Byron tehát Newstead ura és Rochdale hatodik bárója lett.
Egyes feljegyzések szerint, amikor először szólították az iskolában "lord Byron"-nak, elsírta magát. Ettől kezdve már másként élhette az életét, s tanulmányait az Aberdees Grammar School után a 1801-tól a Harrow Schoolban folytatta egészen 1805-ig. Itt tagja volt az iskolai krikett csapatnak, s mindent megtett azért, hogy születési rendellenességét elfedje.
Tanulmányait a Cambridge-i Egyetememen folytatta a Trinity College tagjaként, ahol bár voltak kisebb-nagyobb botrányai, kitűnő minősítéssel végzett. Ekkor jelentek meg első verseskötetei (1806 - Múlandó versek, 1807 - A tétlenség órái) amelyekkel sok barátot, sőt szeretőt is szerzett magának. Olvasóit magával ragadta a stílusa. Igaz az első versét már 1800 körül megírhatta, amely egy szerelmes vers volt az unokatestvéréhez, Margaret Parkerhez. Persze egy másik unokatestvére is megjelent a romantikus képzeletében, Mary Duff.
Szenvedéllyé vált, ha botrányt okozhatott, s féktelen, vad természete miatt a komoly, politikai újságok minden oldalról támadták. Az Edinburgh Review kritikusa is hevesen támadta, amelyre Byron egy költeménnyel válaszolt, amelyet Alexander Pope stílusába írt meg „Angol dalnokok és skót kritikusok" címmel. Ebben a legismertebb írókat és költőket parodizálta, tette nevetségessé.
Megszámlálhatatlan szerelmi viszonya volt, amelyekből számos (vagy talán számtalan) gyermeke is született. Az átlagemberek azonban akkor estek igazán sokkba, amikor féltestvérét (vagy mostohatestvérét?), apja első házasságából származó Augustát ejtette teherbe. Hercegnők, színésznők, kurtizánok - bárki megismerhette közelebbről, de közben azonban egyre nyilvánvalóbb volt a biszexualitása is.
1809-ben elfoglalta a helyét a Lordok Házában, majd egy európai körútra indult egyik barátjával, lord Broughtonnal, s bejárták Spanyolországot, Portugáliát, Máltát, Albániát, Görögországot és Törökországot is. Ez abban a korban megszokott volt ugyan, de akkortájt fél Európa egy Bonaparte Napóleon nevű korzikai káplárból lett francia császárral hadakozott, így némileg mégis meglepőnek tűnt. Levelezése alapján ennek az utazásnak az egyik célja a homoszexuális kapcsolatok létesítése volt, de közben írta meg a Childe Harold című elbeszélő költeményét, amely 1812-ben világhírűvé tette.
Az első kiadás három nap alatt elfogyott, s ünnepelt költővé vált szinte azonnal.
Persze az utazás alatt nemcsak a fiúkkal, hanem rengeteg nővel is volt szerelmi viszonya, s ekkortájt történt (legalábbis egy anekdota szerint) hogy a török katonák ki akartak végezni egy lányt, akinek csak annyi bűne volt, hogy kereszténnyel hált. Zsákba varrva akarták a tengerbe fojtani, de Byron lefizette a török katonákat. A zsákot kinyitva azonban döbbenten látta azt a lányt, akivel ő maga feküdt le korábban - vagyis őmiatta akarták kivégezni.
Közben 1810. május 3-án átúszta a Hellespontos-szorost Európából Ázsia felé, egyszerűen csak mert kihívásnak érezte.
Főnemesként a parlament tagja is volt, így amikor 1811. július 11-én visszatért Angliába, amellett, hogy megjelentette a Childe Haroldot, két híres beszédet is mondott a parlamentben. Ebben a luddita géprombolókról és az ír népről beszélt. Soha nem beszéltek még ilyen merészen, tiszteletlenül és álmodozóan a Lordok Házában, ahogyan ő tette. Egy csapásra híres, sőt hírhedt lett ezzel is.
A java pedig még csak most következett ...
