Leopold vagy Lipót, Albany hercege, Clarence grófja és Arklow bárója a királynő negyedik, legkisebb fiaként született a Buckingham-palotában 1853. április 7-én. Nevét Viktória kedvenc nagybácsija, Lipót belga király után kapta, s 1853. június 28-án megtörtént a keresztelő is, a Buckingham-palota kápolnájában.
Néhány év múlva kiderült, hogy hemofíliás, amely női vonalon öröklődik, de fiúágon okoz betegséget, s valóban ő távozott el az élők sorából a királynő fiai közül elsőként.
Mindez persze várható volt, s számítottak is rá, attól kezdve, hogy kiderült a hemofíliája, amely gátolja a test véralvadást, így egy egyszerűbb sérülés következtében is elvérezhetett. Nem ő volt az egyetlen a királyi családban, aki örökölte ezt a betegséget, de ő volt az első, akinél ez megjelent.
Hasonló problémái voltak még Aliz hercegnő fiának Friedrich-nek vagy Alekszej cárevicsnek, aki Viktória királynő dédunokája volt.
Viktória királynő először értetlenkedett, de később kiderült, hogy édesanyja családjában jóval korábban már előfordult a kór.
Lipót azonban emellett még epilepsziában is szenvedett.
Születése azért is volt különleges Viktória életében, mert ekkor használtak először kloroformot a szülésénél, amely jelentősen megkönnyítette a dolgát.
Lipótnak emiatt egész életében vigyáznia kellett magára, s nem lehetett katona, mint szerette volna, így csak tiszteletbeli tábornokká léptették elő.
Nagyon okos, humoros gyermek volt, aki nagyon gyorsan megtanult írni és olvasni, imádta a zenét és az egyéb művészeteket is. Emellett azonban gyakran volt beteg, sokszor tilos volt még testvéreivel is játszania, s az egyszerűbb sérülések is véraláfutásokkal jártak, amelyek rendkívül fájdalmasak voltak. Sokszor maga a mozgás is nehezére esett.
Idejét a tanulás töltötte ki, s 19 évesen (hosszas könyörgés után) elkezdhetett járni Oxfordba az egyetemre, ahol 1876-ban polgárjogi díszdoktori címet kapott.
Ott megismerkedett többek között Lewis Carollal és Oscar Wilde-dal, s az egyetemi sakk-klub elnöke lett. Bekerült a titkos egyetemi tanácsba és szabadkőművessé vált. Ez utóbbit Albert Edward, legidősebb bátyja javasolta, aki maga is tag volt. Ezt követően a művészetek és az irodalom védnöke lett.
Királynő anyja számtalan korlátozást bevezetett Lipót miatt, mert szerette volna mindenáron megvédeni szeretett kisfiát, ez azonban olykor a fiú idegeire ment, s olykor nyíltan dacolt az anyjával. Volt, amikor nem akarta elkísérni Balmoralba, mert ott csak unatkozott, máskor anyja, nagy nehezen elengedte Párizsba néhány napra, majd mikor odaért, üzent, hogy két hétig marad.
Mindezek a félelmek csak erősödtek, amikor előbb meghalt a kis Friedrich, majd 1878 végén előbb Alíz lánya Mária hercegnő, majd maga Alíz is elhunyt, a torokgyík járványban.
Alíz volt Viktória gyermekei közül az első, aki eltávozott, s ráadásul éppen édesapja halála évfordulóján.
Lipót szerette anyját, s a fiúk közül ő került vele a legközelebbi viszonyba, idősebb korában amolyan titkári szerepet játszott mellette, mint egykor édesapja, Albert herceg.
1880-ban a királynő engedélyével elutazott Kanadába, ahol a nővére férje volt a kormányzó, s ellátogatott az Egyesült Államokba is.
Ebben a helyzetben nagyon nehéz volt megfelelő feleséget találni, bár Lipót szeretett volna függetlenedni anyjától, s erre a házasság volt a legalkalmasabb. Több lánynak is udvarolt, de betegsége megnehezítette az ügyet. Az első jelölt Hannoveri Frederika hercegnő volt, akivel nagyon jó barátok és bizalmasok lettek, de tovább nem léptek. A második jelölt Csodaországból Alice volt, pontosabban Alice Liddell, aki a könyvbeli kislány mintája volt, s még akadtak néhányan.
Végül anyja vette kezébe a párkeresést, s javasolta Helenát, Waldeck és Pyrmont hercegnőjét.
A fiatalok szimpatikusak voltak egymásnak, s a frigy 1882 április 27-én meg is köttetett a windsori kastély Szent György kápolnájában. A házasság 'eredményes' is volt, hiszen 1883 februárjában megszületett Alice hercegnő, míg 1884 július 19-én Charles Edward herceg.
Őt azonban már nem láthatta édesapja, aki pár hónappal korábban elhunyt.
1884 februárjában, a francia Cannes-ba ment egy kis pihenésre, ahol sokkal jobb idő volt, mint Angliában, hogy ízületi fájdalmait csökkentse. 1884. március 27-én egy baráti látogatás során a Villa Nevada-ban megcsúszott és elesett, beütve a fejét és a térdét. Másnap hajnalban, agyvérzés következtében elhunyt.
Helena, aki már öthónapos terhes volt, nem volt vele. A rövid, de boldog házasság után, 38 évvel élte túl a férjét.
Viktória királynőt nagyon megviselte fia halála, s aznap (Alíz lányára is utalva) azt írta a naplójába: „Túl rettenetes elveszíteni egy másik kedves gyereket, aki messze van tőlem, és olyan tehetséges, aki ilyen tehetséges és ilyen segítséget nyújt nekem."
