Rudolf, a trónörökös, már régóta boldogtalan házasságban élt Stefánia hercegnővel, aki I. Lipót belga király unokájaként Viktória királynő rokonságába is beletartozott.
Ebben persze az is szerepet játszhatott, hogy Rudolf egyik alkalmi kapcsolatában valamilyen nemi betegséget (gonorrhoeát vagy szifiliszt) szedhetett össze, s azzal megfertőzhette feleségét is, aki azonban így, első gyermeke születése után meddő lett. Közben pedig Rudolf mindig nagyon melankolikus volt és gyakran szenvedett a szorongástól és depressziótól, ahogyan valaki megfogalmazta „költői fiatalember volt, és sokat merengett”.
Helena von Vetsera báróné (a képen) szerint a trónörökös és leánya, (Marie Alexandrine Freiin von Vetsera avagy) Vetsera Mária 1888. november 5-én találkozott először Marie von Larisch grófnő segítségével, aki egyébként Erzsébet királyné unokahúga volt.
Rudolf ekkor éppen nagyon depressziós volt, aki gyakran beszélt a halálról, sőt Festetics grófnőt arra is megeskette, hogy imádkozni fog érte.
Rudolfról már korábban is ismert volt szereti nőket, de a kacér Mária láthatóan teljesen megigézte misztikus alkatával. Sokan azt feltételezik, hogy a háttérből Mária anyja irányította a szálakat, aki mindenképpen gazdag és befolyásos embernek adta volna feleségül a lányát, s aki ezzel a friggyel akár császárné is lehetett volna.
Rudolf ekkorra már eldöntötte, hogy válni akar, s hogy ezért majd levelet ír a pápának, amelyben arra fogja kérni, hogy érvénytelenítse a házasságukat. Érezte azonban, hogy erre kevés esély van, így mindketten készülhettek a halálra, ahol együtt lehettek.
Rudolf egy vasgyűrűt készíttetett a lánynak, amelybe ILVBIDT betűket vésette ( In Liebe Vereint Bis In Den Tod – Szerelemben egyesülve a halálig), Mária pedig egy fényképet küldött Larisch grófnőnek, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az utolsó kép, amelyet magáról készíttetett, mert fiatalon és szépen akar meghalni.
Mária (a képen) édesanyja szerint a két fiatal 1889. január 13-án került intim közelségbe, majd két nappal később a lány egy cigarettatárcát vásárolt Rudolfnak, amelybe belevésette a „Január 13. Köszönet a sorsnak” szöveget.
A pápának írt levél szándékáról Ferenc József is értesült, aki szinte magánkívül volt a dühtől és január végén Rudolf és az apja között emiatt nagyon heves szóváltás volt. Ekkor Rudolf nagyon zavartnak tűnt és olyan dühös volt, hogy még a keze is remegett. A következő napon a feleségével is volt egy heves vitája Mária miatt, így egyre zaklatottabb lett. A császártól engedélyt kért, hogy elbúcsúzhasson Máriától, amit az apja meg is engedett.
Közben azonban kiegészítette a végrendeletét és összesen négy búcsúlevelet hagyott hátra. A feleségének csak ennyit írt:
„Kedves Stefánia! Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak stb. stb. Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet. Szívből ölel szerető Rudolfod.”
Azt is érezhette mi vár az országra, hiszen húgának, Mária Valériának többek között azt írta: „Ha Papa egyszer lehunyja szemét, Ausztriára nagyon szomorú idők jönnek. Sajnos nagyon is jól tudom, mi következik, ezért azt tanácsolom, akkor menjetek el.” Nagyon is igaza lett, hiszen Ferenc József 68 éves uralkodása után a birodalom kisvártatva szétesett.
