyi törvénytelen gyermekük volt, a házasságban nem voltak képesek utódokat nemzeni.
Sokan úgy gondolták, hogy egy törékeny, fiatal lány nem bír el az ország ügyeivel, de a királynő szerencséjére, éppen egy idősödő úr, Lord Melbourne volt a miniszterelnök, aki szinte apjaként támogatta, s mutatta meg neki, az uralkodás fortélyait. Viktória nagyon sokat köszönhet neki.
Az önállóságát élvező lány, aki nem akart férjhez menni, a "véletlen" folytán megismerkedett Albert herceggel, akibe végül beleszeretett, s akivel neki is, és országának is nagy szerencséje volt.
Viktória tulajdonképpen egyedüli gyerek volt (féltestvérei hamar egyedül hagyták), Albertnek pedig egyetlen bátyja volt, de igazi nagycsaládosok lettek.
A királynő, aki rettenetesen félt a szüléstől Sarolta halála óta, végül kilenc alkalommal hozott világra hercegeket és hercegnőket.
Szinte patikamérlegen alakult ki, de végül öt fiú és négy lány született.
Ez már igazi nagy család volt, persze nem akkorra, mint nagyapja családja, ahol összesen kilenc fiú és hat lány született, viszont mind a kilenc gyermeke megélte a felnőttkort, ami abban az időben a nagyon nagy szó volt.
Szerencséje volt Alberttel, aki nagyon sok időt töltött a gyerekei nevelésével, s még az általuk nem túlságosan okosnak tartott Albert Edvárd is bebizonyította, hogy megállja a helyét a trónon. Hosszú ideig tartó trónöröksége idején nagyon sokrétű kapcsolatrendszert épített ki, így igazi béketeremtőként ismerték meg.
A királynő közel fél évszázadon át foglalkozhatott azzal, hogy gyermekeit, unokáit hogyan házasíthassa ki, így végül, szinte egész Európában ott ülnek az uralkodói székben - ezért kapta az Európa nagymamája nevet.
Szerencséje volt abban is, ahogy az 1848-ban egész kontinensen átszáguldó forradalmi szellem, Angliában alig-alig érződött, s a hatalmas birodalom bevételeinek hála az ország életszínvonala jelentősen emelkedett.
A viktoriánus korszak sok tekintetben kiemelkedő volt, számtalan olyan tudós és találmány jelent meg, akik jelentősen átalakították az életet
Férje halála után, évekig alig mozdult ki, de ekkor már elég nagyok voltak a fiai és lányai, hogy reprezentáljanak helyette.
Többekkel komoly barátságot alakított ki, amelyet nem mindig néztek jó szemmel, de őt ez nem érdekelte, mint ahogyan az sem, hogy Mrs. Brownnak nevezték a háta mögött.
A korszakot, amelyben élt, a prüdéria korszakának nevezik, pedig Viktória a legkevésbe sem volt prűd, naplójába sokszor kendőzetlenül írt érzelmeiről, akár első szexuális élményeiről is. Szerette a családi életet, annyira, hogy a szobájába egy speciális zárszerkezetet szereltetett fel, amelynek segítségével egyetlen gombnyomással be tudta zárni az ajtókat, hogy ne zavarják, ha a férjével van.
Érdekes tény, hogy több alkalommal is fogadott be a palotába színesbőrű gyerekeket és felnőtteket, ugyanakkor nem volt hajlandó fogadni Samuel Baker felfedező magyar feleségét, Sass Flórát, akit Baker egy török rabszolgapiacon vásárolt meg. Bár, ebben az esetben lehetséges, hogy a keresztnévtől ijedt meg, a Flora Hastings botrány óta óvatosabban bánt a Flórákkal.
Népszerűsége kezdetben hullámzó volt, majd szépen lassan emelkedett, s az utolsó éveiben az emberek már nem is tudták elképzelni, hogy ne Viktóriának hívják az uralkodót. Alig volt olyan ember, akinek személyes emlékei voltak arról, hogy más is uralkodott előtte.
Halálakor a földgolyó negyedrésze volt az uralma alatt, s minden negyedik-ötödik ember számított brit alattvalónak.
