Az előző posztban Viktória királynő kedvenc nagybácsija Lipót herceg volt a főszereplő, aki egyben a férj, Albert herceg nagybácsija is volt. Szóba került, hogy tulajdonképpen Lipót lett volna a királynő férje, de a véletlenek összjátéka és tragédiák sora miatt másként alakult. Lipót első felesége ugyanis Sarolta walesi hercegnő volt, s Viktória tulajdonképpen az ő váratlan és tragikus halálának köszönhette trónját, sőt tulajdonképpen az életét is.
De ki is volt a fiatalon elhunyt hercegnő? (a kép - George Dawe: Sarolta walesi hercegnő - 1817)
Születésének előzményei
Sarolta Auguszta walesi hercegnő, a Brit Birodalom reménysége 1796. január 7-én született Londonban a Carlton Házban. Édesapja, aki III. György brit uralkodó legidősebb gyermeke volt, ekkor a walesi herceg címet viselte (később IV. György néven brit király lett), édesanyja Caroline braunschweig–wolfenbütteli hercegnő volt. Nevét a király felesége, vagyis a nagymamája után, Sarolta mecklenburg–strelitzi hercegnőről és Auguszta brit hercegnőről kapta (aki a király nővére és másik nagymamája volt). (a kép - James Lonsdale: Caroline walesi hercegné - 1820)
A király ekkor már 36 éve ült az ország trónján és bár számtalan gyermeke volt, fiai és lányai nem igazán akartak (törvényes) utódról gondoskodni. III. György 15 gyermeke közül egyedül a walesi hercegnek született törvényes utódja Sarolta személyében, így keresztapja maga az uralkodó lett.
Szüleinek házassága már az első perctől válságban volt, hiszen György herceg csak azért vette feleségül Caroline-t 1795. április 8-án, mert a Parlament így megnövelte a járandóságát. A kezdeti 10.000 fontot 1787-ben 60.000 fontra emelték, majd ez a házasságkötés után már 100.000 fontra nőtt.
Tíz évvel korábban a herceg kijelentette, hogy soha nem fog megnősülni, ezért a korona a yorki herceg gyermekeire fog szállni (akinek azonban nem születtek utódai - legalábbis törvényes utódai). Közben persze az is kiderült, hogy a herceg kilenc évvel korábban titokban feleségül vette Maria Fitzherbertet, akitől több gyermeke is született. A király aggódott, de a lordkancellár és a legfőbb ügyész szerint azonban ez nem volt érvényes házasság, mert nem kért és kapott engedélyt a királytól, pedig a hatályos törvények alapján ez szükséges lett volna. (a kép - Joshua Reynolds: Maria Anna Fitzherbert - 1788)
A herceg így 1794 június 23-án levelet írt Marianak, amelyben megszakította vele kapcsolatát. Mindez persze nem ment könnyen, hiszen évek óta együtt éltek, nem beszélve a közös gyermekekről, de sokat segített Lady Francis Villiers, vagyis Jersey grófnője, egy negyvenegy éves nagymama, aki sokkal fiatalabbnak tűnt, s aki kissé megbabonázta a herceget, mindenesetre Maria helyét elfoglalta - az ágyban.
Végül is Maria Fitzherbert évi 3.000 fonttal vigasztalódhatott.
Ekkor merült fel a menyasszony személyeként két jelölt, Louise mecklenburgi hercegnő és Caroline brunswicki hercegnő - az első a királyné unokahúga, a második a király unokahúga. A királynak csak két feltétele volt: a menyasszony legyen protestáns és hercegnő. Ez nagyjából le is korlátozta a jelölteket a német hercegnőkre.
A hírek szerint Clarence hercege segítette a döntést, tudva, hogy York hercegnéje gyűlölte Caroline-t. Lady Jersey szintén Caroline-t támogatta, de egészen más ok miatt - közben kiderült, hogy Caroline durva és gátlástalan természetű, Lady Francis pedig nem akart kiesni a herceg kegyeiből.
A királynő nem akart belefolyni a döntésbe, így visszavonult, de azért egy huncut ötlettől vezérelve hivatalosan is kinevezte Lady Jerseyt a herceg szolgálatába.
