III. György király legkisebb gyermeke, Amelia hercegnő 1783. augusztus 7-én született a királyi pár 15. gyermekeként.

Születését beárnyékolta, hogy nem sokkal korábban hunyt el két legkisebb bátyja, Octavius és Alfred, akik a himlőoltás áldozatai lettek. Ebbe a felzaklatott családi körbe érkezett a kislány, aki valamelyest vigaszt nyújtott a szülőknek az őket ért veszteségért.

Mindez persze nagy nyomást is helyezett a gyönyörű kislányra, akitől mindenki azt várta, hogy tökéletes és ragyogó legyen, amilyen bátyja, Octavius volt halála előtt. Az apa, aki szinte eszét vesztette két kisfia halála után, minden szeretetét lánya felé fordította, bár ez mint utóbb kiderült, az elméjét is megzavarta.

Amelia legkisebb élő testvére is hat évvel volt idősebb nála, míg legidősebb bátyja, a walesi herceg, a későbbi IV. György már 21 éves volt a születésekor.

Mindezek mellett a kislány már hároméves korában "illedelmes és méltóságteljes" volt, ahogyan a királyi családot ismerő Fanny Burney fogalmazott. Hasonlóképpen idézte fel Sarah Siddons drámaíró is, aki hároméves korában találkozott a kislánnyal, aki már akkor méltóságteljesen emelte a kezét a kézcsókra.

Amelia ötéves volt, amikor a királyon újra mutatkoztak az őrültség jelei, s habzó szájjal tört-zúzott. Az imádott apa viselkedése megrémítette a kislányt.

Bár a király nem sokkal később jobban lett, a helyzet már nem lehetett a régi, a királyné gyakran távol volt a királyi udvartól, Amelia és két kisebb nővére pedig szinte teljesen elszakadt a testvéreitől. A szülők ekkor már jórészt levélben kommunikáltak.

Az elszigeteltség a lányoknak sem tett jót, nehezen kezelhetővé váltak, bár ez nem volt újdonság, mert amikor 1785-ben a hivatalos királyi portrék készültek, a festőnek rengeteg munkájába telt, amíg le tudta őket festeni - nem is vállalt soha többé királyi portrét.

Amelia hamar észrevette, hogy Mary nevű nővérét eszközként tudja használni, hiszen ő engedelmesebb volt. Mindezek alapján kamasz korára a "legviharosabb hercegnő"-vé vált, s közben más problémák is akadtak.

A felserdült hercegnő csodálatosan gyönyörű, telt, vörös ajkakkal rendelkező nővé vált, s a legidősebb testvére, György kedvenc húgává vált. György pedig hírhedten szélcsap, rengeteg nőt behálózó férfi volt, aki nagyon sok botrányt okozott. Walesi hercegként feleségül vette az általa gyűlölt Brunswick Carolina hercegnőt, s miután született egy lányuk - szétváltak útjaik.

Carolina, aki a maga módján nemcsak a férjét, hanem az egész királyi családot gyűlölte, Ameliával mégis kivételt tett, hiszen a varázslatos lány teljesen elbűvölte őt is, így meg kellett állapítania, hogy a "legbarátságosabb a családból".  Ez persze azért nem tetszett Amelia bátyjának sem.

A 18 évhez közeledő lányt lassan férjhez akarták adni, s látva György sikertelen házasságát, Amelia nehezen adta be a derekát.

Az apjának éppen újra őrültségi rohamai voltak, de mindenki reménykedett, hogy újra jobban lesz, akárcsak korábban, de 1801-ben komolyabbnak tűnt a helyzet - Amelia egyelőre megmenekült a házasságtól, mert mindenki mással volt elfoglalva.

A királyné sem merte szóbahozni a házasságot, mert attól tartott, hogy ez is része a király őrültségének, mert nem akarja elveszíteni a lányát is. Közben azonban más problémák is voltak.

A gyönyörű lány soha nem volt különösebben egészséges, már gyermekkorában is többször betegeskedett, de 15 éves korában megjelentek rajta a tuberkolózis jelei. Természetesen a királyi család folyamatosan figyelte az állapotát, s mindent megtett, hogy ne romoljon a helyzet, de közben a hercegnő izületi problémákkal is küzdött. Ezek miatt olyan tengerparti városokba járt, mint Worthing, gyógyító kúrákra.

1801-ben azonban, amikor apja újabb őrültségrohamot kapott a hercegnőben is megtört valami. Az egészsége egyre ingatagabb lett, s apja miatti aggódás sem tett jót neki. Újra a tengerpartra ment, ezúttal Weymouthba, s azt remélte kissé felerősödik.

