Viktória és Albert házasságkötése egy igazi albioni napon ment végbe 1840. február 10-én, hiszen szinte egész nap esett az eső. Ennek ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze, hiszen szinte mindenkit érdekelt az esemény. Viktória, a korábbi szokásokkal szakítva a királyi esküvő időpontját nem estére időzítette, hanem a déli órákra, lehetőséget nyújtva az alattvalóknak hogy tanúi legyenek az eseményeknek. A tömeg már hajnaltól körbevette a palotát, s tízezrek szorongtak, zsúfolódtak össze, hogy láthassák a királyi párt. (részlet Hayter festményéből)

Egy angol uralkodó esküvője mindig kiemelt esemény, különösen ha királynőről van szó, s kiváltképpen, ha a Brit Birodalom aranykorának uralkodója, Viktória királynő megy férjhez. (Hayter: Viktoria királynő és Albert herceg esküvője)

Persze ez korántsem volt új ötlet, hiszen még alig voltak néhány hónaposak, amikor Viktória és Albert közös nagymamája (hiszen unokatestvérek voltak) azt írta Viktória kenti hercegnének, hogy el lehet gondolkodni a kis Drina (Viktória kislánykori beceneve) és Alberrinchen házasságán, ahogyan az abban a korban divatban volt, hiszen pár évtizeddel később pl. Ferenc József és Erzsébet is unokatestvérek voltak, azután ezen gondolatát egy 1821-ben írt levelében is megemlítette, de különösebb következmény nélkül.

Viktória királynő egyik kedvenc írója, Charles John Huffam Dickens, csak pár évvel volt idősebb az uralkodónál, hiszen Dickens 1812. február 7-én született második gyermekként egy nyolcgyermekes családban Portsmouthban. Alig ötéves korában Kentbe költöztek (milyen véletlen - a királynő apja a kenti herceg volt), majd tízéves korában Londonba költöztek.

Apja a hadiflotta pénztárnokaként jól keresett, de folyamatosan többet költött, mint amennyit szabad lett volna, s a család lassan elszegényedett, végül John Dickens 1824-ben bevonult az adósok börtönébe, s a kor szokásainak megfelelően a családja is vele tartott. Persze ez sem volt véletlen, hiszen Dickens nagyapja egy sikkasztó volt. (litográfia a fiatal Dickensről)

Christian Friedrich Freiherr von Stockmar (ekkor még nem) báró 1787. augusztus 22-én született Coburgban a családi kastélyban német és svéd származású szülőktől a négy gyermek közül a másodikként. A kastély a mai napig a Stockmar család birtokában maradt.

Édesapja köztiszteletben álló bíró volt Rodachban. A fiatal Stockmar érettségi után orvosi tanulmányokat folytatott 1805 és 1810 között Erlangenben és Würtzburgban, majd a sikeres vizsgák után háziorvosként kezdett dolgozni Coburgban. 1812-ben katonai kórházat hozott létre, amelyet 1813 novemberéig vezetett. Három hét súlyos lázas betegség után csatlakozott a szabadkőműves páholyhoz, majd 1814 januárjában a szász hercegi csapatok vezető orvosaként a frontra ment. Fél év hadakozás után, 1814 őszén ismét háziorvos lett Coburgban, majd 1815-ben újra ezredorvos lett. Stockmar törekvő és nagyravágyó volt, de mindezt olyan aprólékosan, olyan türelemmel tette, hogy senkinek nem tünt fel, ahogyan egyre nagyobb hatalomra tett szert. (John Partridge:  az ifjú Stockmar)

Életének utolsó éveit Viktória királynő vendégszeretetében töltötte Charles-Louis Napoléon Bonaparte avagy III. Napóleon francia császár, akit Victor Hugo "kis Napóleon"-nak nevezett el, amely elnevezés aztán világszerte elterjedt.