A házasság nem volt fontos a hercegnek, így bár a király már augusztusban engedélyezte a frigyet, csak novemberben értesítette Lord Malmesbury-t, aki éppen Berlinből tartott hazafelé, hogy látogasson el Brunswick-ba közölni a döntést. Lord Malmesbury november 20-án ért a hercegségbe, ahol nagy örömmel fogadták, hiszen sejtették miért jött. A hercegnő viszont ápolatlannak látszott, úgy tűnt több napja nem mosakodott és ruhája is rendezetlen volt, ugyanakkor nagyon visszafogottan és mereven viselkedett . Lord Malmesbury ott tartózkodása alatt jórészt jó modorra, méltóságra és diszkrécióra tanította.
Egy hónappal később, december 29-én indultak Angliába, de a francia csapatok miatt visszatértek Hannoverbe, ahol további hat hétig tanította a hercegnőt, majd újra elindultak, végül az Elba torkolatánál 1795. március 28-án hajóra (HMS Jupiter) szálltak és kis kerülővel, de visszaértek Londonba, ahová végül egy jachton érkeztek, éppen húsvét vasárnap délben. Lord Malmesbury megbízatása sikerült.
Greenwichben Lady Jersey is várta őket, aki azonnal kritizálta a hercegnő ruházatát, de aki legnagyobb meglepetésére már hallott a Lady Jersey szerepéről, s hangot adott elégedetlenségnek majd szóváltás is volt a két nő között. (a kép - Thomas Beach : Lady Jersey)
Lord Malmesbury csak a 'vihart' akarta elkerülni, ami végül sikerült. A St James palotában találkozott az ifjú pár, ahol a hercegnő kissé esetlenül viselkedett, a herceg pedig megállapította, hogy kövér és nem olyan szép, mint a portrén.
Három nappal később megvolt az esküvő, amely elég kellemetlen volt, a herceg reggel bepálinkázott, majd Clarence herceggel üzent Marianak, hogy csak őt szereti.
A szertartást Dr. Moore a canterbury érsek vezette, aki hosszú szünetet tartott a kérdéseknél - pl. Ki tud olyan okról, amely miatt nem lehetséges a házasság? A szertartás után a herceg teljesen berúgott, az éjszakát a padlón töltötte részegen.
A hercegnő nagyon igyekezett, kedves volt, karcsú és illatos, de a herceg minden alkalommal kifejezte nemtetszését. Három hét után már nem éltek együtt, s a herceg később kijelentette, hogy összesen három alkalommal volt szexuális kapcsolat közöttük. Pitt, a miniszterelnök, rávette a parlamentet, hogy emelje a juttatásokat évi 125.000 fontra, ugyanakkor évi 65.000 fontot zároltak a korábbi adósságokra kilenc évig. Így tulajdonképpen a herceg jövedelme csökkent. A herceg visszavette Caroline-től a már odaajándékozott ékszereket és Lady Jersey kapta meg őket.
A király mindent megpróbált, hogy kibékítse a fiatalokat, s nagy várakozással tekintett a leendő gyermek elé. A nép is nagyon örült a házasságnak és nagyon várta a trónörököst. Ha Caroline megjelent valahol, az emberek lelkesen üdvözölték.
Sarolta születése és gyerekkora
Ilyen körülmények között érkezett tizenkét órányi vajúdás után Sarolta 1796. január 7-én. A szülész nem örült, hogy kislány, hiszen így csak 100 fontot kapott, fiúgyermek esetén pedig 700 font lett volna a jutalma. A herceg fáradtan, de elégedetten írt levelet a királynénak. A király nagyon örült az unoka születésének (s különösen annak, hogy kislány), s azt hitte a szülők majd megbékélnek, azonban három nappal a szülés után az apa végrendelkezett, amelyben minden vagyonát Maria Fitzherbertnek (a szeretőjének) hagyta, feleségének összesen egy schillinget hagyott. A nép szintén nagyon örült a törvényes utódnak. Február 11-én tartották a keresztelőt a St James palota kápolnájában, ahol a felékszerezett Lady Jersey hűvösen és fölényesen mosolygott Sarolta anyjára, aki ott botladozott az angol etikett szabályai között és botladozott az angol nyelvben. Sarolta apja eközben nyíltan folytatott több nővel is viszonyt, és Sarolta születése után, bár ugyanabban a házban, de külön háztartásban éltek feleségével. Úgy gondolta, hogy a kötelességét teljesítette, Sarolta, a trónörökös megszületett, így a feleségének nincs több beleszólása a lánya neveltetésébe. Az első év alatt az anya szeretett volna nagyobb beleszólást lánya neveltetésébe, s követelte Lady Jersey eltávolítását. Előbb a hercegnek, majd a királynak írt, de a királyné is kapott leveleket szép számmal az anyától, majd apától is. Végül június végén Lady Jersey elhagyta a házat. A király most békét kért a felek között, de már egyik sem akarta - Sarolta pedig csak eszköz lett a szülők között.