Ott azonban találkozott a fiatal és lendületes Charles Fitzroy-jal, akibe egy pillanat alatt beleszeretett. Charles azonban 21 évvel idősebb volt tőle, akár az apja is lehetett volna, de Amelia teljesen belehabarodott.

A hercegnő már hamarosan házasságról beszélt kettőjük között, amely azonban az állam szemében törvénytelen lett volna, egy korábban az apja parlamentje által elfogadott törvényjavaslatnak köszönhetően.

Mindezek mellett a királyné félt ezt bejelenti a királynak, mert az állapota romlásától tartott.

Amelia eközben egyre szerelmesebb lett, s Frigyes nevű bátyjának már azt mondta, hogy ő a férjének tekinti Charles-t a szertartás nélkül is. Már úgy rövidítette a nevét, hogy AFR vagyis Amelia FitzRoy, bár nem tett hivatalos lépéseket.

Abban reménykedett, hogy a törvény egy passzusának alapján, a 25. életévét betöltve külön engedélyt kérhet a Titkos Tanácstól a házassághoz - ez ugyan még messze volt, de reménykedett. Közben persze azt is tervezte, hogy kedvenc bátyját, Györgyöt (a lenti képen) ráveszi arra, hogy támogassa az ügyét, ha király lesz.

A királyné azonban elkezdte tervezgetni, hogy férjhez adja egy unokatestvéréhez, így megoldandó az ügyet. Közben a király, aki egy időre részben visszatért az őrültségből, 1804-ben újabb rohamot kapott és nem igazán tudtak vele mit kezdeni. Sokszor kényszerzubbonyba rakták és elzárták, de tulajdonképpen tehetetlenek voltak. Lassan teltek az évek, s egyre nehezebb volt a helyzet.

1808-ba Amelia már 25 éves lett, azonban a még mindig FitzRoy után vágyakozó hercegnő kanyaróban betegedett meg. Mivel sohasem volt igazán jó erőben, hamar ágyba kényszerült, s az éppen kicsit jobban lévő király parancsára újra Weymouthba vitték.

Majdnem egy éven keresztül próbálták gyógykezelni, s az olvasás és a rövid kerti séták is teljesen kimerítették már, amikor a tuberkolózisa egyre inkább elhatalmasodott rajta.

Ekkor már túlságosan beteg volt, hogy engedélyt kérjen a házasságra, így csak magányosan szenvedett. 1810-ben, amikor már két éve folyamatosan beteg volt, a királyi családban felismerték, hogy a napjai megvannak számlálva. 

Októberben elkapott egy bakteriális fertőzést, a Szent Antal tüzét, amely miatt az arca és más testrészei vörös kiütésekkel teltek meg. A betegsége és állapotának romlása mindenkit megviselt a családban, de leginkább apját, III. György angol királyt, aki minden reggel hét órától folyamatos tájékoztatást követelt a lánya állapotáról.

Mindezt tudta Amelia is, aki érezte, hogy közeleg a vég, ezért egy gyászgyűrűt készített az apjának egy hajtincsbe beledugva. A király sírva fakadt a gyászgyűrű láttán, hiszen tudta mit akar közölni a legkedvesebb kislánya.

Néhány nap múlva aztán, 1810. november 2-án déli 12 órakor Amelia hercegnő elhunyt - éppen Edvárd nevű bátyja születésnapján, aki később Viktória hercegnő, majd Viktória királynő édesapja lett. (a lenti képen)

György bátyja azt kérte, hogy készítsék el a halotti maszkját, amely akkortájt nem volt szokás, s a királyi legenda szerint György soha nem aludt ezután sötét szobában, s még három évvel Amelia halála után zokogni kezdett, ha a húga neve felmerült.

Az apja, aki már fél évszázada ült a brit trónon vigasztalhatatlan lett, s véglegesen elveszítette a cselekvőképességét, teljesen megőrült. Olyannyira, hogy György herceg lett a régens, mert apja nem tudta ellátni a királyi feladatait sem.

A király nemsokára hallucinálni kezdett, s az ő Emily-jét hívta folyamatosan, s nem tudta elfogadni a halálát. Meggyőzte magát, hogy Amelia egy hannoveri nemes felesége lett, s messze a távolban él a családjával.

Amelie azonban nem feledkezett meg szerelméről sem, hiszen minden vagyonát ráhagyta, de a királyi család rávette, hogy mondjon le mindenről. Charles FitzRoy, csak Amelia halála után hat évvel nősült meg - talán újra, hiszen lehetséges, hogy mégis feleségül vette a hercegnőt - titokban.

djp