A leendő császár 1808. április 19-20-án éjjel született Párizsban a "nagy Napóleon" öccsének, Louis Bonaparte és Hortense de Beauhamais hercegnő fiaként. Apja ekkor Hollandia királya volt, édesanyja pedig annak a Alexandre de Beauhamais márkinak volt leánya, akinek első felesége Joséphine császárné volt, aki később Napóleon első felesége lett. A házasság a császárné ötlete volt, de a keresztelő időpontjában (1810. november 5.) Napóleon császár mellett már második felesége, Mária Lujza császárnő volt a keresztszülő. (Louis Bonaparte holland király)

III. Napóleon felesége, Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick vagyis Eugenia de Montijo a spanyol királyságban, Granadában született 1826. május 5-én Teba (és Montijo) grófjának lányaként, aki Napóleon alatt a francia hadseregben szolgált tüzértisztként. Édesanyja félig skót, félig spanyol volt, anyai nagyapja pedig az Egyesült Államok malagai konzulja volt - innen ered a spanyol nyelvterületen kissé szokatlan Kirkpatrick név. Eugénia ereiben még magyar királyi ősök vére is folyt, hiszen 20. generációs leszármazottja volt V. István magyar királynak is. (Franz Xaver Winterhalter: Empress Eugénie - 1854)

Viktória királynő unokatestvérének, Saroltának férje a regnáló osztrák császár, Ferenc József testvére, Miksa főherceg lett, aki egészen a mexikói császári trónig jutott rövid élete során.

Habsburg Miksa főherceg 1832. július 6-án született Schönbrunnban, Ferenc József öccseként, Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő második fiaként. Érzékeny, romantikus, a művészetek iránt érdeklődő fiú volt, aki huszonkét éves korára már ellentengernagy és a Császári-Királyi Haditengerészet főparancsnoka lett. Elsősorban az ő műve volt a trieszti kikötő kiépítése és Tegetthoff admirális "felfedezése".

Mária Sarolta Amélia Augusztina Viktória Klementina Leopoldina, a későbbi mexikói császárné, a Szász-Coburg-Gothai-házból származik, s I. Lipót belga király, valamint Lujza Mária királyné negyedik gyermekeként született 1840. június 7-én a mai Brüsszel területén a királyi kastélyban. (a kép - Franz Xaver Winterhalter: Sarolta mexikói császárné - 1864)

Igazán illusztris családba tartozott, hiszen apja a legdrágább nagybácsi, I. Lipót belga király volt, emellett I. Lajos Fülöp francia király unokája volt, de unokatestvére volt Viktória brit királynőnek, s szintén unokatestvére volt Viktória férjének, Albert hercegnek is, ugyanakkor későbbi házassága révén Ferenc József és felesége Wittelsbach Erzsébet is közeli rokonságba került vele.

A múlt héten megismerhettük Sarolta walesi hercegnő életének első tizenhét évét, amelynek során, hosszú küzdelem után a régensherceg végre kezdte lányát felnőtt nőnek tekinteni. (a kép - George Dawe: Sarolta walesi hercegnő - 1817)

Ennek első jeleként 1813. február 5-én Sarolta végre részt vehetett az első bálján a Carlton Házban, azonban számára mindez nagy csalódás volt. Az ezüsttel díszített fehér ruhájában, strucctollal a hajában kellemes látványt nyújtott, de a tánc vezetésére mégsem őt, hanem Mária hercegnőt kérték fel, ráadásul nem sikerült táncolnia George, devonshire-i herceggel sem, aki pedig nagyon tetszett neki, igaz, a 23 éves herceg nagyothallása révén nagyon visszahúzódó és félénk volt. Apjának egyáltalán nem tetszett még az ötlet sem, hiszen a herceg családja whig érzelmű volt. A fiatal herceg nélkül Sarolta csak nagybátyjaival és más, idősebb politikusokkal táncolhatott - igaz, ebben az időben Londonban kevés igazán jó táncpartner volt, hiszen a társaság jórésze éppen Napóleon ellen harcolt, pl. Wellington seregében. A bál közben a régens részletesen kifaggatta Miss Knigh-ot az eseményekről és eléggé keményen megfeddte néhány esemény miatt.

Az előző posztban Viktória királynő kedvenc nagybácsija Lipót herceg volt a főszereplő, aki egyben a férj, Albert herceg nagybácsija is volt. Szóba került, hogy tulajdonképpen Lipót lett volna a királynő férje, de a véletlenek összjátéka és tragédiák sora miatt másként alakult. Lipót első felesége ugyanis Sarolta walesi hercegnő volt, s Viktória tulajdonképpen az ő váratlan és tragikus halálának köszönhette trónját, sőt tulajdonképpen az életét is.

 De ki is volt a fiatalon elhunyt hercegnő? (a kép - George Dawe: Sarolta walesi hercegnő - 1817)