A Lewis és Clark expedíció a 19. század egyik legnagyobb expedíciója volt az újonnan alakult Egyesült Államokban, amelynek célja az volt, hogy átkeljen a franciáktól újonnan megszerzett nyugati területeken.

A függetlenségi háború megnyerése után elsősorban az új ország megerősítését tűzték célul, majd a nyugati terjeszkedés is szóba került. Nyugaton azonban az angolok ellen szövetséges franciáknak voltak hatalmas birtokaik, így ez kissé nehézkes volt.

Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezője az 1780-as években Franciaországban képviselte az új államot, s éveken keresztül számos beszámolót ismert meg a nyugati határvidéket felfedezők leírásai alapján. De előszeretettel forgatta a nem sokkal korábban tragikus körülmények között elhunyt James Cook művét is, és más ismert utazókét is.

A függetlenségi háború után az amerikaiak ellenőrizték a Mississippitől keletre és New Orleanstól északra fekvő területeket, míg a folyótól nyugatra fekvő területeket Spanyolország szerezte meg a hétéves háborúban.

Jefferson félt attól, hogy a meggyengült spanyolok helyett más ország szerzi meg a területeket, főként amikor a spanyolok 1798-ban visszavontak egy amerikaiak számára kedvező kereskedelmi szerződést. Ráadásul a spanyolok visszaadták a területet a franciáknak egy 1800-ban kötött titkos szerződés részeként, de 1803-ig névlegesen spanyol fennhatóság volt.

Végül 1803. november 30-án átruházták a franciákra, hogy ők három héttel később, 1803. december 20-án formálisan átadják az amerikaiaknak.

Pedig Napóleon először nem akarta eladni a területet, de amikor elhatározta Nagy-Britannia megszállását, mégis az eladás mellett döntött. Ezt 1803 április 10-én közölte a pénzügyminiszterrel. Másnap a franciák felajánlották a területet az amerikaiaknak 15 millió dollárért, akik teljesen elképedtek, mert egy jóval kisebb területet akartak venni 10 millió dollárért.

Félve, hogy Napóleon meggondolja magát, már április 30-án aláírták a szerződést, s az aláírók között ott volt, a későbbi amerikai elnök, James Monroe is.

Ennek alapján Thomas Jefferson, aki akkor már elnök volt, elrendelte egy expedíció megszervezését, s ennek vezetőjévé nevezte ki Lewis kapitányt, majd William Clarckot.

Jefferson alapos ember volt, s megszervezte, hogy Lewis kapitány gyógyászati ismereteket tanuljon Benjamin Rush orvos és természetgyógyásztól, majd Andrew Ellicott, egy csillagász, a navigációs eszközök használatát tanította meg neki, Robert Patterson a szélességi és hosszúsági fokok számítását tanította neki, Benjamin Smith Barton a növény- és állatfajok leírását és preparálását, Caspar Wistar pedig a kövületek és egyéb maradványok felkutatását. Lewis kapitány egyébként is művelt és érdeklődő ember volt, Jeffersonnak pedig hatalmas könyvtára volt, amelyhez teljes hozzáférést adott a leendő utazónak.

Az amerikai pénzverde különleges ezüst érméket vert Indian Peace Medals néven, amelyeket az indián törzsek kaptak, akikkel találkoztak útközben.

Az expedíció 1804. május 14-én délután 4 órakor indult el Camp Dubois-ból, hogy aztán Clark parancsnoksága alatt felhajózzanak egy hajóval és két piroggal a Missouri állambeli St. Charles-ba, ahol találkoztak Lewis csapatával.

Clarck összesen 30 felfedezőt, míg Lewis tíz felfedezőt vitt magával.

Végül összesen 45 fő indult útnak, akik között voltak tisztek, katonák, civil önkéntesek és Clarck afroamerikai rabszolgája, York is.

djp