A Csendes éj talán a leghíresebb és legnépszerűbb karácsonyi dal, amely eredetileg német nyelven íródott, s a Salzburg melletti oberndorfi Szent Miklós templomban 1818 karácsony estéjén (egyik forrás szerint december 24-én másik szerint december 25-én) csendült fel először Conrad Franz Xaver Gruber, egy szegény takács fia és Josephus Franciscus Mohr vagyis Jozef Mohr osztrák pap előadásában.
Mohr 1816-ban írta a szöveget Mariapfarrban egy vers formájában, majd két évvel később, szenteste kérte az orgonista Franz segítségét a megzenésítéséhez, hogy gitár kísérettel is elő tudják adni.
Abban az időben a gitár csak a szórakozóhelyeken volt jellemző, így a hagyomány szerint az volt a szokatlan kérés oka, hogy a templom orgonája nem működött (állítólag az egerek rágták szét a fújtatókat). Gruber félt, hogy a híveknek nem fog tetszeni a gitárkíséret, de végül mégis beleegyezett (talán hogy az orgona hibája miatt ne maradjanak zene nélkül). Karácsony napján, alig pár órával a mise előtt végzett a dallam megírásával. Aznap este ketten adták elő, miközben Mohr gitározott. A híveket meglepte a szokatlan dal, de hamar megkedvelték a dallamot. Végül csatlakozott hozzájuk a gyülekezeti kórus is, akik a versszakok utolsó két sorát megismételték.
Az eredeti kézirat elveszett, de 1995-ben találtak egy kéziratot Mohr kézírásával, amely 1823 körül keletkezhetett. Ez a legkorábbi ismert és fellelt kézirat a dalról.
Az eredeti templom már nem áll, mert az 1900-as évek elején lebontották, miután egy árvíz jelentősen megrongálta. Új templomot építettek egy biztonságosabb helyre, közel egy új hídhoz, de a lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle) és múzeummá alakítottak egy közeli házat, amelynek népszerűsége a turisták között töretlen.
Egy népszerű, de nem valós történet szerint egy orgonajavító mester 1825-ben találta meg a kottát. Mindez azért nem lehet igaz, mert Gruber élete során többször átdolgozta és kiadta a művet, s a legkorábbi fellelt Mohr-kéziratot pedig a salzburgi Museum Carolino-Augusteum őrzi. 1825-ben egyébként valóban javították az orgonát, a Fügenből származó Karl Mauracher.
Viszont a dal már 1819-ben elhangzott Fügenben a karácsonyi istentiszteleten, ahol a Rainer testvérek énekelték. Talán ez hozta meg a világhírt is, hiszen 1822. októberében a Rainer testvérek (talán) előadták ezt a dalt is a fügeni kastélyban I. Ferenc osztrák császárnak és I. Sándor orosz cárnak, akik a veronai kongresszusra menet ott időztek.
A testvérek egyébként 1824 és 1843 között számos országban (Németországban, Nagy-Britanniában vagy Oroszországban) jártak és parkokban, fogadókban csakúgy, mint szalonokban, koncerttermekben vagy színházakban énekeltek.
Mellettük a szintén ismert Strasser testvérek is többször előadták. Tőlük hallotta Francz Alscher a lipcsei katolikus diaszpóra orgonistája és kántora, akinek a kérésére 1831-ben a pleissenburgi katolikus kápolna karácsonyi miséjén is előadták. A sikerre való tekintettel 1832. január 19-én egy koncert szünetében a lipcsei Gewandhausban is elénekelték.
Az Allgemeine Musikische Zeitung február 1-jén így írt erről: „A Zillerthale-i Strasser család három kedves lányát és egy fiát (kereskedők, nem énekesek) a szünetben arra kérték, hogy az egybegyűlteknek adjanak elő néhány tiroli nemzeti dalt, amelyet olyan szeretettel tettek, hogy a terem viharos ujjongástól visszhangzott."
Ezzel el is indult a Strasser testvérek énekesi karrierje, akik utazó énekescsoportként járták az országot. A Csendes éj pedig kedvenc dala lett IV. Frigyes Vilmos porosz királynak is.
Annyira kedvelt lett, hogy szinte már népdalnak számított, s a hírek szerint 320 nyelvre vagy dialektusra fordították le és ma is óriási népszerűségnek örvend.
A legismertebb felvétel talán Bing Crosby 1934-es kislemezes változata, amely 30 millió példányban kelt el, de 1941-ben együtt énekelte Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill angol miniszterelnök a Fehér Ház kertjében.
A történelem viharában azonban egy 1914-es előadás a legmeghatóbb, amikor a német és brit katonák együtt énekelték az első világháborút megszakító karácsonyi béke idején.
