II. Milán Obrenović herceg 1839-ben úgy irányította 26 napig Szerbiát, hogy a legtöbb beszámoló szerint fogalma sem volt róla.
Az 1819. október 21-én született herceg a szüleinek (egyes hírek szerint a) hatodik gyermeke volt, de az első fiú, aki túlélte a gyermekkort, ugyanakkor ő is egész életében beteges volt.
Hogy hányadik gyermek volt, azért nehéz kérdés, mert egyes források szerint összesen 17 terhessége volt az édesanyjának, de csak nyolc gyermek neve ismert
Az, hogy Milán életben maradt, a szülei számára mégis maga a csoda volt, szemben idősebb testvéreivel. 1830-ban apját szerb fejedelemmé nyilvánították, így ő trónörökös lett. Néhány év múlva azonban (1839. június 13-án) az apja lemondott a trónról és beteges fiát neveztette ki uralkodónak, akinek akkor olyan komoly tüdőgyulladása (mások szerint tuberkolózisa) volt, s olyan lázas állapotban volt, hogy fel sem tudta fogni mi történik körülötte.
Így egyetlen dokumentumot sem írt alá, egyetlen rendeletet sem hozott, vagyis uralkodása tulajdonképpen majdnem nyom nélküli.
Alig húszéves volt, amikor uralkodásának 26. napján, 1839. július 8-án az anyja karjai között a tüdőgyulladásban (vagy tuberkolózisban) elhunyt.
Mivel soha nem házasodott meg és nem születtek gyermekei sem, utódja fivére, Mihail Obrenovic lett.
