A párizsi Köztársaság Színházban Joseph Haydn egyik oratóriumának első francia előadását tartották 1800. december 24-én. A Teremtés című mű éppen a nyitótételénél tartott (' A Káosz ábrázolása') amikor valóban káosz keletkezett, mert az épületen kívülről egy hatalmas robbanás hallatszott.

A robbanás oka egy házi készítésű bomba volt, amelyet Bonaparte Napóleonnak szántak.

Napóleon ekkor már egy éve a Francia Köztársaság első konzulja volt, aki a belső rend és egység helyreállítására törekedett. Olyan reformokat vezetett be az oktatásban és pénzügyekben, amellyekkel sok ellenséget is szerzett.

Azok a jakobinus radikálisok, akik lojálisak voltak a Napóleon előtti kormányhoz, őt a forradalom árulójának tartották, míg a royalisták a Bourbon-uralom visszaállítására törekedtek.

Emiatt aztán Napóleonnak merényletekkel és összeesküvésekkel kellett szembenéznie. 1800 októberében négy jakobinusnak hitt férfi késsel felfegyverkezve akarta leszúrni az Operában, de elfogták és később kivégezték őket. Ez az első konzult óvatosságra intette, de karácsony lévén egy kis kulturális élményre vágyott, így ahogyan a sajtó is bejelentette, 1800 december 24-én részt akart venni az oratórium francia bemutatóján. (a képen Haydn)

Erre az estére tervezte azonban a saját bemutatóját Georges Cadoudal, a Chouans nevű királypárti lázadósereg egykori vezetője is. A seregét Napóleon már legyőzte az éven, de nem semmisültek meg teljesen.

Cadoual három társát is bevonta a terveibe Pierre Robinault de Saint-Régent-et, Joseph Picot de Limoëlant és François-Jean Carbont, s az elsődleges céljuk az volt, hogy megöljék Napóleont, mert akkor (véleményük szerint) a Bourbon-dinasztia újjáéledhet. Persze a korban nem volt szokatlan az uralkodók és vezetők elleni merénylet.

Carbon december 17-én vásárolt egy kis kocsit és egy lovat egy párizsi gabonakereskedőtől, majd egy héttel később, alkonyat körül Limoëlan és Carbon kihajtotta a szekeret egy város szélén álló épületből és a Párizs központjában álló Porte Saint-Denis diadalívhez hajtottak. A kocsin egy nagy boroshordó volt, amelyben 200 fontnyi puskapor és éles kavicsok voltak, amelyet házi készítésű gyújtószerkezettel láttak el.

Az első konzul útvonala ismert volt, hiszen minden alkalommal ugyanazt az utat járta be, a hintója elhagyja a Tuileries-palotát, átkel a Place du Carrousel téren, és a Rue Saint-Nicaise mentén balra fordult. Robinault a lovat és a szekeret Saint-Nicaise végébe állította le, s törmeléket, valamint köveket pakolt köré, mintha elromlott volna.

A kocsi részben elzárta az utat. A kocsin lévő hordót, s ezzel a bombát szalmával, szénával és egy zsákkal fedték el. Limoëlan a Place du Carrouselen várakozott, hogy figyelje mikor indul el az első konzul a palotából a kíséretével. Amikor a konvoj elindul, jelt ad a többieknek, s Robinault meggyújtotja kanócot, hogy néhány másodperc múlva felrobbanjon a bomba.

Annak érdekében, hogy a kocsi biztosan ne mozduljon el, Robinault felfogadott egy 14 éves lányt, Marianne Peusolt, akinek annyi dolga volt, hogy a ló gyeplőjét tartsa, hogy ne induljon el.

Az első konzul programja kissé változott azonban, mert Napóleon felesége, Josephine eléggé sokáig készülődött, s emiatt Napóleon (legalábbis Jean Rapp tábornok szerint) idegessé vált. Hamarosan úgy döntött, hogy Josephine nélkül indul útnak, s három tábornokával szállt be a hintójába, Josephine pedig később követte a lányával, Hortense-zel, Rapp tábornokkal és Napóleon nővérével, Caroline-nal.

Mivel Napóleon hintója gyorsabban ment a szokásosnál, s ott hagyta a kíséretet, hirtelen bukkant fel, ezért Limoëlan nem tudott időben jelzést adni Robinaultnak. Eközben Napóleon egyik kísérője, aki látta, hogy egy szekér van az útba, igyekezett helyet készíteni az érkező hintónak. Némi kavarodás alakult ki, s Robinault szerint az egyik ló meglökte, s elveszítette a szeme elől Limoëlant, így csak másodpercekkel később gyújtotta meg a késleltetőt.

Emiatt aztán a bomba túl későn robbant fel, s az első konzul hintója már messze járt, csak az ablakai sérültek meg a robbanástól. Josephine hintója éppen a palota kapujánál járt, amikor a robbanás történt, s az ő hintójának az ablakai is betörtek, de csak egy üvegszilánk sértette fel a kezét, más baja nem történt.

A kocsit húzó ló és a lovat tartó Marianne Peusol valamint tucatnyi járókelő és bámészkodó azonban nem élte túl a robbanást, s bomba közelében álló épületek is súlyosan megsérültek. A különböző beszámolók különböző változatokat mondanak az áldozatok számáról - de a halottak mellett legalább negyvenen megsérültek.

Az első konzul egy lovast küldött Josephine hintójához, aki jelezte, hogy Napóleon sértetlen, s kérte, hogy menjenek tovább. Rapp tábornok szerint Napóleon a színházban „nyugodt és kiegyensúlyozott” volt, aki végigmérte a közönséget, majd "nagyon hidegen" azt mondta a tábornoknak „A gazemberek fel akartak robbantani."

A merényletért a jakobinusokat tette felelőssé, s azt mondta Joseph Fouche rendőrfőnöknek: „Egy ilyen szörnyű bűncselekményért villámcsapásként kell bosszút állnunk. A vérnek folynia kell. Annyi bűnöst kell lelőnünk, ahány áldozat volt.”

Fouche szerint a királypártiak voltak, de Napóleon továbbra is a jakobinusokat hibáztatta - így a rendőrfőnök 130 jakobinust letartóztatott és száműzetett.

A rendőrök azonosították a gabonakereskedőt, aki a kocsi tulajdonosa volt korábban, s megtalálták az istállót is, ahol a merénylet előtt a kocsi állt. A kereskedő részletesen leírta a vásárlót, ez alapján hamar megtalálták Carbont, aki aztán feladta a bűntársait. Robinault elfogták, s Carbonnal együtt kivégezték 1801. április 20-án, de Limoëlan az Egyesült Államokba menekült. Cadoudal Nagy-Britanniába szökött. Igaz Cadoual később visszatért, hogy egy újabb összeesküvést szőjön, de végül őt is elfogták, majd 1804-ben kivégezték. Limoëlan viszont pap lett, s csak évtizedek múlva halt meg.

Ez volt az első ismert alkalom, amikor egy bombát használtak egy merénylethez - néhány évtizeddel később aztán egy orosz cár áldozata is lett egy bombának.

djp