Mária Alekszandrovna nagyhercegnő, II. Sándor orosz cár egyetlen felnőttkort megélt lánya, két öccsével gyakran járt Németországban és Európa déli részén, így gyorsan megtanult az orosz mellett angolul, németül és franciául is. 1868 augusztusában, amikor a nagyhercegnő még nagyon fiatal volt, egy németországi családlátogatáson megismerkedett Viktória királynő második fiával, aki éppen nővérét látogatta meg, aki egyébként Mária unokatestvérének felesége volt. Az első találkozás után három évvel, 1871 nyarán újra találkoztak Heiligenbergben, s elhatározták, hogy összeházasodnak.
A gond mindössze az volt, hogy Viktória királynő a dán Dagmar hercegnőt nézte ki a fiának, aki legnagyobb fiának, a walesi herceg feleségének a húga volt, akit viszont az orosz cár is kinézett a saját fiának. Dagmar ekkortájt Európa egyik legszebb, legokosabb és legjobban öltözött személyisége volt, aki felvette a versenyt a korszak nagy szépségideáljaival - Eugénia császárnéval és Erzsébet császárnéval is - ráadásul fiatalabb is volt.
S mint tudjuk, Viktória erősen beleszólt gyermekei életébe!
A fentiek miatt mindkét családban élénk ellenkezést váltott ki a házassági terv, a cár egy év türelmi időt javasolt, a királynő pedig egyenesen ellenezte a frigyet, de végül a két fiatal győzött. Az egyeztetések 1873 januárjában folytatódtak, de az apja eközben több udvarlót is bemutatott a nagyhercegnőnek, Mária azonban nem engedett.
A cár 1873. június 29-én azt írta a naplójába: „Adjon az Isten nekik boldogságot. Az Alfréd herceggel folytatott egyeztetés után eljött, hogy megkérjen, áldjam meg őket. Megtettem, de nagyon nehéz szívvel bevallom. ”
Az eljegyzés 1873. július 11-én történt, s azt követően Alfréd táviratot küldött az édesanyjának. "Máriával ma reggel óta jegyesek vagyunk. Nem tudom elmondani, milyen boldog vagyok. Remélem, hogy áldásod nyugszik rajtunk. ”
Viktória királynő aznap azt írta a naplójába: "Elég zavarba vagyok. Mivel nem ismerem Marie-t, és tudom, hogy még mindig sok nehézség adódhat, gondolataim és érzéseim meglehetősen vegyesek, de tiszta szívemből azt mondom: "Isten áldja meg őket", és remélem és imádkozom, hogy Affie boldog legyen."
A legidősebb lányának azt írta: „Affie és Mária nagyon boldognak tűnnek, és imádkozom, hogy így folytatódjon, mert valóban nagyon kedves lánynak tűnik, aki teljes egészében az ő kedvéért (!!) megy hozzá feleségül, - kíváncsi vagyok - de ne is törődj vele. Olyan szép levelet írt nekem angolul, amelyből másnap küldök neked egy példányt. Lesznek nehézségek, késések és gondok, de ha ennyire kedves, akkor ez sok mindenben segíti."
Alfréd 1874. január 4-én érkezett Szentpétervárra az esküvőre, hiszen az orosz nagyhercegnők mindig ott kötnek házasságot. Viktória királynőt a walesi herceg és hercegnő, valamint legidősebb lánya Viktória és férje, a német koronaherceg képviselte.
Néhány nappal a házasságkötés előtt, 1874. január 18-án azt írta, hogy "Az arc nagyon tetszetős és nagyon hasonlít a fényképekhez, úgyhogy azt hiszem, szépnek kell lennie." - mivel ő sajnos nem tudott ott lenni az esküvőn, de az Osborne-házban is sokat gondolt rájuk, aznap éjszaka a Szent Katalin-érdemrendet viselte ruháján és pohárköszöntőt ivott rájuk. Alfréd azzal bízta meg Nicholas Chevalier művészt, hogy rögzítse a legfontosabb eseményeket akvarellek formájában.
A házasságkötés 1874. január 23-án megtörtént a Téli Palotában. Előbb egy ortodox szertartást hajtották végre, ahol Mária egy koronát viselt, egy vörös hárssal díszített bíbor bársony palástot és egy mirtuszágat, amelyet Viktória királynő küldött. Ezután következett az anglikán szertartás, amelyet a westminsteri püspök végzett. A nászéjszakát a Sándor-palotában töltötték, majd egy rövid nászútra mentek a Carszkoje Szeloba. Ezután indultak Angliába, ahová március 7-én érkeztek meg. Viktória aznap azt írta a naplójába: "A karomba vettem a kedves Marie-t, és többször melegen megcsókoltam. Elég ideges voltam és remegtem, olyan régóta vártam ... Kedves Marie nagyon barátságos modorú, kellemes arcú, gyönyörű bőrű és finom ragyogó szemű ... csodálatosan jól beszél angolul. "
A királynő két nappal később azt írta a lányának: "És most Marie-ról. Kedves és a legkellemesebben természetes, érintetlen és polgári; nagyon értelmes és őszinte és érintetlen, nem szép és egyáltalán nem kecses. Először fehér kalapjában azt gondoltam, hogy szebb, mint vártam, de nélküle - és azóta - szerintem kevésbé csinos, mint vártam. Az álla olyan rövid és a torkába fut, a nyaka és a dereka túl hosszú a kedves, kisgyerek arcához, bár a keble nagyon szép, de rosszul tartja magát és rosszul jár. Ő nagyon kedves velem, és nagyon jól boldogulunk - és nagyon értelmes. Nem fél egy kicsit sem Affie-tól, és remélem, hogy a legjobb hatással lesz rá."
Március 12-én Londonban is bemutatkozott a fiatal pár. Az esemény tiszteletére egy angol pék elkészítette a ma már nemzetközileg is ismert Mária-kekszet, amelynek a tetejére a hercegnő nevét nyomták.
Illetve ebből is voltak bonyodalmak - mert a cár ragaszkodott, hogy a lányát a nagyhercegnő megszólítás illesse meg Londonba, s azt is, hogy élvezzen elsőbbséget a királynő lányai és menyei előtt. Végül csak a walesi hercegnő előzte meg.
II. Sándor, aki tehát nem örült a házasságnak, tudta, hogy ki kell tennie magáért a hozomány ügyében. Ennek érdekében hatalmas összeget ajándékozott az ifjú párnak.
Mária különlegesen ritka ékszereket kapott és 100.000 fontnak megfelelő összeget, de emellett évente 32.000 fontnak megfelelő összeget kaptak. Ezek akkortájt őrületes összegek voltak.
Mindezek mellett az új vejét egy orosz gárdaezred tiszteletbeli vezetőjének is kinevezték és egy orosz csatahajót is elnevezett róla.
A házasság egyébként (elsősorban a fenti okok miatt) nem volt igazán boldog, de hét gyermekük született, akik közül hat megélte a felnőttkort is.
