A fiatal Viktória számára Lord M. mellett Wellington hercege jelentette a támaszt. Számára a herceg volt a Brit Birodalom és ezzel együtt a királyi hatalom elsőszámú támasza, akit már kicsi korától csodált, hiszen abban a korban született, amikor Wellington legyőzte a kor talán legnagyobb hadvezérét, Bonaperte Napóleont, s hosszú (katonai) pályafutása alatt szinte minden lehetséges kitüntetést, elismerést begyűjtött.
A sokat látott idős herceg nem fűzött nagy reményeket a gyereklány trónra lépéséhez, s eleinte nem is igazán kedvelte, de még mindig jobbnak tartotta Viktória uralkodását, mint nagybátyja, Cumberland hercege lehetséges trónra lépését. Ahogyan múltak az évek, egyre inkább a szívébe lopta magát a fiatal, de egyre komolyabb királynő, aki sok tekintetben érettebbnek mutatkozott a koránál, s Wellington egyre inkább elismerte kvalitásait.