Az ifjú hercegnő Lady Dashwood nevelésébe került, édesanyja alig láthatta volna, de apja is nagyon ritkán látogatta. Alig egyéves volt a kislány, amikor Caroline-t kiköltöztették egy öt mérföldnyire fekvő villába, Blackheath közelébe, ahonnan szinte naponta bejárt Londonba a lányát meglátogatni, s olykor a kislányt is kivitték hozzá, de sohasem maradhatott ott egyedül. Az anya csak két felnőtt jelenlétében láthatta a lányát, de az alkalmazottak nem engedelmeskedtek a hercegnek, így (titokban bár, de) gyakran találkozhattak négyszemközt is. (Kicsit visszaköszön a Kensington-rendszer?) (a kép - Thomas Lawrence: Sarolta walesi hercegnő - 180?)
A szülők folyamatosan vitáztak mindenen, s a gyermek volt az ütközőpont - s ez megviselte Saroltát.
1798 decemberében a herceg kicsit békülékenyebb hangot ütött meg és meghívta feleségét, hogy télire költözzön a lányához a Carlton-házba, de Caroline ezt elutasította. Pedig ez volt az utolsó esélye. Lady Jersey kiesett a kegyekből, s a herceg visszatért Maria Fitzherberthez. Caroline egy alkalommal elejtett egy megjegyzést, amely szerint házasságtörést követett el Maria férjével, s György herceg ezt sohasem felejtette el.
Sarolta kétéves korában játszópajtást kapott egy Anne nevű négyéves kislány személyében, aki a személyzet egyik tagjának árva unokahúga volt, s akit a hercegnő barátságába fogadott, s egyáltalán nem éreztette vele a rangbeli különbséget (bár kétévesen azért ez nem meglepő). Ez a barátság azonban csak három hónapig tartott, addig engedte az apja.
A herceg gyakran nem volt otthon, így nem volt szoros kapcsolata lányával, de amikor végül a herceg visszatért Mariahoz, a kislányát a Warwick-házba (egy omladozó téglaépületbe) költöztette, feleségének pedig a Kensington-palotába adott lakosztályokat. Az anya naponta egyszer láthatta gyermekét, a napi kirándulás előtt vagy után.
Ennek következtében Saroltának ezidőtájt egyetlen emberrel volt igazán jó kapcsolata, apai nagyapjával, III. György királlyal, akin viszont újra kezdtek egyre erősebben megjelenni a porfíria jelei.
Saroltával sem Lady Dashwood, sem Clifford bárónő nem törődött igazán, csak Elgin grófnő volt fontos személy a számára.
Rajtuk kívül részt vett a nevelésében Frances Garth, Alicia Campbell, Ellis Cornelia Knight, Martha Udney és Leeds hercegnője is. Az elején pedig Mrs Bowers volt a szoptatós dajka. A hercegnő eleinte a Carlton-házban lakott apjával (és olykor anyjával, aki elsősorban 1798-ig tartózkodott ott), de saját szerény háztartásával 1799-ben Shrewsbury House-ba, a Shooter Hillbe költözött, majd 1805-ben a windsori Lower Lodge-ba költözött, s olykor a Warwick-házban is töltött idejéből.
Nehezen kezelhető, erőszakos gyereknek tartották, ami talán nem is csoda ilyen körülmények közepette. 1804-ben Lady Elgin lemondott, amely nagyon megviselte Saroltát, hiszen őt nagyon szerette és tisztelte.
A tinédzser hercegnő
A király 1805-ben kirendelte mellé John Fischer exeteri püspököt, azonban Saroltát nem kötötte le a vallástan, ugyanakkor Jane Mary Guest zeneszerzőnő mellett szinte tökéletes zongorista lett. Gyakorta játszottak Haydn és Mozart műveket. Történelmet tanult, francia, angol, latin nyelvoktatást és vallási oktatást kapott, tánc és zene kíséretében, de más szórakozásra és lovaglásra is volt idő. Nem kedvelte a természettudományokat, de érdeklődést mutatott a törvények és a politika iránt (amely fontos volt a királynői jövője szempontjából). A személyzet körében szokatlan modoráról és forró indulatairól volt ismert.
