Az 1848-as szabadságharc kitörése után néhány hónappal került a trónra a 18 éves Ferenc József, miután V. Ferdinánd a család nyomására lemondott. Anyja, Zsófia főhercegné nyomására, apja, Ferenc Károly főherceg is lemondott a trónról, így kerülhetett oda a fiatal fú.

Másfél éves küzdelem és az orosz cár segítsége nyomán végül vérbe fojtották a szabadságharcot, de a magyar közvélemény a véres megtorlások miatt nem nézte jó szemmel a császár tevékenységét. Ekkor leginkább a passzív ellenállást választották, amely olykor aktívba csapott át.

Ennek egy megnyilvánulása volt egy szabósegéd merénylete az uralkodó ellen. Persze a merényletek nem voltak ritkák abban a korban, hiszen Ferenc József kortársa, Viktória több merényletet is túlélt, sőt valójában nem is sérült meg komolyabban.

Ez a merényletet azonban Bécsben történt, ahol nem számítottak rá.

1853. február 18-án a császár éppen egy katonai felvonulást tekintett meg, s ebéd után sétálgatott a bástyasétányon, amikor Libényi János csókavári szabósegéd megtámadta. Libényi az aradi kivégzések idején Aradon szolgált.

Az egyik bástya mellett egy jól öltözött, de ismeretlen fiatalember üldögélt a padon, Libényi János. A császár a bástyafal mellvédjéhez lépett, hogy megtekintse az újoncszázad gyakorlatozását. Libényi ekkor felugrott, a kabátja alól egy kést kapott elő és a késsel támadta meg, s szúrta nyakon a fiatal uralkodót. Ferenc Józsefet megvédte a kikeményített, magas gallér és a segítségére siető Maximilien O'Donnel őrnagy, valamint Josef Ettenreich bécsi mészáros is. A császár a támadástól megtántorodott és a földre roskadt, de a merénylőt közben leteperték, így nem tudott újra szúrni.

Az uralkodó a saját lábán jutott el Albrecht főherceg közelben álló palotájához, ahonnan a Burgba szállították. A seb nem volt életveszélyes, de a támadás így is súlyos sérülést okozott a császárnak és sokáig attól tartottak az orvosai, hogy megvakul.

A merénylő öt nappal később a haditörvényszék előtt azt vallotta, hogy "elhatároztam, hogy hazámat a mostani szolgaság alól más módon, mégpedig a császár meggyilkolása által fogom felszabadítani”. Újabb öt nappal később már fel is akasztották.

A Wiener Zeitung még a merénylet délutánján, alig három órával később különszámban adott hírt az esetről:
„Apostoli királyunk legszentebb személye ellen épp az imént követtek el aljas merényletet. Őfelségét délután fél 1-kor, a Kärtnerthor közelében fekvő bástyánál tett sétája során alattomos módon hátulról támadta meg egy bizonyos személy, és egy konyhakéssel megsebesítette tarkóján.
Az orvosok nyilatkozata szerint a sebesülés nem életveszélyes. Őfelsége szárnysegédje a helyszínen azonnal elfogta a gyilkost. Őfelsége szerencsés megmeneküléséért ma este 6 órakor Te Deum-ot tartanak a Stephanskirche-ben.
Orvosi jelentés
A mai napon aljas módon Őfelsége tarkóján ejtett szúrt seb szerencsére nem ért létfontosságú szerveket. A sebesülést követő megrázkódtatással és szövődményekkel azonban még mindig számolni kell. Őfelsége általános állapota kielégítő.”

A nyakszirten szúrt császár megmenekülésének örömére este hat órára hálaadó szentmisét celebráltak a Szent István-dómban, ahol a császári család tagjai is megjelentek.

A merénylőt kivégezték és széleskörű nyomozás indult a lehetséges cinkosok után. A társait, ismerőseit mind megvizsgálták, ki hol tartózkodott a merénylet idején, tartottak-e kapcsolatot a merénylővel, s ha igen, milyet. A vizsgálat az egész országra kiterjedt, s egykori tanonctársait az ország minden szegletéből Budára vitték kihallgatásra. Nagykőrösi, miskolci, hódmezővásárhelyi vagy isaszegi tanoncok kihallgatása történt meg. Vajbel József és Misits János 20-20, Lassakiewitz József 15 év kényszermunkát kapott büntetésként felségárulásért.

A magyarok egy része örült a merényletnek, más része örült, hogy az uralkodó túlélte. Magyar, német és latin nyelvű jókívánságok érkeztek Bécsbe és a császár lassan felgyógyult, maradandó károsodás nélkül túlélte a merényletet. Olyannyira túlélte, hogy még több mint hat évtizedig uralkodott.

djp