Minden idők legnagyobb csillagász zeneszerzője 1738. november 15-én született egy tízgyermekes családban Hannoverben, majd 1756-ban a hannoveri hadsereg (zenész) tagjaként Nagy-Britanniába vezényelték, mert a két országban közös uralkodója volt, aki Hannoverben választófejedelem, Angliában király volt, II. György néven.

Később hazatért, aztán 1759-ben újra visszatért Angliába, immár véglegesen.

Herschel hamar megtanult angolul, s Friedrich Wilhelm helyett Frederick William lett, majd letelepedett Bath városában, ahol az Octagon Chapel orgonistája lett. Kezdetben zenetanításból élt, majd zeneműveket szerzett, amelyek azonban jórészt nem maradtak fenn. 1772-ben hozzáköltözött húga, Caroline Lucretia Herschel koncerténekesnő, aztán elkezdett távcsöveket építeni és a csillagászat iránt érdeklődni, amelyben Caroline asszisztensként segítette.

Eleinte a Holdat tanulmányozta, majd a kettőscsillagokról állított össze egy katalógust.

Persze más dolgokkal is foglalkozott, így volt ez 1781. március 13-án éjszaka is, amikor a New King Street 19. szám alatti házának udvarán vizsgálódva egy különös dolgot vett észre. Az egyik égitest mozgását furcsának találta, s azt hitte új üstökösre bukkant. Nem hagyta nyugodni az eset és további megfigyeléseket is végzett, miközben barátokkal és kollégákkal is beszélt az esetről. Többféle módon is megvizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy nem csillagot vagy üstököst lát, hanem egy eddig ismeretlen bolygót, amely a Szaturnusz pályáján túl volt látható.

Mindez azért volt igazán nagy eredmény, mert az ókor óta nem fedeztek fel új bolygót, s ez a dicsőség éppen egy műkedvelő csillagásznak és húgának jutott.

Herschel, aki sokra tartotta III. György angol királyt, az új bolygót 'Georgium Sidus'-nak vagyis György csillagának nevezte el az égitestet. Mint felfedezőt, Herschelt illette meg a névadás joga, de persze nem okozott felhőtlen örömöt mindenkiben ez a név.

A franciák, akik mindenáron kerülni akarták a brit királyra való hivatkozást, "Herschel" néven ismerték, egy svéd csillagász pedig a "Neptunusz Nagy-Britannia" nevet javasolta. Sok más javaslat után végül az Uranus név mellett maradtak, s a tudományszerető (s ekkor még nem őrült) III. György nem haragudott meg Herschelre, hogy végül mégsem ő lett a névadó, hanem elfogadták Johann Elert Bode német csillagász javaslatát, aki az ég istenét javasolta.

Annyira nem, hogy 1781. december 7-én a Royal Society a tagjai közé választotta, s kitüntették a Társaság legnagyobb elismerésével, a Copley-éremmel. Néhány hónappal később a király évi 200 fontnyi évjáradékot biztosított a számára, amelyért cserébe távcsöves bemutatókat kellett tartania a királyi családnak - igény szerint, vagyis Királyi csillagász lett. A húga érdemeit dicséri, hogy 1787-tól tudományos segésmunkatársként 50 fontnyi évjáradékot kapott.

Ez lehetővé tette a számára, hogy a hobbijának éljen, s számos csillagászati eszközt készített, amelyek a legkitűnőbbek voltak a korban. A legismertebb csillagászok keresték a távcsöveit, s több mint 400 darabot készített. Ahogyan a szintén tudós Caroline írta "Sajnálom, szinte minden helyiséget műhellyé alakított; egy mesterember, aki csöveket és állványokat készít a szalonban mindenféle leírással."

Nem hagyott fel a felfedezésekkel sem, hiszen saját távcsövével fedezte fel az Uránusz két holdját (Titánia és Oberon), valamint a Szaturnusz két addig ismeretlen holdját (Mimas és Enceladus).

Közben felfedezte magának Mary Pittet is, akit 1788. május 7-én feleségül vett, majd három év múlva megszületett egyetlen gyermekük, John Herschel, aki a korszak egyik legnagyobb matematikusa és csillagásza lett, sőt akinek a nevéhez (tudtán kívül) a XIX. század egyik legnagyobb átverése is fűződött.

Sok más felfedezése után 1816-ban lovaggá avatták, és fontos szerepet játszott a Royal Astronomical Society megalapításában, s a csillagvizsgálójában is hunyt el, 1822. augusztus 25-én.

djp