A világ egyik legkisebb országa a Svájc és Ausztria közé ékelődött Liechtenstein, ahol manapság 39 ezer fő lakik, s nem igazán a hadi eseményeiről ismeretes.
A híresen független és semleges kis ország még Napóleonnak és a hitleri Németországnak is ellenállt, sőt betiltotta a náci pártot és 400 zsidó menekültet fogadott be.
Ez a semlegesség bicsaklott meg az 1866-os osztrák-porosz háborúban, amikor II. János liechtensteini herceg úgy döntött, hogy az országával vámunióban álló Osztrák Császárságnak segít, így egy nyolcvan fős különítményt állított fel.
Persze ez is eléggé érdekesen ment végbe, mert nem voltak hajlandóak harcolni a többi némettel, így a katonákat az osztrákok rendelkezésére bocsátotta, hogy "védjék Tirol német területét".
A sereg az ország déli részén foglalt állást, s Stilche Joch-on, hogy a Brenner-hágón esetleges olasz támadások ellen tudjanak védekezni. A nyolcvan fős különítmény 1866. július 22-én indult el, de azért húsz fő még maradt a fővárosban is. A különitmény büszkén masírozott a hágóhoz, majd amikor (eléggé hamar) odaértek azt látták, hogy semmilyen különösebb dolguk nincs.
Unaloműzésként hegyet másztak, sörözgettek, pipázgattak vagy élvezték a semmitevést.
Közben a poroszok szinte megsemmisítő csapást mértek a rossz taktikát választó és korszerűtlen fegyverekkel felálló osztrák hadseregre, ezzel a háború lassan el is dőlt. A háború végeztével, a nicholsburgi fegyverszünet aláírása után, a kis sereg elindult hazafelé Vaduzba, ahol ünnepélyes fogadtatásban volt részük.
Az 1866. augusztus 23-án azonban, a hazatérés napján az elindult 80 katonából 81 tért haza - vagyis nemhogy nem volt emberveszteség, még nyereség is volt. (a lenti képen az utolsó egyenruhás katona)
Azóta is vitatéma, hogy hogyan növekedett a létszám?
Egyesek szerint egy osztrák felderítőtiszt csatlakozott a sereghez, mások szerint egy olasz dezertőr volt. Egyetlen megoldás sem ad egyébként választ arra, hogy hogyan sikerült az egyenruhát szerezni a 81. katonának?
A prágai szerződés aláírása után Liechtenstein belátta, hogy felesleges pénzpocsékolás a katonaság, így két év múlva feloszlatták a sereget, amely jórészt csak a pénzt vitte - s a háborúskodás egyébként is értelmetlen.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után megszüntették a vámuniót a két ország között, s Liechtenstein Svájc felé fordult. Ez azzal járt, hogy az osztrák pénz helyett a svájci frankot fogadták el hivatalos pénznem.
Az utolsó katonai akció idején a kis ország uralkodója II. (Jó) János (a fenti képen) volt, akinek nagyapja, Beethoven patrónusának öccse, Kinsky gróf volt, de távoli rokonságban volt Viktória királynővel is.