Ekkor került ismeretségbe George Keppellel, aki Lady Clifford unokája volt (s később Albemarle grófja lett), aki sokáig jó pajtása volt, bár három évvel fiatalabb, mint Sarolta. A püspök és Lady Clifford gyakran vitáztak Sarolta neveléséről, ilyenkor a kislány gyakorta a püspök mögé bújva mutogatott, Keppel szerint kitűnő színész volt nagyon jó mimikával. A valódi tanítást dr. George Nott végezte, egy tiszteletes, aki kedves és liberális volt a kislányhoz, s aki szintén kedvelte őt, s igyekezett a kedvébe járni. Rajta kívül Mrs Campbellt kedvelte és tisztelte, akinek férje Bermuda kormányzója volt, s egy ízben ki is jelentette, hogy fogadott szülei dr. Nott és Mrs Campbell. Mrs Udneyt viszont nagyon nem kedvelte, mert a hölgy viszont az italt kedvelte, s a hírek szerint Sarolta egyik oktatójának volt a szeretője - igaz a herceg szerint a hölgy férje a legrondább ember volt a világon. Sarolta olyannyira nem kedvelte, hogy 1811-ben azt mondta róla: "A megvetés nem elégséges számára, mert most nem szeretem és undorodom tőle."
1806 márciusában egy ízben az idős Mrs Campbell éppen végrendeletet írt, amikor Sarolta megtudva mit tesz, ő maga is írt egyet, amely végül az apja kezébe került. Mivel dr. Nottra és Mrs Campbellre hagyott volna szinte mindent, ebből akadt némi vita, végül Mrs Campbellt elküldték, dr Nott pedig hetekig vezekelt, majd 1807-ben mondvacsinált ürüggyel őt is eltávolították.
Sarolta szívhez szóló levélben búcsúzott el kedvenc tanítójától. "Ha soha többé nem találkozunk, tartsa meg számomra figyelmét és szeretetét. Ha más emberek kezébe kerülök is, emlékezzen rám, mindig emlékezni fogok kedvességére és jó tanácsaira."
Eközben Caroline-ról és erkölcstelen életmódjáról mindenféle pletykák terjedtek, s ennek egyik oka az volt, hogy nevelt egy William Austin nevű kisfiút, amelyről azt híresztelték, hogy az övé, de valójában csak befogadta, mint ahogyan rajta kívül még hét kisgyermeket is. A herceg el akart válni Caroline-tól, ezért jogi eljárást kezdeményezett ellene, de a bíróság nem tudta bebizonyítani a házasságtörést a feleség oldaláról, így a válás elmaradt. Caroline találkozni akart a királlyal, hogy tisztázza magát, de a király már vonakodott, s öt hónap telt el hitegetéssel, s végül a családi botrányok titkok nyilvánosságával fenyegetőzött, így 1807. május 18-án megjelenhetett az udvarban, de hideg fogadtatásban részesült.
Eközben Sarolta magányosan élte életét, anyja nem jöhetett, apja pedig nem nagyon jött, ugyanakkor egy életen át tartó barátságba került Priscilla Wellesley Pole-val (később Lady Burghursh), de közeli bizalmasa lett Margaret Mercer Elphinstone-ban is, akire a magánügyeit is rábízta, s később ő közvetített Hesse és Sarolta között.
1807-ben Napóleon elfoglalta a német hercegséget, s a király húga Angliába menekült, ahol lányánál szállt meg.
A királyné és a király húga utálták egymást, de ezt jól leplezték, s Sarolta volt a villámhárító, akit gyakorta küldtek társalkodónőként német nagymamájához. Az özvegy hercegné nyers és szókimondó volt, de talán éppen ezért kedvelték meg egymást hamar. Megvilágította a fiatal lánynak, hogy egy nő figyeljen magára - "Kövér vagy és leégtél" - mondta egy tengerparti fürdőzés után. (a kép - Johann Georg Ziesenis: Auguszta hercegnő)
Sarolta ekkortájt már egy szeretnivaló, kedves és huncut lány volt, George Keppel szavaival "Kék szemével, göndör arany hajával, sápadt, átlátszatlan bőrével olyan bájos lehetett a megjelenése, mint egy mesebeli hősnőnek." Kiválóan utánozta az embereket és szeretett játszani. Saroltának új barátja is akadt, az új Brusnwick-uralkodó, Vilmos, aki nagyon méltóságteljesen, de odaadó türelemmel hallgatta a kislányt. Sarolta szinte azonnal nagyon megkedvelte, s mivel Vilmosnak nagy bajsza volt, az első találkozás után Sarolta otthon hatalmas bajuszt festett magának, katonásan fel-le vonult az udvaron és olykor hangos német káromkodásokat kiáltott (legalábbis azt hitte német káromkodások).