Fia trónra lépésével lezárult egy korszak, a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen Viktória királynő alig három héttel élte túl a XIX. századot.
A királynő már 1897-ben alaposan megtervezte a temetését, s ő volt az első Hannover-házba tartozó uralkodó, akit nem a Westminster-apátságba vagy a Szent György-kápolnába temettek.
Mielőtt a koporsóba helyezték, fehér ruhába és esküvői leplébe öltöztették és számtalan emléket raktak mellé, többek között Albert egyik kezének gipszmásolatát.
A temetés 1901. február 2-én kezdődött, amikor a királynő holttestét a HMY Alberta átszállította a Gosportba, majd vonaton a londoni Victoria állomásra vitték.
A temetési menet a Victoria és Paddington közötti útvonalon kezdődött. Az útvonalon tömött sorokban álltak az emberek, akik még utoljára, szerették volna látni a királynőt.
A vonat Paddingtonból Windsorba ment, a koporsót a Szent György-kápolnában helyezték el.
Február 4-én a koporsót a Frogmore mauzóleumba vitték, amelyet Albert halála után építettek.
A bejárat felett Viktória üzenete volt elhunyt férjének.
"Búcsú a legkedvesebbtől. Itt fogok veled hosszan pihenni, s veled együtt támadok fel Krisztusban."
A mai Anglia tulajdonképpen három (na jó - talán négy) embernek köszönheti a karácsonyi szokások elterjedését.
Ezek közül kettő a XIX. század nagyobb részében uralkodó Viktória királynő és férje Albert herceg volt. A királynő nem is titkolta, hogy számára a karácsonyi időszak volt a legboldogabb minden évben, ahogyan ezt egy 1841. december 25-i naplóbejegyzésében is olvashatjuk: "A karácsonyt mindig legboldogabb időszaknak tekintem, ahogyan Albert is, aki természetesen még jobban élvezhette ezt gyermekkorában, ami nekem, gyermekként nem volt biztosítva. Öröm, hogy ez az áldott ünnep, az ember legboldogabb napjaihoz kapcsolódik."
Ada 1815. december 10-én született Lord Byron és Annabella Milbanke egyetlen közös gyermekeként és Byron egyetlen törvényes gyermekeként. Szüleinek házassága tulajdonképpen Byron egy hirtelen elhatározása volt, amellyel meg akart szabadulni a későbbi miniszterelnök, Lord Melbourne feleségétől, Caroline Lambtől, akivel egy ideig eléggé viharos kapcsolata volt, de aki nem akarta elfogadni Byron döntését a szakításról, másrészt azért, hogy leplezze a féltestvérével, Auguste Leigh-hez fűződő viszonyát. (Richard Westall : Lord Byron - 1813)
Adelheid brit királyné vagyis Prinzessin Adelheid von Sachsen-Meiningen, aki Viktória királynőapai nagynénje volt érdekes szerepet játszott, mind a brit történelemben, mind a fiatal királynő életében.
Adelheid 1792. augusztus 13-án született Thüringia egy Meiningen nevű városában, vagyis a kor brit királyfeleség-divatja szerint német volt. Édesapja I. György szász-meiningeni herceg volt, édesanyja pedig Lujza Eleonora hohenlohe-langenburgi hercegnő. (William John Newton: Queen Adelaide)
Leopold vagy Lipót, Albany hercege, Clarence grófja és Arklow bárója a királynő negyedik, legkisebb fiaként született a Buckingham-palotában 1853. április 7-én. Nevét Viktória kedvenc nagybácsija, Lipót belga király után kapta, s 1853. június 28-án megtörtént a keresztelő is, a Buckingham-palota kápolnájában.
Ilyen új szokás volt a tojáskeresés hagyománya, amelyet (nem meglepő módon) Németországból vettek át.
A királynő hatodik gyermeke, Louisa Caroline Alberta hercegnő az éppen forrongó Londonban született 1848. március 18-án, s első királyi gyermekként a kloroform segítségével. A királynő meg is jegyezte, hogy Louise "valami különös" lány lesz.
