Bernardine-Eugénie-Désirée Clary egy marseilles-i selyemkereskedő lányaként született 1777. november 8-án. A kilencgyermekes család legkisebb lánya szülei kastélyában nőtt fel, majd szülei kolostorba adták, hogy kiváló oktatásban részesüljön. (a lenti képen Desirée)

A nagy francia forradalom idején azonban a kolostorokat fokozatosan ellehetetlenítették, majd bezárták, így hazaköltözött. Közben 1793. június 10-én egy korzikai család telepedett le Marseilles-be, akik még fontos szerepet játszanak az életében.

Néhány hónap múlva az egyik bátyját bebörtönözték, mert az apjuk (aki közben már meghalt) néhány évvel korábban egy elutasított kérelmet nyújtott be a királyhoz, amelyben nemesi címet kért. Az apa helyett most a fiút vonták felelősségre, holott a kérelmet elutasították.

Desirée ki akarta szabadítani a bátyját, de nem sikerült, így teljesen kétségbeesett, amikor egy marseilles-i haditengerészeti biztos felajánlotta a segítségét. A fiú a nem sokkal korábban odaköltözött család tagja volt, egy bizonyos Joseph Bonaparte (a fent képen).

Hazakísérte a lányt, majd másnap is meglátogatta, s a lány teljesen a bűvöletébe esett, de ez kölcsönös volt, mert Joseph megígérte neki, hogy ha nagykorú lesz feleségül veszi.

Ekkor érkezett haza azonban Toulon elfoglalásának a hőse, egy frissen kinevezett tábornok, Napóleon Bonaparte. Napóleonnak megtetszett a lány, s azt is gyorsan észrevette, hogy Desirée nővére, Julie szerelmes a bátyjába, így egycsapásra megoldotta a helyzetet: „egy jó házasságban a két házastárs egyikének engednie kell a másiknak. Te, Joseph, határozatlan jellemű vagy, és ez Désirée-vel is így van; miközben Julie és én tudjuk, mit akarunk. Szóval jobb, ha feleségül veszed Julie-t. Ami Désirée-t illeti, ő az én feleségem lesz."

Nagy ellenvetés nem lehetett, mert 1794. augusztus 1-én Julie Joseph felesége lett, míg Desiréet 1795. április 21-én hivatalosan is eljegyezte Napóleon. Ez utóbbinak a lány anyja nem örült, hiszen "már elég egy Bonaparte a családomban”

1795 júliusában azonban Desirée elkísérte sógorát és nővérét Genovába, ahol Joseph diplomáciai feladatot kapott, így egy ideig nem találkozott Napóleonnal. Közben azonban a férfi Mme Tallien párizsi szalonjában megismerkedett Joséphine de Beauharnais-val, aki az első pillanatra elbűvölte. (a képen Napóleon és Joséphine)

Hosszú töprengés után, amelyet több levele is bizonyít, végül lemondott a marseilles-i lányról, s egy 1795. szeptember 6-án kelt levelében hivatalosan is felbontotta az eljegyzést. Desiréa anyja tudomásul vette a döntést (talán még örült is), de a lány makacs és haragos volt, hogy egy "öregasszony" elvette tőle a szeretet férfit.

Napóleon eközben 1796. március 9-én feleségül vette Joséphine-t, Desirée anyja pedig meghosszabbíttotta a genovai, majd római tartózkodást.

Rómában aztán Desirée megismerkedett Léonard Duphot dandártábornokkal, aki hamarosan feleségül kérte, s éppen Napóleont kérte meg az ügye támogatásával. A volt jegyes még örült is neki, hogy sínre rakhatja a kapcsolatot, azonban közben Duphotot a pápa katonái megölték. A gyilkosságnak Desirée is a tanúja volt, s gyorsan Párizsba menekül, ahogyan a sógora családja is. Ez a gyilkosság viszont okot adott a franciáknak, hogy csapatokat küldjenek Rómába. (a képen Duphot meggyilkolása)

Párizsban aztán sokan ostromolták a lányt házassági ajánlatokkal, de az igazi végül Jean-Baptiste Bernadotte lett, akivel 1798 júliusában találkoztak először. Igazi szerelem volt az első látásra, s Bernadotte szívből gyűlölte Napóleont is.

Nem is vártak sokat, hanem 1798. augusztus 17-én a francia tábornok feleségül vette a Desirée-t, s alig egy év múlva megszületett a fiúk, Oscar. (a lenti képen)

A francia tábornok aztán a sors szeszélye folytán svéd trónörökös lett, majd a király halála után svéd és norvég király, ahogyan később egyetlen fia, Oszkár is királlyá vált.

Desirée így, bár nem vált francia császárnévá, de svéd és norvég királyné lett, majd férje halála után a fia, majd fia halála után unokája mellett anyakirályné.

djp