Nagyapja elmeállapotának romlása utána a tinédzser lány szinte teljesen egyedül maradt, hiszen apja vette át az ügyek kezelését régensként. 1811 januárjában a parlament benyújtotta a régenstörvényt, amely azonban megnyirbálta a jogait.
Feburár 6-án hosszú ideig Sarolta fel-alá lovagolt a kastély kertjében, hogy megtudja mi is történik a kastélyban valójában. A herceg régens lett, s hatalmas bált tartott beiktatása tiszteletére. Sarolta úgy tervezte, ez lesz az első bálja, de nem kapott meghívót. A régens irigykedett a kis hercegnő sikerére az alattvalók között, s nem akarta magáról elterelni a rivaldafényt. Sarolta ugyan nem kapott meghívót, de Maria Fitzherbert igen, azonban nem ülhetett a régens asztalához, ezért távol maradt egy heves levél írása után, s helyét Lady Hertford foglalta el - talán nem csak az asztalnál...
Az első szerelmek
Pár hét múlva a régens rádöbbent, hogy lánya már szinte felnőtt nő, s ez nagyon megijesztette. Miközben a korábban whig-párti régens most a tory-kat támogatta, lánya viszont ösztönös politikusként whig-párti volt, s ez nem kevés vitát eredményezett közöttük. A hercegnő az ír szabadságjogokat, a demokráciát és a társadalmi reformokat tartotta fontosnak - dr. Nott tanítása testet öltött.
Sarolta is csodálta a kor nagy angol felfedezettjének, a tőle alig idősebb Lord Byronnak a költészetét és igyekezett műveit hamar megszerezni, aki szintén a lány bűvkörébe került. 1812. március 7-én a Morning Chronicle című lapban jelent meg egy vers, amely főszereplője kimondatlanul Sarolta volt, aki kiállt az elveiért. Hevesen udvarolni kezdett a lánynak, annak ellenére, hogy tudta, hogy a leendő férjnek legalább hercegnek kell majd lennie, s annak ellenére, hogy éppen Lord Melbourne feleségével (is) múlatta az időt. Többször is meglátogatta a hercegnőt a palotájában, végül az apa kitiltotta a házból, sőt szinte szobafogságra ítélte a lányt. (a kép - Thomas Phillips: Lord Byron - 1813)
Saroltának tizenöt éves korában megtetszett neki egy fiatal hadnagy, Charles Hesse, akiről közben kiderült, hogy egyik nagybátyja, Frigyes herceg törvénytelen fia. A fiatalok többször is találkoztak, s végül az vetett véget a románcnak, hogy a hadnagy csapatát Spanyolországba vezényelték. Évekkel később 1815 júliusában Sarolta megtudta, hogy Hesse megsebesült egy csatában, először azt hallotta, hogy elvesztette egyik karját, majd azt, hogy megbénult egyik karja. Ez utóbbi volt az igaz, s végül egy párbajban vesztette életét.
Lady Clifford is látta a vitákat, ezért lemondott a posztjáról, hivatalosan egy szemfertőzés miatt, de valójában attól tartott, hogy menesztik, s ezt megelőzte. Mrs Udney nyugdíjba vonult, s Leeds hercegnő lett az új nevelője Miss Cornelia Knight segítségével. Sarolta nagyon dühös volt, mert már nem akart több nevelőnőt, hercegnő volt, trónörökös és saját udvartartást akart, de apja ezt nem engedte. Szerencsére a helyzet nem volt ennyire vészes, mert pár hét múlva Sarolta azt írta, hogy "Kiváló értékes ember jött, Miss Knight személyében." (a kép - Angelica Kauffmann; Ellis Cornelia Knight - 1793)
Miss Knight hét évig volt a királyné udvarhölgye, s Sarolta véleménye szerint "tiszta látású és határozott, eredményes és tehetséges" hölgy volt, s már nem nevelőnő, hanem inkább társalkodónő.
A hercegnő története jövő vasárnap folytatódik ....
A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.
Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot :) és csatlakozz a Facebook-oldal követőihez
Forrás:
https://www.rct.uk/collection/georgian-papers-programme/princess-charlotte-of-wales
https://www.tatler.com/article/princess-charlotte-of-wales-and-her-three-german-suitors
https://princesscharlotteofwales.wordpress.com/
https://www.regencyhistory.net/
https://www.rct.uk/collection/georgian-papers-programme/papers-of-william-iv
