Octavius volt III. György angol király és Sarolta királyné tizenharmadik gyermeke, s nyolcadik fia - ezt mutatta a neve is, amely a latin octavus szóból eredt. A herceg 1779. február 23-án született.
Ekkor még nyoma sem volt a királyon az őrültség jeleinek, bár más problémák nyomasztották, hiszen az észak-amerikai gyarmatok egy része ekkortájt szerezte meg a függetlenségét.
A kis herceg keresztelőjére éppen egy hónappal később, 1779. március 23-án került sor a St. James-palotában, ahol Frederick Cornwallis Canterbury érseke keresztelte.
A királynak ekkortájt már komoly problémákat okoztak nagyobb gyermekei, így nagyon örült egy olyan kisfiúnak, aki még nem tudott számára kellemetlen perceket szerezni.
György király, aki egyébként is nagyon családbarát és engedékeny apa volt, megkülönböztetett figyelemmel kísérte kisfia fejlődését. Octaviust minden délután 6 és 7 óra között szüleihez vitték, s egy-két órát szinte csak vele játszottak a szülei.
Octavius leginkább Zsófiát szerette testvérei közül, aki alig egy évvel volt idősebb tőle, mégis "fiának" nevezte legkisebb testvérét. Mindez leginkább azért lehetett, mert édesanyja nem sokkal születése után újra teherbe esett.
Octavius, Edvárd, Zsófia és Erzsébet egy tengerparti nyaraláson vettek részt 1780 nyarán, miközben a még kisebb herceg már éppen születőben volt.
Nem sokkal a hazatértük után, 1780. szeptember 22-én megszületett Alfréd, a királyi pár legkisebb fia.
Két évvel később azonban, 1782. augusztus 20-án a legkisebb fiú meghalt, így újra Octavius lett a legkisebb gyermek.
A király nagyon meggyászolta Alfréd halálát, de arról beszélt Horace Walpole-nak, hogy "Nagyon sajnálom Alfrédet, de ha Octavius lett volna, akkor nekem is meg kellett volna halnom."
A kis hercegről azt írták a korabeli krónikások, "nagyon engedelmesnek tartották, és olyan ritka fokú jó természettel rendelkezett, hogy mindenkinek örömet okozott vele."
Alfréd halála után fél évvel Octaviust és Zsófiát elővigyázatosságból, a londoni Kew-palotában beoltották himlővírussal, amely abban a korban nagyon ember éltét kioltotta. Ekkor még nem volt védőoltás, hiszen azt, csak 1796-ban fejlesztette ki Edward Jenner, így egy hagyományos módszerrel védekeztek. Lady Mary Wortley Montague 1716-ban Törökországban látta a hímlő ellenei védekezés egyik módszerét, a varolizációt. A himlő hólyagjából vett élő vírust egy egészséges emberbe helyezték, amely az esetek nagy részében komolyabb problémákat nem okozott. A beoltottak körülbelül 3%-a kapta el a himlőt, s közülük sokan meghaltak, de ez sokkal jobb arány volt, mint a himlő 20-40%-os halálozási rátája. A becslések szerint évente közel 400 ezer ember halt meg Európában a himlő következtében a 18. század második felében.
A kislány különösebb probléma nélkül átvészelte az oltás következményeit, de Octavius megbetegedett és 1783. május 3-án reggel 8 óra körül meghalt.
Ő volt a brit királyi család utolsó olyan tagja, amely a himlőben halt meg.
A királyné teljesen le volt sújtva kisfia halálától: "Kétszer is ugyanazt éreztem, amit akkor érzel, ha tulajdonképpen felkészülés nélkül ér egy ilyen csapás, hogy kevesebb mint negyvennyolc óra alatt, a mindig egészséges kisfiam, Octavius megbetegedett és meghalt."
A királyné helyzetét tovább nehezítette, hogy éppen legkisebb gyermekével volt állapotos.
A király teljesen összetört fia halálától. Octavius halála után egy nappal a palotában bolyongó király egy olyan szobán haladt át, ahol a királyi családról éppen festménysorozatot készítő Thomas Gainsborough festőművész dolgozott, aki az utolsó simításokat végezte a sorozaton. György király arra kérte a művészt, hogy hagyja abba a munkát és menjen haza. Ekkor azonban kiderült, hogy éppen az elhunyt kis herceg festményét fejezi be. Erre a király megtört és kérte, hogy folytassa tovább a munkát.
Egy héttel később a képet bemutatták a családnak, a nővérei pedig a láttán, teljesen összetörtek és elsírták magukat.
Egy héttel a halála után, május 10-én temették el a Westminster-apátságban, Alfréddel együtt.
A király hónapokig nem találta a helyét, s csak bolyongott a palotában. Legalább három hónapig az elhunyt fia lakosztályában lakott, s folyamatosan panaszkodott.
Néhány évvel később újabb rohamok következtében beszélgetéseket folytatott két elhunyt kisfiával, s egyik rohama alatt egy párnát nevezett ki Octaviusnak, aki akkor már öt éve halott volt.
Így kisfiainak korai halála jelentékenyen segítette az őrültség kialakulását III. Györgynél.
Apja halála után, Octavius legnagyobb testvére, IV. György király, 1820. február 11-én elrendelte, hogy a maradványaikat a windsori kastély Szent György-kápolnájába vigyék át, ahol szüleik is nyugszanak.
(Alfréd üdvözli a mennyben Octaviust egy angyal társaságában) 
