Franciaország hadtörténetének az egyik legszégyenteljesebb eseményére került sor 1870. október 27-én, amikor Francois Achille Bazaine marsall egyetlen lövés nélkül átadta a 180.000 fős hadseregét az ellenségnek Metz ostrománál.

Bazaine serege nem sokkal korábban vereséget szenvedett a gravelotte-i és mars-la-tour-i csatákban, majd Metz-be vonult és a 70 napos ostrom alatt egyszer sem próbáltak komolyan kitörni. Augusztus 31-én a túlerőben lévő franciák megpróbáltak kitörni, de a kezdeti sikerek ellenére másnap visszaverték őket a poroszok. Ezután hetekig meg sem próbálkoztak a kitöréssel.

Mindez azért volt kissé furcsa, mert Bazaine rendelkezésére állt 150-200 ezer jól képzett és harci tapasztalattal rendelkező katona, míg a porosz hadsereg alig 134.000 főből állt.

Október 7-én ugyan volt még egy kitörési kísérlet, amikor 23.000 francia katona próbált a blokádon áttörni, de nem sokra jutottak.

Metzben eközben gyorsan fogytak az élelmiszerkészletek, s Bazaine mégsem csinált szinte semmit 20 napon keresztül. Ehelyett október 20-tól elkezdték a harci lovak levágását és a lóhús főzését az élelmiszerhiány miatt. Összesen 20 ezer lovat öltek le.

Ennek eredményeképpen parancsolta Bazaine a csapatainak a fegyverük letételét, ő maga pedig átadta kardját von Kummer porosz tábornoknak.

Az akkor még közel 180 ezres seregből a poroszok 150 ezer főt szinte azonnal internáltak, a betegeket és sebesülteket pedig szabadon engedték. Bazaine Kasselbe került.

Metz épületeire október 29-én került fel a porosz zászló. A porosz hadsereg talán leghíresebb katonája Friedrich Nietzsche volt, aki akkor még felcserként szolgált, s az ostrom alatt átesett a diftérián és a vérhason is.

A fegyverletétel híre megdöbbenést okozott Franciaországban, s Léon Gambetta, aki kikiáltotta a Harmadik köztársaságot, így fogalmazott:

"Metz kapitulált. Egy tábornok, akire Franciaország még Mexikó után is számított, csak több mint 100 000 védőt emelt ki a Nemzetből. Bazaine marsall elárult minket. Ő tette magát Sedan ügynökévé, a támadó bűntársává, és az őrsereg közepén egyszerűen csak 120 000 harcost, 20 000 sebesültet, fegyvereket, ágyúkat, Franciaország zászlóit és legerősebb fellegvárait, a szűz Metz-et juttatta el nekik, anélkül, hogy bármit is tett volna."

Bazaine 1871-ben tért haza a fogságból, ahol szinte luxuskörülmények között tartották III. Napóleon császárral együtt. Hazatérése után azonban hazaárulás vádjával bíróság elé állították és halálra ítélték, de figyelembe véve a korábbi érdemeit a halálbüntetést 20 évnyi börtönre változtatták. A bírók egyhangúlag írtak önszántukból kegyelmi kérvényt MacMahon marsallnak.

Victor Hugo (a fenti képen) megjegyezte: "Mac-Mahon felmenti Bazaine-t. Sedan mossa Metz-et. Az idióta megvédi az árulót."

Sainte-Marguerita szigetére vitték politikai foglyok közé, ahol egy magánzárkában helyezték el. Ez egy eléggé biztonságosnak hitt börtön volt, hiszen két évszázad alatt senkinek sem sikerült megszöknie, de ez a 62 éves és elhízott Bazainnek 1874. augusztus 9-én éjjel sikerült. (Egyesek szerint egy titkos paranccsal engedték szabadon)

A marsall ezután Spanyolországban telepedett le, ahol XII. Alfonz kormánya tisztelettel bánt vele, s még 15 évet élt, mielőtt 1888 szeptember 23-án holtan találták a szállásán.

Az elveszített Metz pedig az időközben kialakult Német Birodalom része lett az egész Lotaringia tartományával együtt - legalábbis II. Vilmos és a német császárság bukásáig.

djp