Nagy Katalin halála után hirtelen reflektorfénybe került az idealista, de sokszor bosszúálló Pál, aki eddig kénytelen volt elfogadni vagy inkább eltűrni anyja uralkodását. Sokan megkérdőjelezték törvényes származását, de mivel nagyon hasonlított apjára, III. Péterre, így feltehetően Romanov volt.

Nagy Katalin cárnő megreformálta a katonai egyenruhákat, s olcsó, kényelmes, praktikus öltözékeket vezetett be, amelyet Pál felváltott drága és népszerűtlen egyenruhákra, amelyek az általa áhítattal nézett porosz egyenruhákra hasonlítottak. Talán azt képzelte magáról, hogy ő Nagy Frigyes, s folyamatosan különböző felvonulásokat tartatott a hadseregben, s elrendelte, hogy a katonai parádék minden reggel kerüljenek sorra, időjárástól függetlenül. Ő maga felügyelte a szabályok betartását, s aki hibázott, azt személyesen ítélte korbácsbüntetésre.

A döntései átgondoltságát jól mutatja, hogy egy ízben megparancsolta egy gárdaezrednek, hogy vonuljanak Szibériába, majd amikor tíz mérföldnyit megtettek, akkor meggondolta magát és visszarendelte őket.

Kifejezetten nem kedvelte anyja leghíresebb szeretőjét Grigorij Patyomkint, amelyet cárként úgy mutatott ki, hogy a már elhunyt Patyomkin a csontjait kiásatta és szétszóratta.

Gyermekkorától lenyűgözve olvasta a máltai lovagrend történetét, így nagyon haragudott, amikor Napóleon 1798 júniusában elfoglalta Málta szigetét. Főként mert egy évvel korábban a lovagok a Rend védelmezőjévé tették, amiért Szentpétervárra helyezte a székhelyüket. Egy év múlva már nagymester is lett a rendben.

Közben Nelson vezetésével a britek megtámadták a franciákat, s két évvel később el is foglalták Máltát, de nem adták vissza a lovagrendnek. Pál megharagudott a britekre, s bosszúból el akarta foglalni a brit fennhatóság alá tartozó Indiát, ahol akkortájt (a napóleoni háborúk miatt) kevés brit katona volt.

Jól érezte, hogy merényletet terveznek ellene, amely a legfelsőbb körökben szerveződött, s amelyet azonban az  egyik szervező halála késleltetett. Az összeesküvést Nyikita Panin alkancellár, Pjotr ​​Petrovics Palen, Szentpétervár főkormányzója (a fenti képen), Platon Zubov, Nagy Katalin utolsó kedvence vezették, de legalább 200-300 fő vett részt benne.

1801. március 21-én a cár magához hívatta Palent és egy tervezett merényletről kérdezgette, aki azonban megnyugtatta, de azonnal Sándor cárevicshez ment, hogy jelezze számára, hogy a cár értelmetlen és veszélyes rendeleteket készül bevezetni a családtagjai ellen is, valami nincs rendben vele. A cárevics beleegyezett, hogy apját lemondassák, de csak azzal a feltétellel, ha nem esik bántódása.

A merényletre végül 1801. március 23-án éjjel került sor Pál egyik újonnan épített palotájában. A merényletről valószínűleg Sándor cárevics is tudott, s feltehetően március 23-án éjszaka ő juttatta be a merénylőket a palotába. Ő azonban csak úgy tudta, hogy csak le akarják mondatni az apját. A merénylőknél valóban volt egy lemondó nyilatkozat. Aztán kissé másként alakult. (a Mihajlovszkij-kastély a képen)

Egy csapat (összesen 12 fő) kissé italos katonatiszt éjjel egy óra körül berontott a cári hálószobába és kirángatták a függöny (vagy spanyolfal) mögül a cárt. Alá akarták vele íratni a lemondását, de Pál erre nem volt hajlandó. Nyikolaj Zubov egy karddal (más források szerint egy tubákos szelencével) megütötte, majd megfojtották egy zsineggel (más források szerint egy sállal) és eközben brutálisan megverték.

A cár halála után Zubov azzal lépett be a trónörökös nagyherceg, Sándor szobájába, hogy "Ideje felnőni! Menj és uralkodj!".

Sándor teljesen elképedt, amikor meglátta apja holttestét, s amikor az anyja csak annyit mondott neki, hogy "Gratulálok neked, cár vagy." eszméletlenül esett össze. Nemsokára magához tért, s azt tapasztalhatta, hogy az anyja nem engedelmeskedik a parancsainak. Reggel hat óra tájban azonban Maria Fedorovna is megtört és fiának engedelmeskedve távozott a Téli Palotába.

Sándor cár  nem büntette meg a merénylőket, s majdnem negyed évszázadig uralkodott. A britekkel nem hadakozott tovább, s mivel ő volt a keresztapja, róla kapta Viktória királynő az "igazi" keresztnevét, - Alexandrina.

Némi magyar vonatkozása is van az ügynek, hiszen I. Pál legnagyobb lánya, Nagy Katalin legkedvesebb unokája, Alekszandra Pavlovna volt, aki a legmagyarabb Habsburg, József nádor első feleségeként a piros-fehér-zöld zászlót javasolta bevezetésre a magyaroknak. A nagyhercegnő apja előtt néhány nappal, 1801. március 16-án, alig tizennyolc éves korában, gyermekágyi lázban hunyt el.

djp