Amikor Mária megérkezett, a lánnyal Mayerlingbe indult, ahová végül gyalog érkezett meg délután fél négy körül, mert nem sokkal korábban kiszállt a kocsiból. (a később lebontatott vadászkastély 1889-ben)
Január 29-én vadászatra volt hivatalos, de náthájára hivatkozva kimentette magát, ahogyan az aznap esedékes családi vacsorára sem ment el. A császár a saját orvosát küldte el a fiához, de közben egy rendőrségi ügynök is elindult. Eközben Rudolf és Mária a szinte egész nap a havas erdőben sétált és nem kereste mások társaságát. Este Mayerlingbe érkezett Alexander Baltazzi is, Mária nagybátyja, s Mária nem szerette volna, ha megtudja, hogy ő is ott van, ezért bezárkózott Rudolf szobájába. Azért is lett volna kellemetlen a találkozó, mert Mária anyja, Alexander nővére bő egy évtizeddel korábban Rudolf első szeretője volt.
Másnap reggel nyolc óra körül indultak volna egy vadászatra, amikor inasa, Loschek (az egyetlen aki tudta, hogy Vetsera Mária is ott van) értesítette a koronaherceg barátját, Hoyos grófot, hogy hiába kopog, Rudolf nem nyit ajtót. Nem sokkal később betörtek a szobába. Rudolfot az ágyon találták hanyatt fekve és semmire nem reagált. Mellett feküdt Mária. Jóideje meghalhattak már, mert mindkettőjük teste hideg volt. (a kép illusztráció)
Az inas először arra gyanakodott, hogy Mária sztrichint adott be Rudolfnak, mert érezte a méreg szagát, de aztán ezt elvetette, mert a főherceg fején egy jelentős méretű seb volt.
Hoyos gróf azonnal Bécsbe ment, a Hofburgba, ahol már a lány anyja is ott volt, Máriát keresve. Hoyos közölte Erzsébet királynéval, hogy fiát megmérgezték, aki pár percnyi sokk után bement a császár lakosztályába és mintegy félórán keresztül beszélgettek. A császár rezignáltan fogadta a hírt. Erzsébet ezután közölte a bárónéval, hogy Rudolf és Mária meghaltak. Ugyanakkor Erzsébet ráparancsolt a másik anyára „És most jól jegyezze meg, hogy Rudolfot szívroham ölte meg.” (a kép illusztráció)
Az elképzelés azonban hamar meghiúsult, mert az újságírók hamar kiderítették a lány jelenlétét és azt is, hogy a herceget egy golyó ölte meg.
1959-ben megvizsgálták Mária holttestét, de nem találtak golyót a testében, vagyis őt nem golyó ölte meg. Fél évszázaddal később, 2015-ben előkerültek azonban Mária Vetsera levelei. „Kedves Anya” – írta egyik levélében közvetlenül a halála előtt – „Kérlek, bocsáss meg azért, amit tettem. Nem tudtam ellenállni a szerelemnek… boldogabb vagyok a halálban, mint az életben.” (Mária és Rudolf a képen)
Mária jelenlétét el akarták titkolni, így a lány holttestét eltávolították a koronaherceg mellől, majd másnap a heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, s az öngyilkosok kriptájába helyezték el. Oda csak nagybátyja és gyámja léphetett be, az anyját nem engedték.
Közben Rudolf holtteste január 31-én hajnali 2 órakor érkezett meg a Hofburgba, majd február 4-én felravatalozták, másnap pedig délután négy órakor elindult a temetési menet. Hatalmas tömeg kísérte, s többen is rosszul lettek a szertartás alatt.
A császári pár szerette volna a fiúkat a birodalmi kriptában eltemetni, de erre nem kaptak egyházi engedélyt. A bécsi érsek azért tagadta meg, mert Rudolf öngyilkosság miatt halt meg. Ferenc József írt egy magánlevelet a pápának, amely után XIII. Leó engedélyezte az egyházi temetést. Talán a zavart elmeállapota miatt kaphatott végül Rudolf még katolikus temetést, így mégus a kapucinusok templomába temethették el.
Az ügyben érintettek "önként" külföldre távoztak, Larisch grófnő kegyvesztetté vált, a korábban népszerű Vetsera-család pedig kitaszítottá, még a köszönésüket sem fogadták. Sisi pedig ettől kezdve csak fekete ruhában járt.
(Rudolf és Vetsera Mária haláláról számtalan különböző, sokszor ellentétes történet kering, s valójában nem lehet tudni, hogy mi is pontosan az igazság. Ahány forrás, annyiféle történettel lehet találkozni, ebben próbáltam az igazságot keresni - jól-rosszul.)
