Napóleon parancsára a francia katonák 1809. július 6-án hajnali 2 és 3 óra között behatoltak a római Quirinale-palotába, hogy a pápát elrabolják.

A svájci gárdisták közel egy órán keresztül hevesen védekeztek ugyan, de a túlerő végül győzött, s a franciák elfogták VII. Piusz pápát, akit még aznap éjjel továbbszállítottak a Genova melletti Savonába.

Piusz, az 1800-as pápává választása után folyamatosan visszautasította a francia császár követeléseit, aki egyre kevésbé nézte jó szemmel a vele ellenkező pápát.

Így aztán az egyszer már bevált módszerhez folyamodott, hiszen 1796-ban az akkor regnáló VI. Piuszt már elrabolták, s Franciaországba vitték, ahol aztán három évnyi fogság után meg is halt.

Fél évnyi interregnum után az 1800. március 14-én megválasztott Chiaramonti bíboros azzal is jelezte Napóleon felé a rosszallását, hogy szintén a Piusz nevet választotta. Ebben persze szerepe lehetett annak is, hogy mivel a pápai tiarákat szintén elrabolták, őt egy papírmaséból készülttel koronázták meg a választás után egy héttel. Pár száz évvel korábban V. Károly kissé okosabban csinálta mindezt, hiszen a seregei által kirabolt Rómáról semmit nem tudott, s nagyon meg is lepődött a helyzeten - legalábbis hivatalosan. Ez is legalább annyira botrányos volt, mint az akkori pápák viselkedése. 

Napóleon végül látszólag kiegyezett a pápasággal 1801-ben, de a császárrá koronázáskor teljesen megalázta a pápát, amikor kivette a koronát a kezéből, s maga rakta fel a fejére.

Hosszú évek vitái után végül Napóleon megszállta a pápai területeket, így a pápa 1809. június 10-én a Quum memoranda kezdetű bullájában kiátkozta őt (bár nem név szerint) és követőit.

Ez valóban komolyan érintette a császári udvart, s a lázadástól félve rabolták el, s vitték aztán Piemontba. Ott a pápa azonban szervezkedni kezdett, így 1812-ben a Párizshoz közeli Fontainebleau-ba vitték, ahol szigorú őrizet alatt tartották.

Maga az út is viszontagságos volt, hiszen nem viselhette a pápai ruházatot és főként éjjel haladtak. Az Alpokon történő átkelést a pápa szervezete nehezen viselte, s alhasi fájdalmakra panaszkodott. Feltehetően bélelzáródása volt, s a magas láza mellett félre is beszélt. Annyira rosszul volt, hogy a Mont Cenis-hágónál már az utolsó kenetet is megkapta, de végül mégis megérkezett Fontainebleau-ba. 

Ott aztán 1813. január 25-én kényszerítés hatására aláírta a világi felségjogokról való lemondását, amelyet aztán pár hét múlva visszavont. Egy évvel később azonban Napóleon lemondott, éppen Fontainebleau-ban (talán nem véletlenül), így Piusz hősként, a hit védelmezőjeként térhetett vissza Rómába. A pápa végül legyőzte a nagy hadvezért. 

djp