A waterloo-i csatavesztés után a győztes nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy a legyőzött császárnak távoznia kell Európából. A kiszemelt cél Szent Ilona szigete volt, amely többezer kilométer távolságra volt minden más szárazföldtől. A lemondatott császár 1815. október 15-én érkezett a szigetre Angliából 69 napos utazás után egy brit hadihajó fedélzetén.
A britek vérszomjas zsarnokként, az indiai nacionalisták pedig szabadságharcosként látták, de valójában mindkettő túlzás volt. A tigriseiről azonban bizton híres volt.
Az alacsony, zömök, kerek arcú ember volt, aki drágakövekkel kirakott ruhákban járt. Mindig életerős, energikus, bátor, harcias, de ugyanakkor kegyetlen is volt, aki apjától (Haidar Ali) örökölte a trónt, miután apja letaszította az addigi dinasztiát.
Nagy Katalin halála után hirtelen reflektorfénybe került az idealista, de sokszor bosszúálló Pál, aki eddig kénytelen volt elfogadni vagy inkább eltűrni anyja uralkodását. Sokan megkérdőjelezték törvényes származását, de mivel nagyon hasonlított apjára, III. Péterre, így feltehetően Romanov volt.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc vitathatatlanul egyik legszínesebb személyisége volt Petőfi Sándor, aki a XIX. századi, de talán az egész magyar irodalom egyik legnagyobb és legismertebb egyénisége volt. (a képen Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor Debrecenben)
A Petrovics Sándor néven született költő édesanyja, Hrúz Mária szlovák származású, édesapja pedig szerb vagy szintén szlovák származású volt, ő azonban magyarnak tartotta és vallotta magát.
Arany János szerint Hrúz Mária csak asszonykorában tért át a magyar nyelv használatára, s bár „nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte”.
A közvélekedés szerint az utolsó orosz cár II. Miklós volt, akit öt gyermekével és feleségével, Alice hesseni nagyhercegné lányával, s egyben Viktória királynő unokájával, Alekszandra Fjodorovna orosz cárnéval (a képen) együtt, kegyetlenül kivégeztek 1918. július 17-én.
A cárné évtizedekkel korábban unokatestvérét, Viktor Albert brit trónörököst utasította vissza az akkor még nagyherceg Miklós kedvéért. Miklós 1894-ben lett orosz cár, majdnem az utolsó - de nem egészen.
Ferenc József édesanyja Zsófia hercegnő, I. Miksa bajor király lánya volt, aki 19 éves korában ment férjhez (dinasztikus okokból) az utolsó német-római, s egyben első osztrák császár legkisebb fiához Ferenc Károly főherceghez. (a képen Zsófia hercegnő)
Ferenc császárnak egyébiránt összesen 13 gyermeke született, s a második legnagyobb lánya, Mária Lujza volt I. Napóleon francia császár második felesége, aki az egyetlen törvényes gyermeket szülte a francia uralkodónak.
Albert Viktor herceg, Viktória királynő legnagyobb fiának, a később VII. Edvárd angol királynak a legnagyobb fia volt, aki rövid élete alatt eléggé mozgalmas szerelmi életét élt - bár volt kitől tanulnia.
Albert Edvárd walesi herceg és Alexandra hercegnő legnagyobb gyermekeként született 1864. január 8-án, két hónappal a normál születési idő előtt a Frogmore House-ban. Nevét a királynő kívánságára kapta, ahol az Albert a néhai Albert hercegre emlékeztette, a Viktor pedig a Viktória férfi megfelelője volt. A herceg apja után a második volt a trónörökösi sorban.
Az 1848-as szabadságharc kitörése után néhány hónappal került a trónra a 18 éves Ferenc József, miután V. Ferdinánd a család nyomására lemondott. Anyja, Zsófia főhercegné nyomására, apja, Ferenc Károly főherceg is lemondott a trónról, így kerülhetett oda a fiatal fú.
A számos szerelmi kaland mellett, 1815 januárjában feleségül vette a kitűnő matematikust, Anna Isabelle Millbanke-et, aki hamarosan teherbe is esett, s születendő lányuk, Ada Lovelace, később a programozás úttörője lett. Közben azonban felesége hűtlenségen kapta (újra a féltestvérével), így beadta a válókeresetet, sőt vérfertőzés vádjával fel is jelentette. Augusta Leigh Medora nevű lánya feltehetően Byron törvénytelen gyermeke volt.
Giovanni Battista Bugatti, a pápai állam hivatalos hóhéra, 1779. február 6-án született Anconában, a mai Olaszországban. Ő volt a leghosszabb ideig szolgálatot teljesítő hóhér a pápai állam történetében, hiszen 1796. március 22-től egészen 1864. augusztus 17-ig látta el hivatalát, összesen 68 évig és 148 napig, s közben 514 személyt végzett ki. Maga a hóhér 516 főt tartott nyilván, de az egyik foglyot lelőtték, a másikat pedig egy segédje végezte ki. (Nem sokkal a nyugdíjazása után, 1868. november 24-én volt az utolsó kivégzés a pápai államban, ahol utódja, korábbi segédje, Vincenzo Balducci volt.)
